Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
1. szám - Dr. Goda László–dr. Lászlóffy Woldemár: A dunai országok negyedik hidrológiai előrejelzési konferenciája
10 Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. Goda L.—Lászlóffy W.: Előrejelzési konferencia gyakorlati jelentősége. A probléma megoldására részben a Mc Carthy által 1934-ben a Muskingum folyó tervezett árvédelmi töltéseinek hatására vonatkozó vizsgálatban alkalmazott, Muskingummódszer néven ismert, hidrológiai eljárást alkalmazták, részben a változó vízmozgás hidraulikai alapegyenleteire felépült II. A. Thomas-féle „komplett" módszert és a Lin-féle eljárást, a karakterisztikák módszerét. A Muskingum-módszer igen kényelmesnek bizonyult, alkalmazásához azonban a meder tározóhatásának figyelembevételére szolgáló, korábbi árhullámok adataiból levezethető állandókat ismerni kell. A hidraulikai módszerek használata körülményesebb, de tervezés esetén esetleg előnyben kell részesítenünk őket. A szerző megadja az egyes eljárások alkalmazásának feltételeit is. R. K. Mincsev — Akadémiai hidrológiai és meteorológiai intézet, Szófia — „A Duna vízhozamának és vízállásainak előreljelzése" c. tanulmányában figyelemre méltó kísérletet tesz a közepes (10—15 napos) időelőnyű előrejelzések előbbrevitelére. Abból indul ki. hogy valamely vízfolyás alsó szakaszán várható vízállás-, illetve vízhozam viszonyok előrejelzéséhez egyaránt szükséges mind a felsőbb szelvényekben mért vízjárási adatok (vízhozam, ül. vízállás), mind a felső és a vizsgált szelvények közötti vízgyűjtőre hullott, de a vízfolyásba még be nem lépett csapadék ismerete. A vízgyűjtőre hullott csapadék lefolyó hányada egyrészt az adott csapadéknak, másrészt a megelőző csapadékhullástól eltelt időnek a függvénye. Ezek az adatok határozzák meg a vízgyűjtőn bekövetkező veszteségeket (beszivárgást, párolgást). Az előrejelzési szelvényen áthaladó vízhozamok egy része átmenő jellegű, másrésze viszont éppen a felső és alsó szelvény közti vízgyűjtőterületről érkezik. Az átmenő vízhozamok a felsőbb szelvények adataiból az egy adott napi vízhozam és az azt néhány nappal követő vízhozam közti különbségek összegezésével számíthatók. Az előrejelzés helyessége attól függ, hogy mennyire sikerül a különböző eredetű vizek összetalálkozását figyelembe venni. A szerző ezért — E. G. Popov, V. N. Parsin és Ju. M. Alekin tanulmányaira támaszkodva — igen részletesen elemzi az összegyülekezés folyamatát, és elméleti alapon dolgozza ki előrejelzési eljárását. Az izokron módszer alapján összeállított sémája szerint a Duna Rusze-i szelvényére 10 napos előrejelzések készíthetők. Kiindulásul a Duna budapesti és pancsevoi, a Dráva barcsi, a Tisza szolnoki, a Körös kunszentmártoni, a Maros soborsini, a Száva brodi, a Drina zbornikai és a Morava varvarikai szelvényében mért vízhozamok szolgálnak. A bemutatott példák szerint az előrejelzett vízhozamok, ill. a belőlük számított vízállások beválásának valószínűsége 91—97%. V. I. Szapozsnyilcov (Hidrometeorológiai Tudományos Kutató Központ, Moszkva) „A felszíni lefolyás egyenlőtlen területi eloszlásának figyelembevétele a vízhozamok és vízállások előrejelzésében" c. tanulmányában a vízgyűjtőterület felosztásával, és az egyes részterületekre megszerkeszthető árhullámképek összevonásával javasolja megoldani a meteorológiai tényezők egyenlőtlen eloszlásából adódó problémát. Az N részre osztott vízgyűjtőterület esetében a vizsgált szelvénybe érkező vízhozam a Q= 2 4 2 qiEi[r) i=l <=1 képlettel számítható, ahol F és fi a vízgyűjtőterület, ill. i-edik része, qi az i-edik részvízgyűjtőről adódó lefolyás és fíi(r) az egységnyi árhullámképnek a r legkisebb lefolyási időhöz tartozó ordinátája. A gyakorlatban általában megelégszenek a vízgyűjtő néhány részre történő felosztásával. A bemutatott példában a szerző az Oka folyóra végzett számításokat ismerteti, amelyen a vizsgált szelvényhez tartozó 244 000 km 2 vízgyűjtőt mindössze két részre osztotta fel. Minthogy a vízgyűjtő legtávolabbi pontjáról 30 nap alatt ér le a víz a vizsgált szelvényig, lehetőség van az egységnyi árhullámkép alapján történő vízhozam-előrejelzésre is. Az alsó- és felső vízgyűjtőre meghatározott egységnyi árhullámképek transzformációját az egyes folyószakaszokhoz tartozó levonulási idő figyelembevételével végezte el. Az ily módon kapott segédletek alapján 6, 12 és 18 napos időelőnyű vízhozamelőrejelzések kiadása vált lehetővé. Bódy K., Erdős G. és dr. Szesztay K. közös tanulmánya — „Folyamatos vízhozamelőrejelzés a mércekapesolatok optimum-keresése alapján", — a Duna zuhatagos szakaszára a hajózás számára kiadandó 5—10 napos kisvízi előrejelzés kérdésével foglalkozik. A hajózásnak üzemszervezési okokból lehetőleg olyan hosszú idejű előrejelzésekre van szüksége, amelyeknek az időelőnye eléri, sőt meg is haladja az egyes vontatási szakaszok megtételéhez szükséges időtartamot. A szerzők alkalmazta módszer lényege többváltozós vízhozamváltozási mércekapcsolatok rendszerének megállapítása és kombinatív alkalmazása. A drenkovai szelvényre vonatkozó 5 napos vízállás előrejelzés kiindulópontjai: a Duna szemendriai szelvényében és a NagvMoraván Varvarinnál bekövetkezett vízhozamváltozás, továbbá a Duna újvidéki, ill. gombosi szelvényében észlelt vízhozamváltozás, a Tisza szegedi, a Száva mitrovicai és a Nagy-Morava varvarini szelvényében észlelt egyidejű vízhozamváltozás figyelembevételével. Mivel a levonulási idő nem tekinthető állandónak, a három viszonylatban rendre ötféle — 1—5, 3—7, ill. 4—8 napos —, levonulási idő feltételezésével keresték a legjobban összetartozó értékeket, és a vizsgált eseteket egyrészt 3 különböző drenkovai vízállás(vízhozam)-tartomány, másrészt a felső és alsó szelvényekben bekövetkezett azonos vagy ellentétes értelmű vízállás változás (4 változat) figyelembevételével csoportosították, vagyis összesen 3X5X3X4=180 kapcsolatot vizsgáltak, amelyek a vizsgálatba bevont 9 éves időszak 1284 napját ölelték fel.