Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Berczik Árpád–v. Kozma Erzsébet–Molnár Miklós: Hidrobiológiai vizsgálatok a Hámori-tavon

Bérezik Á.—V. Kozma E.—Molnár M.: Hidrobiológiái vizsgálat Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 85 csökken és a fenék feletti vízrétegben mennyisége már jelentősen kevesebb, ez a disszimilációs folyamatok erőteljességére utal. Az oxigén mennyisége mindkét nyári vizsgálat alkalmával éjfélkor a legkisebb, ami a fényintenzitás csökkenésével és a disszimilációs folyamatok élénkülésével magyarázható. A fényintenzitás növekedésével egyidejűleg növekszik az oxigén mennyisége, 1963. júniusában délben túltelítettséget, 1962. júniusában pedig telítettség alatti értéket találtunk. Ez utóbbi a meddő fény fellépésével magyarázható. A szeptemberi mérések eredményei lényegesen kiegyensúlyozottabbak. Sem a mélység felé haladva, sem pedig az éjjeli órákban nem találunk olyan jelentős telítettség-csökkenést, mint a nyári hónapokban. Hasonlóképpen nem fordul elő ősszel túltelítettség egy alkalommal sem; 100%-os telítettséget is csak egy ízben tapasztaltunk. Mindez az asszimilációs és disszimilációs folyamatok kiegyensúlyozottságára utal. Ez az egyenletesebb és alacsonyabb hőmérséklettel, valamint a csökkenő fényintenzitással magyarázható. Bakteriológiai vizsgálatok Módszer A felszíni vízmintákat steril üvegdugós üvegekbe merítettük, majd a vízmintákat a feldolgozásig jégen tartottuk. A mélységi vízmintákat Maucha—Verescsagin-féle mintavevővel vettük, melyben a steril üveget többszörösen átöblíti a vizsgálandó víz. A csíraszámot agarlemezöntéssel határoztuk meg, 24 óráig 37°C-on való inkubálás után. A colititert tejcukros fenolvörös indikátort tartalmazó bouillonban [2] hígítási sóiról való leoltás után határoztuk meg. A bakteriofágot Nyberg-Gajzágó módszerrel [5] agai'lemezen vizsgáltuk, és az enterális patogén baktériumok fágjait igyekeztük kimutatni (Salmonella Typhus, Paratyphus B., Shigella shigae, — Flexner, Sonne és Escherichia Coli). A fáglizis erősségét 1-től 4-ig jelöltük. Az anaerob csíraszámot módosított Wilson táptalajon [19] számoltuk le. Eredmények A felszíni vízminták csíraszámának alakulását a 13. és 14. ábrán tüntettük fel. A 13. ábrán a Garadna-patakból és a IV. mintavételi helyén 1962. szeptember 26—27-én vett felszíni minták csíraszámának alakulását tartalmazza. A Garadna-patak vizének csíraszáma meglehetősen csekély, ami elsősorban az alacsony hőmérséklettel függhet össze (8. ábra). A víz minőségét, a szennyeződést ezen a mintavételi helyen csak a bakteriofág viszonyok és a coli-titer érzékelteti. A 14. ábrán, a hosszelvényben 1963. VI. 4—5-én vett felszíni minták csíraszámának értékváltozásait látjuk. Érdekes módon az I. és II. valamint a III. és IV. mintavételi helyek két csoportra különülnek, melyeken belül az értékváltozások menete hasonló. Míg az I. és II. mintavételi helyen ml-enként százas nagyságrendű a baktériumok száma, addigalll. és IV. mintavételi helyen ez az érték ezres nagyságrendű. A Garadnapatak vize a tóba ömölve lassú áramlással halad a túlfolyó zsilip felé, a nyáron felmelegedő vízben viszont a baktériumok életviszonyai kedvezőbbé válnak s ezért számuk megsokszorozódik. A tározó legmélyebb pontja felett (IV. mintavételi hely) 3 mélységben vettünk mintákat. Az 1962 szeptemberében és 1963 júniusában itt megállapított csíraszám értékeket a 15. és 16. ábra tünteti fel. ősszel és nyáron egyaránt jellemző, hogy a csíraszám a felszíntől a fenék felé csökken. A fenékvízben a csíraszám igen kicsiny, több esetben 10/ml alatti volt. Az a szembeötlő különbség, amely az őszi és a nyári csíraszám grafikonok között észlelhető, az azonos időbeli hőmérsékleti görbékre (6. és 7. ábra) emlékeztet. A különböző mélységi zónák közelálló csíraszámértékei — a hőmérséklethez hasonlóan — a tavak jellegzetes őszi kiegyenlítettségét tükrözik. Kocourova és társai [11] tározókra nézve ugyancsak hasonlókat tapasztaltak. Az 1963. júniusi vizsgálat csíraszámértékei, a felszín és a fenék között már lényegesen eltérnek egymástól (16. ábra)] a hőmérsékleti helyzet (7. ábra) ennek megítélésénél sem hagyható figyelmen kívül. A csíraszám változásában napszakos ingadozást nem tudtunk megfigyelni. A 17. és 18. ábrán a coli-titer alakulását tüntettük fel. Az 1962 szemtepberében vett minták Coli-titer értéke általában nagyobb volt, mint az 1963 júniusi mintáké 1963. júniusában azonban a Garadna-patak coli-szennyezettsége lényegesen nagyobb. A mélységi szelvényekben (IV. mintavételi hely) a helyzet fordított, mint a csíraszámnál láttuk : a legmagasabb coli-titert ugyanis itt éppen a fenékvízben találtuk. Ez — legalább is részben — az e helyen legvastagabb rétegben felhalmozódott rothadó iszap jelenlétével magyarázható. Napszakos ingadozást csak a Garadna-patak coli-titer értéksorából olvashatunk le. Ez, mindkét vizsgálat alkalmával, 18 és 6 órakor volt a legnagyobb (18. ábra). Anaerob spórást — Clostridiumot — csaknem valamennyi mintából ki tudtunk mutatni. A legnagyobb csíraszámértékeket (3 és 47 között) a Garadna-patakban találtuk. A többi vízmintában csak 3 és 7 közötti értékek fordultak elő. Bakteriofágot rendszeresen csak a Garadna-patakból tudtunk kimutatni. A vizsgálat eredményeit a 19. ábra tünteti fel. Az 1962 szeptember 26—27-i és az 1963 június 4—5-i görbe lefutása hasonló; a két görbe megfelelő fázisainak eltolódása alighanem évszaki hatással (ősz-nyár!) magyarázható. A 20. és 21. ábrán az egyes fágok mennyiségi megoszlását tüntettük fel. A többi (II—IV.) mintavételi helyen általában csak egy-egy alkalommal sikerült fágot kimutatnunk. A IV. mintavételi hely fenékvize e tekintetben minden alkalommal negatívnak bizonyult. Állattani vizsgálatok Környezeti adottságok, módszerek A Hámori-tó gerinctelen faunájáról eddig csak két tudományos munka jelent meg. Ábrahám—Biczók—Megyeri a Bükk hegység keleti részéről szóló hidrobiológiái tanulmányában [1] közöl adatokat a tó partmenti régiójának és — részben — nyíltvizének Planaria, Rotatoria, Entomostraca faunájáról, Vásárhelyi pedig a tó Mollusca faunáját ismerteti (27). Az alább ismertetendő vizsgálatok során elsősorban a fenéküledék makro-