Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Borza Dezsőné: Az asszuáni nagygát és építésének néhány sajátossága

526 Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. Borza D.-né: Az asszuáni nagy gát 6. kép. A turbinákhoz vezető alagút vasszerkezetének szerelése sanzáró szerkezeteket építenek be, amelyek két gépegységet és két nyílást egyidejűleg zárnak le; a zárás ideje 5 perc. Mint már említést nyert az erőtelepbe 12 gépegység kerül. Ezek egyenkénti teljesítménye 175 MW. A mértékadó esésük 57,5 m. A réstúlnyomássos (Francis) turbinák átmérője 6,3 m, a nominális forgási sebesség 100 ford/perc. A szívócső magassága 3,4 Dt. A szívócső szokatlanul magas, mindez azonban abból következik, hogy a gátnyílásokat felettük kellett elhelyezni. A turbinák energetikai és gravitációs hatásfoka azonban ezzel jelentékenyen javult. A gépházat két bakdaru (400/32/3 t) szolgálja ki. Az 500/15, 75 KV-os trafók több szinten helyezkednek el a gépház mellett a felvíz felé kihelyezve. Az alvízi oldalra üzemzavar esetére olyan elzárást terveznek, amelyet a szegmensgátak elzárása esetén 112 m-es szintig szerelnek össze, ha pedig csak a turbinát javítják, akkor a szívócsatorna kiömlési szelvényéig emelik meg. Az ideiglenes elzárást és szegmens gátakat 75 tonnás bakdaruk mozgatják. A szerelőtér az erőtelep l-es szekciójához kapcsolódik. A szerelőtér alsó emeletén szivattyútelep létesül a gépegységek helyéről, továbbá az alagútakból kiszivárgó víz elszivattvúzására. Négy függőleges, 4 m

3/sec teljesítményű szivattyú működik itt. A szivattyútelep fölött 40 X 9,5 m méretű dokk létesül, ide úsznak be a nehéz darabokkal az uszályok, s a gépházi daruk innen emelik be a gépalkatrészeket. A szerelőtér szolgálati épületében folytatódik, ebben helyezkednek el az irányító berendezések, és segédberendezések. Minden helyiség légkondicionált lesz. Az erőtelep méreteit állékonysági, továbbá a helyi és általános statikus és dinamikus terhelések figyelembevételével végzett statikai számítások alapján határozták meg. Legmértékadóbb terhelésként a félig megépített szekciókon lebocsátott árvízi vízhozam jelentkezett. Az erőtelepbe beépített beton és vasbeton mennyisége 350 ezer m

3, a betonvasfogyasztás fajlagosan 65 kg/m

3. Hajózsilip nem épül. A tározó és a gát alatt elhelyezkedő települések közötti kapcsolat biztosítására kikötő létesül, ahol az árúkat vasúti szerelvényekre rakják át. Az építés első üteme Az asszuáni nagy gát rendeltetésének és az EAK fejlesztési terveinek megfelelően választották ki a műtárgyak komplexéből azokat, amelyeket az első ütemben meg kellett építeni. A megépített műveknek az alábbiakat kellett biztosítani: 1) a gátnak olyan magasnak kellett lennie, hogy a Nílus elzárása utáni első években a tározóban (a meglévőhöz plusz) 4 milliárd m

3 vizet lehessen felduzzasztani. A műveket úgy kellett megépíteni, hogy 1967 januárjáig a tározóban 8 milliárd m

3 víz gyűlhessen össze; 2) a fenékszintet, a csatornák és alagutak szelvényeit úgy kellett kialakítani, hogy a mederelzárás (1964) után a meglevő asszuáni tározó vízleadása ne csökkenjen; 3) a mederelzárástól kezdődően a vízlebocsátó műveknek, nyílásoknak le kellett bocsátani a 11000 m

3/sec árvízi hozamot. Az épülő műveken keresztül ugyanakkor biztosítani kellett az öntözés céljait szolgáló vízmennyiségek leadását; 4) a gát tervezett szelvényének megépítését 1968-ban fejezik be. Az építési és szerelési munkák végzését úgy tervezik, hogy a gépegységek 1967ben már szerelhetők legyenek és a teljes kiépítési teljesítmény 1969—70-re elérhető legyen; 5) fontos követelmény volt az is, hogy a történelmi emlékeknek a duzzasztás körzetéből való elszállításáig a tározószint ne emelkedjék. A fenti feltételekből kiindulva határozták meg, hogy első ütemben az alábbi művek építendők meg: — 45 m magas gát a Nílus medrében 13 millió m

3 térfogattal — teljes szelvénnyel a csatornák és alagutak — vízkivétel a 146 m-es szintig — az erőtelep olyan szintig, hogy az árvíz levonulása után a ideiglenes elzárás beállítható legyen. Gyakorlatilag ez az építési ütem 1964 májusában lezárult. A Nílus most már a megépített nyílásokon keresztül folyik. A vízhozam szabályozására a vízkivételnél 16 táblás elzárószerkezetet létesítettek, amelyeket 450 tonnás sodronyköteles vontatású mechanizmusok mozgatnak. Ezek azt a célt szolgálják, hogy elzárják az alagutak nyílásainak alsó szintjét. Már az első építési ütemben számtalan segédberendezést létesítettek (szerelőtereket, raktárakat, javítóüzemeket, stb.). Az építés területén 2600 m

3/nap kapacitású automatizált betongyár működött, a két kőtörő üzem termelése 2500 m

3/nap, a kompresszortelep teljesítménye 700 m

3/percvolt. A jelentős gépparkból megemlíthető: 16 elektromos kotró 4 m

3-es puttony térfogattal, 74 egyéb kotrógép, 210 db 25 tonnás és 90 db 10 tonnás dömper, 290 db egyéb dömper, 180 fúrógép, 2 kábeldaru, 107 doser, a kőszóráshoz 22 önkiürítő uszály,