Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás III. ötéves terve

Dégen 1.: A vízgazdálkodás III. ötéves terve Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 57 dálkodás a vízzel való gazdálkodásnak legfontosabb kiinduló alapja, mégis a legutóbbi évekig rendszeres, gyakorlati vízkészletgazdálkodás nem folyt. Ehhez mindenekelőtt a vízkészletek feltárása és számbavétele volt szükséges. Ez a felszíni vízkészletet tekintve kielégítő pontossággal, a felszín alatti vízkészletre vonatkozóan pedig megközelítő becslések formájában megtörtént. Elkészült a vízgazdálkodás helyzetét feltáró és jövő fejlődési irányát kijelölő Vízgazdálkodási Keretterv is. Az Országgyűlés által jóváhagyott új, szocialista Vízjogi Törvény, mely a vízkészletekkel való gazdálkodás jogi és igazgatási feltételeit szabályozza, 1965-ben életbelépett. Mindez megteremtette az alapot gyakorlati vizkészletgazdálkodáshoz, mely immár a vízügyi igazgatóságok napi feladatává vált. Ennek a fontos feladatnak következő láncszeme most az, hogy vízfolyásonként és területegységenként megtörténjék a vízkészletek és a vízhasználatok egybevetése, a vízmérlegek kidolgozása és nyilvántartásba vétele. Módszeresen tovább kell folytatni a felszíni és felszín alatti hasznosítható vízkészletek pontosabb meghatározására, a vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzői közötti összefüggések feltárására, a műszakilag és gazdaságilag megalapozott vízhasználati normák és normatívák megállapítására irányuló munkát. Meg kell határozni az egyes vízfolvások szennyvízzel való terhelhetőségének kritériumait. Korszerűsítjük a vízkészletek nyilvántartási rendszerét és összhangba hozzuk azt a vízjogi engedélyezési eljárással. Ugyanakkor múlhatatlanul szükséges a vízjogi engedélyezési eljárás lénveges egyszerűsítése, a felesleges formális elemektől való mentesítése. Ez egyben lehetővé teszi a műszaki, vízgazdálkodási szempontból magasabb követelménvek érvényesítését a vízjogi engedélyek elbírálásánál és a vízügyi szervek hatósági tevékenységében. A tervszerű gazdálkodás a vízkészletekkel megköveteli, hogy az összefüggő vízrajzi egységeken belül, a vízkészletek leghatékonyabb komplex hasznosítása érdekében, a jelentősebb vízfolyásokra vonatkozóan fokozatosan kidolgozzuk a távlati, regionális vízgazdálkodási terveket. Az évi teljes vízfelhasználás az egész népgazdaságban 1955-hen mintegy 2,4 milliárd m

3 volt, jelenleg pedig ez az érték mintegy 4,1 milliárd m

3-t tesz ki. A teljes vízfelhasználásnak kb. 75%-a a felszíni és 25%-a a felszín alatti vizekből származik. A legnagyobb vízfelhasználó az ipar, amelyik 1.8 milliárd köbméternvi friss vizet fogyaszt (4. ábra). Az ipar teljes vízfelhasználása azonban ennél jóval nagyobb, minthogy a teljes ipari vízfelhasználásnak kb. 40%-át ismételt felhasználással, vízforgatással hasznosítja. Ezt az eljárást a vízzel való takarékos gazdálkodás érdekében a jövőben még nagyobb mértékben kell alkalmazni. Az 1970. évi vízigény 5,3 milliárd m

3-re becsülhető, ebből 2.9 milliárd az ivó- és ipari víz. A vízgazdálkodási kutatás fejlődési irányának egyik jellemzője a kutatási munka tartalmi bővülése. A felszíni vizek minőségi állapotának vizsgálatával, a szennyvíztisztítás technolósriai eljárásaival kapcsolatos kutatást, mely az utóbbi években indult erőteljesebb fejlődésnek, a tudományos kutatómunka központi jelentőségű kérdéseként szükséges kezelni és ezúton gondoskodni kell a vizek minőségének védelme érdekében folytatott gyakorlati tevékenység szilárd tudományos megalapozásáról (5. ábra). A mélységi vizek kutatása az OVF feladatává vált, így most már komplex összefüggéseiben vizsgálhatjuk a felszíni és a felszín alatti vízkészletek mozgástörvényszerűségeit, utánpótlódási viszonyait és felhasználási lehetőségeit. A vízépítési kutatás is új kutatási igényekkel jelentkezik, különösen a vízgazdálkodásban felhasználható vízgépészeti berendezések tanulmányozása terén. A fejlesztés új bázisa lesz a hajóvontatási kísérleti csatorna, mely hajóiparunk számára végez majd jelentős, devizát megtakarító kísérleteket. A vízkészletgazdálkodási és hidroökonomiai kutatásban elért kezdeti eredmények továbbfejlesztése a vízgazdálkodási kutatás egyik fontos és újszerű irányát jelzi. Ugyanakkor a hagyományos kutatási ágazatokat is fejleszteni kell és ez annál inkább szükséges, mert az utóbbi időben a hidrológiai és elméleti hidromechanikai kutatások némileg háttérbe szorultak. A vízépítőipar fejlődése A tervidőszakban a vízgazdálkodás termelőszolgáltató gazdasági tevékenysége is jelentősen fejlődik, eléri a 28 milliárd forint értéket, ami 30%-os növekedést jelent a II. ötéves tervhez képest. E tevékenységi körbe tartozik a víztermelés, csatornázás és szennyvíztisztítás, öntözésüzemelés, műszaki tervezés, a vízépítőipari és vízgépészeti termelés, továbbá a vízgazdálkodással összefüggő export-tevékenység. A vízépítőipar 16 milliárd forint körüli termelési volumenéből kereken 7,5 milliárd forint értékű munkát kiviteleznek az OVF építőipari szervei és egyre növekvő (3,6 milliárd forint értékű) vízépítőipari tevékenységet végeznek a tanácsok is. A földmunkák gépesítési foka jelenleg 87%, s ez 1970-ig 92%-ra emelkedik. A tervidőszakban lényegében változatlan földmunkagép kapacitás mellett, elsősorban az állomány korszerűsítésére, a komplex gépláncok kialakítására, különösen a szállítóeszköz-állomány növelésére és a talajtömörítéshez szükséges gépek fokozottabb alkalmazására törekszünk. Az építőipar iparosítása megköveteli az építésszervezés színvonalának jelentős fejlesztését, nagyobb építési helyeken a szalagszerű építés bevezetését is. A vízépítésben ahol erre lehetőség van, törekedni kell a munkák szerelőipari jellegének kifejlesztésére, ami megköveteli a betonelőregyártás fokozását, a betonelemek választékának bővítését, az előregyártás technológiájának tökéletesítését. Célul tűztük ki, hogy a vízépítésben alkalmazott összes betonmennyiséghez viszonyítva az előregyártott elemek részaránya 27%-ról 40%-ra növekedjék. A folyószabályozás legfontosabb anyaga, a terméskő termelésének és szállításának korszerűsítése érdekében a vízügyi szolgálat kezelésében levő dunabogdányi és tokaji kőbányák műszaki fejlesztése, a kő hajóba rakásának, kirakásának és a kőanyag beépítésének fokozott gépesítése a követ-