Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
2. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás III. ötéves terve
58 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás III. ötéves terve kező évek központi jelentőségű, sürgős megoldásra váró feladata. A földmunkák jobb hatásfokú, gazdaságosabb kivitelezése érdekében a hidromechanizációs technológiát széleskörben, tömegméretekben kell alkalmazni. Ennek érdekében több korszerű szívónyomó úszókotró beszerzését tervezzük A hidromechanizációs technológiát a nagyobb belvízlevezető és öntözőcsatornák karbantartási munkáinál is bevezetjük. A talajréselési technológiát továbbfejlesztjük és ezt a korszerű és gazdaságos eljárást a munkatér körülzáráson kívül az árvízvédelmi töltések alatti szivárgást csökkentő szigetelőfüggönyök építésére és más vízzáró szerkezeteknél is felhasználjuk. Az előirányzott nagyszabású vízellátási, csatornázási, szennyvíztisztítási építési program megvalósításához a megfelelő építési kapacitásról, a szükséges gépek és berendezések gyártásáról is gondoskodni kell. A vízművek és szennyvíztisztító telepek komplex építését tűztük ki célul oly módon, hogy az építési munkákon kívül a technológiai szerelést is a vízépítési kivitelező szervek végezzék. Ennek megfelelően a vízépítőipar tevékenységi körén belül lényegesen nő a vízellátási és csatornázási munkák szerepe. A műszaki fejlesztés feladatai között is mind nagyobb a jelentősége a vízellátással és csatornázással összefüggő technológiai folyamatoknak. Különösen kiemelkednek ezek közül a következők: az ivóvíz-előkészítés korszerű módszereinek kialakítása, a felszíni vizek íz- és szaghatásainak kiküszöbölése, az ózonizáló berendezések gyártása és alkalmazása, a hengeres víztorony-törzs csúszózsaluval történő építésének tökéletesítése, a kútfúró és víztermelési technológiák továbbfejlesztése, a szennyezett vizek tisztítása, kis, házi szennyvíztisztító berendezések és egyedi tervezésű telepek egyes részeinek tipizálása, a csatorna-tisztítás gépesítése. A vízgazdálkodás és az új gazdasági mechanizmus Tisztelt Értekezlet! Szeretnék említést tenni arról, hogy milyen összefüggés vázolható fel az új gazdasági mechanizmus irányelvei és a vízgazdálkodás célkitűzései között. A gazdasági reform vezérgondolata az áru- és pénz viszonyok szerepének növelése, hatékony összekapcsolása a népgazdasági tervezéssel és a vállalati önállóság lényeges fokozása. A vízgazdálkodás fogalmát általában a következőképpen definiálhatjuk: a természetes vízviszonyok és a társadalom vízszükséglete közötti népgazdaságikig optimális összhang biztosítása érdekében a víz természetes körforgásának céltudatos befolyásolása egy meghatározott térségen belül. Szokásos a vízgazdálkodás fogalmának meghatározására a következő definíció alkalmazása is: a vízgazdálkodás a víz és a társadalom, kölcsönös kapcsolatának tervszerű szabályozására irányuló tevékenység, amely főfeladatának tekinti a társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltéréseknek gazdaságilag és műszakilag optimális kiegyenlítését egy meghatározott térségen belül. A vízgazdálkodásnak bármilyen fogalmi meghatározását fogadjuk is el, kétségtelen. hogy ez egyfelől a természet vízháztartásával, másfelől a társadalmi-gazdasági viszonyokkal, a társadalmi termelési, elosztási és fogyasztási folyamatokkal áll összefüggésben. A vízgazdálkodás érdekében végzett tevékenységet vízgazdálkodási munkafolyamatnak tekintjük és amikor ezt a munkafolyamatot végezzük, termelő tevékenységet folytatunk. Amikor ugyanis kivonjuk a vizet a természetből, ez a tevékenység közgazdasági jellegét tekintve, rokon természetű a kitermelő iparban folytatott tevékenységgel. Amikor pedig a természetből kinyert vizet a termelő fogyasztásra, vagy a személyes fogyasztásra alkalmassá tesszük, a feldolgozó ipari tevékenységgel rokon természetű tevékenységet folytatunk. A vízgazdálkodás tehát a társadalmi újratermelési folyamatban az anyagi termelés szférájába tartozik. Ezért nyilvánvaló, hogy a vízgazdálkodás területén is érvényesülni kell az értéktörvénynek. Ha a víz valamely térségben újratermelhető, értékét a víz újraelőállításához szükséges munkamennyiség határozza meg. Természetesen a vízigény és a víztermelés térbeli és időbeli differenciáltságának hatása van az értékre. Köztudott, hogy a vízdíj ma nem fedezi a víz előállításának költségeit. Ennek szemléltetésére megemlítem, hogv a fővárosban a víz termelésének önköltsége köbméterenként 90 fillér. A lakossági vízdíj ugyanakkor köbméterenként csak 56 fillér, az ipari vízdíj pedig 78 fillér. Nyilvánvaló, ilyen vízdíjak mellett az iparnak érdeke, hogy saját víztermelő berendezést ne létesítsen és minél nagyobb mértékben használja fel a lakosság céljára létesített közművek által termelt vizet. A víztermelés önköltsége országos átlagban kb. 1,25 Ft/m 3, a vízdíjak országos átlaga pedig 0,97 Ft/m 3. Bonyolítja a helyzetet, sok felesleges és költséges adminisztrációt okoz, hogy 73 különféle vízdíj van érvényben. A tényleges társadalmi ráfordításoknak tükröződniük kell a víz árában, a víz díjában is. A bonyolult adminisztrációt igénylő eltérő vízdíjtarifák helyett a vízbeszerzés feltételeinek megfelelően legfeljebb 4—5 területi kategória szerinti regionális vízdíjat célszerű életbe léptetni. Lehetséges azonban, hogy a vizsgálatok az országosan egységes vízdíj bevezetését támasztják alá, a területenként eltérő önköltségeknek központi kiegyenlítése mellett. Arra törekszünk, hogy szélesítsük a vízgazdálkodási célra közvetlenül felhasználható anyagi forrásokat, a Vízügyi Alap bevételeit és ezzel elősegítsük az önfinanszírozás elvének nagyobb mértékű megvalósítását a vízgazdálkodásban. A vállalati gazdálkodás körét bővíteni kell a vízgazdálkodásban is. Itt ugyanis jelenleg túlsúlyban van a költségvetési gazdálkodás és ez sok esetben nem indokolt. A főhatóság elvi irányító szerepét növelve a hatásköröket nagyobb mértékben decentralizáljuk a vízügyi igazgatóságokra és vállalatokra. A termelőszervek és a termelést irányító szervezetek széleskörű gazdálkodási és igazgatási önállóságát kell kialakítani és a termelés operatív irányításának feladatait — az egységes vízügyi szervezeten belül — külön kell választani a hatósági feladatoktól.
