Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Kaffehr Béla–Czukrász Gábor: Szennyeződések vizsgálatának polarográfiás lehetőségei ivó- és felszíni vizekben
476 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Kaffehr B.—Czukrász G.: Szennyeződések vizsgálata Standardé 1,0 Ok-mox. M elnjjowús a s. relatívért Hl' 0,60,50,í0,3 0,20,10 1-fogy. [mg/l] r 8,0 -15 -7,0 -14 -6,0 -12 -11 •5,0 -10 -4,0 '9 -8 5 6 1,8 9 10 11 Mintavételi helyek 5. ábra. Gyöngyös vize O 2 - maximum - elnyomása, 0„-fogyasztás,! és kloridion-tartalma közötti kapcsolat Mintavételi helyekhez lásd 3. ábrát Abb. 5. Zusammenhang zwischen 0,-Mximum- Verdrangung, 0„-Verbrauch und Chloridion-öehalt des Wassers des Gyöngyös Probeentnahmestellen siehe in AbbildunK ;j Pápoc közé eső szakaszán. A jelentős mennyiségűszennyvizet lebocsátó városok — Szentgotthárd, Körmend és Sárvár — alatt a fentiekhez hasonló irányzatot tapasztaltunk ugyan de — feltehetően a mellókvízfolyások hatása következtében — egyértelmű következtetéseket egyelőre megállapítani nem lehetett. Remény van arra, hogy a mintegy 28 ezer m 3/nap szennyvizet lebocsátó Sárvári Cukorgyár kampányidőszaka alatt e kérdés tisztázható. Módszertani megállapítások Munkánk során több módszertani kérdést kellett tisztáznunk, részben a polarográfiás meghatározások érdekében, részben pedig az oxigénfogyasztásnál használatos előzetes kezelések hatásának vizsgálatára. Megvizsgáltuk a mérendő vízminta tényleges oxigéntartalma hatását a maximumelnyomás alakulására. Az oldott 0 2 mennyisége a különböző vízmintákban eltérő volt, ami az eredmények értékelését zavarta volna. Ezért tartós levegőátszivatással a mintákat oxigénnel telítettük, illetve túlStandard:!. 1,0 0,-max. elnyom, r elatív ért. OS0,60,4 0,2 Klorid [mg/t] 0 rfogy. [mg/l] -11 -55 -16 -5,0 -15 •4,5 •14 •4,0 •13 •3,5 •12 '3,0 •11 •2,5 -10 1 2 3 Mintavételi helyek 6. ábra. tíépce vize 0^-maximum-elnyomása, Önfogyasztása és kloridion-tartalma közötti összefüggés Mintavételi helyekhez lásd 3. ábrát Abb. 5. Zusammenhang zwischen 0 2-Maximum-Verdrangung, 0 2-Verbrauch und Ckloridiongehalt des Wassers des fíépce Prooeentnahmestellen siehe in Abbildung 3 telítettük; majd 5, 10, 20, illetve 30 perc állás után megmértük a maximumelnyomás mértékét. Bár az első mérések kismértékű csökkenést mutattak — feltételezhetően az oxigén-túltelítettség következtében — az egyensúlyi helyzet beállása után változást nem tapasztaltunk. Ily módon joggal feltételezhetjük a fentebb ismertetett mérési sorozatokban is az egyensúly bekövetkezését. Figyelembe kellett vennünk a felszíni vizeinkben egyre nagyobb mértékben jelentkező mesterséges felületaktív anyagok hatását is. Saját vizsgálataink szerint — melyeket fotometriás módszerrel intézményünkben végeztek — ezek maximális koncentrációja a vizsgálataink idejében mintegy 200 mikrogram/1 volt. Joggal merült fel bennünk a kétely: a maximumelnyomás mértékét befolyásoló anyagok közül esetleg csak a szintetikus mosószerek koncentrációját mérjük. Ezért a kérdés tisztázására modellkísérletet állítuttunk be, több koncentrációban DBS-t (dodecilbenzolszulfonsavas nátrium) tartalmazó mintasorozattal. Megállapítottuk, hogy 200 mikrogram/1 koncentrációban a zavaró hatás még elhanyagolható és csupán 500 mikrogram/1 érték felett válik jelentékennyé. Az elsőrendű összehasonlítási alapként figyelembe vett lúgos, illetve a nem ivóvizeknél savas permanganometriás oxigénfogyasztás meghatározása során a hivatkozott szabvány [8] a vizsgált minta előkészítését —szűrés, ülepítés, felkavarás— egyértelműen nem határozza meg. Ezért megvizsgáltuk e körülményeknek az oxigénmaximumelnyomásra gyakorolt hatását. Azt tapasztaltuk, hogy a papíron való átszűrés kivételével egyéb kezelés az oxigénmaximum-elnyomás mértékét nem befolyásolja. E tapasztalat jól alátámasztotta kiindulási feltevésünket, mely [szerint a maximumelnyomás alakulását a szenyezés mint kolloidrendszer befolyásolja, így az alakos elemek hatása jelentéktelen. Megvizsgáltuk a vízminták hígításának a maximumelnyomás mértékére gyakorolt hatását is. Tapasztalataink szerint a vizsgált víz előzetes hígításának mértéke és a mért maximumelnyomás közötti összefüggés nem lineáris. Miután azonban a használt mérési technika az érzékenység tág határok közötti alkalmazását teszi lehetővé, még erősen szennyezett vízminták esetében is megelégedhetünk egy sorozaton belül állandó hígítási aránv alkalmazásával. Összefoglalás Jelen munka célja, hogy felhívja a figyelmet a műszeres analitika egyik ága alkalmazhatóságára a vízanalitikában. Az itt közölt eredmények viszonylagosak, de irányzatuk a legtöbb esetben megegyezik a „klasszikus" módszerekkel nyert eredményekével. Jövőbeni várható fejlődésünk következtében ivó- és felszíni vizeinket még fokozottabb szennyezések érhetik, ezért vizsgálataink számbeli növekedése várható. Fokozott figyelemmel kell kísérnünk a műszeres analitika fejlődését és alkalmazhatóságát, ha feladatunknak eleget akarunk tenni. „.
