Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és műszaki hírek

368 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége O-nak (Zsidódi-patak dorogi szakasza) találtuk. A vizek nagy maradvány keménységei vízlágvítás esetében a technológia megválasztásának szempontjából játszanak fontos szerepet. A vizek vastartalma a Zsidódi-patak dorogszakaszának kivételével jelentéktelen, hiszen átlagi értékük 0 (Dera-patak) és 0,18 mg/l (Concó) között ingadozik, míg a Zsidódi-patak dorogi szakaszán átlagértékben 0,4 mg/l vas mutatható ki. A maximumot itt 0,7 mg/l-nek mértük. A minimumot a Zsidódi-patak esztergomi szakaszának kivételével mindenütt 0-nak találtuk. A vizek mangántartalma is jelentéktelennek bizonyult, mindössze csak 3 helyen sikerült mangánt átlagértékben századmillrgrammnyi nagyságrendben és maximumként 0,22 mg/l-es értékben (Zsidódi-patak dorogi szakasza) kimutatni. A minimumot mindenütt 0-nak találtuk. A vizek nátriumtartalmának átlagértéke 0 (Benta-patak) és 23 mg/l (Nagy-tó) között ingadozik. A vizeknek szikes jellegük nincs. A vizek összes oldott szilárd alkatrészének átlagértéke 335 (Bükkös-patak) és 973 mg/l (Benta-patak) között változik. A maximumot 1219 (Bentapatak), míg a minimumot 208 mg/l-nek (Bükköspatak) találtuk. A vizek összes oldott szilárd alkatrészüknek mennyisége a keménységüknek megfelelően, szintén nagy, a Bükkös-patak kivételével. Ez a körülmény ipari vízként (kazántápvíz, hűtővíz stb.) való felhasználásukat megnehezíti, sőt öntözés céljára is alkalmatlanná teszi. Wassergüte unserer Oberfliiehengewasser Nordiistlíeher Teil Transdanubiens Dr. Papp, Sz. Von den Wasserláufen im nordöstliehen Teil Transdanubiens habén sich aus bakteriologischer Sicht, der Nagy-tó, Szent-János Bach und die Esztergomer Strecke des Zsidód-Baches als rein erwiesen. Chemisch fande/i wir die Esztergomer Streeke des Zsidód-Baches, das Általér-Gerinne und den Galla-Bach als kaum verunreinigt. Als stark verunreinigt erwies sich aus bakteriologischer Hinsieht die Doroger Strecke des Zsidód-Baches und der Bükkös-Bach Sowie aus chemischem Gesichtpunkte die Doroger Strecke des ZsidódBaches und der Concó-Bach. Die ausserst starke Phenol-Verunreinigung der Doroger Strecke des ZsidódBaches verunmöglicht fast jedwege Verwendung des Baches. Was den durehschnittlichen Wert der untersuchten Oberflachenwasser anbelangt, sind diese nur in kleinem Mass chloridhaltig, ihr überwiegender Teil, mit Ausnahme des Concó, des Szent János-Baches und des Bükkös-Baches, ist stark sulphathaltig. Die grosse Harte des Wassers auf dieSem Gebiet, erschwert seine Verwendung nicht nur als Industriewasser, sondern auch als Trinkwasser, in grossem Masse. Der gesamte gelöste Salzgehalt der Gewásser ist mit Ausnahme des BükkösBaches, ihrer Hárte entsprechend, ebenfalls gross. Ihre Verwendung als Industriewasser wird auch durch diesen Umstand erschwert. A Vízügyi Közlemények kiilön kötete az 19155. évi dunai árvízről A Vízügyi Közlemények 1966. évfolyama a folyóirat rendes számain kívül külön kötetet bocsátott ki, amely kizárólag az 1965. évi dunai árvíz értékelésével foglalkozik. Ismeretes, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság a Vízgazdálkodás folyóirat mellékleteként már 1966 tavaszán részletes kiadványt jelentetett meg az 1965. évi dunai árvíz eseményeiről és az árvízvédekezésről, továbbá a Magyar Hidrológiai Társaság 1966. április 28-án és 29-én nemzetközi konferenciát rendezett az 1965. évi nagy dunai árvíz műszaki tapasztalatairól, s Társasá gunk több vidéki csoportja előadásokat, ankétokat rendezett az árvízi tapasztalatok értékelésére. A fenti megnyilvánulásoknak mintegy összegezéseképpen a Vízügyi Közlemények is részletes árvízi beszámolót adott. « A külön kiadás vezérfonalát Dégen Imrének, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének ,,As 1965. évi dunai árvíz és árvízvédelmünk fejlődése" c. tanulmánya képezi, amelyben a Szerző nemcsak egyszerű áttekintést, hanem tudományos értékelést ós tudományos állásfoglalást is nyújt az árvízről, az árvízvédekezésről és a kapcsolatos jövőbeni teendőkről. Az árvíz hidrológiai okait és lefolyásának hidrológiai jellemzőit Body Károly, Csorna János, dr. Károlyi Zoltán és Szilágyi József közös tanulmánya taglalja. A Magyarországhoz csatlakozó Duna szakaszokon bekövetkezett eseményeket osztrák részről dr. Zettl Herbert, csehszlovák részről Gyalokay Miklós és Szolgay János, jugoszláv részről pedig Dumic Stevan írta le. A magyarországi Duna-szakaszokon bekövetkezett eseményekről Sipos Béla, Bencsik Béla, Benkovits Ferenc és Töröcsik Gyula, továbbá Karászi Kálmán, Pliilipp István, dr. Zsuffa István, Molnár Nándor, Vukovári Attila és Szilágyi Elemér tanulmánya számol be. A dunai árvizet megelőző dunántúli áradásokról tudósít Najmányi László dolgozata, s kiegészíti a fenti összeállításokat Breinich Miklós értékelése az árvízvédelem tapasztalatairól, valamint Ihrig Dénes állásfoglalása az árvédelmi gátak megerősítésére vonatkozóan. A Vízügyi Közleményekben megjelent cikksorozattal az 1965. évi dunai árvíz értékelése természetesen még nem érhet véget, hiszen számos elméleti és gyakorlati kérdés részletesebb vizsgálata a következő évek feladata lesz, és valószínű, hogy ,,az évszázad árvizének" eseményei sok évtized múlva is alapjai lesznek kutatásoknak és értékeléseknek. Fontos azonban az, hogy a vonatkozó kérdések vizsgálata nem sokkal az eseményeket követően megtörténhetett, s így valószínűleg pontos és teljes képünk marad erről a valóban emlékezetes hidrológiai eseményről ós a magyar mérnökök ós technikusok árvízvédekezésben tanúsított helytállásának eredményességéről. 7, T

7 , , T , . J ° IJr. Vagas István