Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Erdélyi M.: A Duna—Tisza közének vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 365 The course of the Danube ltiver was governed at all times by the different rates of subsidence of indivual bloeks. From among the largely parallel series of blocks one subsided at a higher rate than the other. The Danube took its course in the troughs above the deeper blocks into the lowest part of the hasin forming the Great Plains. The present North—South oriented course developed around the last interglacial period (Fig. 2, 3). The Danube appeared in the second half of the Upper Pliocene period in the Plains. The entrance was eroded to the North —West from Budapest along crossing faults in the Cntral Mountains, which lifted rapidly while the Plains subsided on the Pliocene—Pleistocene boundary. In subsequent periods the main course of the Danube shifted gradually to the South, since from the troughs governing the course it was always the western one, which developed later (Fig. 3). The troughs, which developed at a rapid rate were fiiled by coarse sediments of the Danube at similar rates. The increasing subsidence of the next western block drew the main course to the West, filling of the older eastern troughs slowed down and the materials deposited therein became finer. In boreholeS located in the deepest troughs the Pleistocene sediments are coarser grained, and the proportion of sands and gravels in the layers is higher than in boreholes of blocks at higher elevation (Fig. 4). The present course of the Danube follows the great western trough which developed around the end of the Pleistocene. It thus avoided the higher block enclosing the area from the south, over which no sediinent of Danuvian origin is to be found (Fig. 3). Towards the end of the Pleistocene era the Danube largely eroded the earlier Pleistocene deposits of the right-hand affluents to the North and South of the great western t rough, where the Upper-Pleistocene gravel are situated over the Lower Pleistocene formation (Fig. 16). The recent subsidences defining the present course of the Danube are indicated by the thickness and the basement topogaphy of the Upper- Pleistocene alluvial deposits of the Danube ( Figs. 14. and ló). The effect of structural movements, which continue in the present as well, is revealed clearly by comparing the position of the unregulated Danube beds at the end of the XVIII-th century with the upper boundary and layer thickness (Figs. 14 and 15). The space filled by the Upper Pleistocene gravels and sands deposited by the Danube may be estimated at 60 cu. km (Fig. 14) and assuming conservatively a pore volume of only 20%, they contain 12 cu. km of excellent water quality. This represents thus one of the greatest fresh-water deposits in Europe. Gravels and sands make up two-thirds of the Quaternary Danube sediments (Figs. 4 and 5). In these deposists no true artesian structure developed. Vast cjuantities of excellent fresh water (Figs. 8, 10 and 11) are contained as in a huge sponge. As revealed by data in Figs. 6, 13, pressure conditions are rather involved, and are complieated further by natural gas surging upwards along faultlines (Fig. 8). Over large parts of the region the pressure head shows a decreasing trend in the Quaternary formation (Figs. 2, 6). In the eastern and western depressions of the region between the Danube and Tisza Rivers, water originating from t he older Pleistocene formations rises to above the surface (Fig. 4). The relationship between pressure head of water from the older Pleistocene formations and topographic contour is shown in Figs. 6 and 7. Over most of the area between the Danube and Tisza Rivers the top layer consists of loose sand that presents no barrier to the ready infiltration of precipitation. The water contained in the older Pleistocene strata is chemically of very uniform composition (Figs. 8, 10 and 11). Over the old Quaternary deposits of the Danube the remnants of abandoned beds are most readily traceable where they are parallel to the Holocene sand dunes (Fig. 3). Where the dunes run at an angle to the beds, these latter can be detected from borehole data only (Fig. 12). Present structural movements are revealed by tracing somé of the Danube branches. As to be Seen from Fig. 22 western beds shift from higher lands towards subsided areas, whereas eastern beds show the meander pattern eorresponding to the slope of the terrain and the discharge conveyed by the bed. Artesian waters from Pliocene layers are used for water supply where the Pleistocene layer is thin and the pressure head remains below the terrain. This is the case mostly in the Danube Valley. The quality of Pliocene artesian water in the Danube Valley is highly variable (Figs. 19, 20^ Coincidence of gaseous wells and the conspicuous anomaly of chloride content points to salt water of Pliocene origin which rises along fault lines. (Folytatás a 348. oldalról) A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály és a Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály 1967. január 27-i előadóülését közösen rendezte meg az alábbi napirenddel : Három előadás számolt be a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) 1966. évi barcelonai kongresszusáról. 1. Varró István: A kongresszus szakmai munkájának általános ismertetése. 2. Hunyadi Domokos: Iszapkezelés a víztisztításban. Előkezelések talajvízdúsításnál. A Llobregat-i, folyóra telepített felszíni víztisztítómű. II. Illés György: A vízellátás helyzete Spanyolországban. A Szennyvíz Szakoszály 1967. január 25-i előadóülésén Benedek Pál a Vízminőségi Kutatók Nemzetközi Szövetségének (IAWPR) Münchenben tartott III. Konferenciájáról tartott beszámolót. A Magyar Hidrológiai Társaság 1967. február 9-én központi előadó-ülést rendezett, amelyen dr. Ottó Jaag, az Európai Vízvédelmi Szövetség (FEG) elnöke, zürichi egyetemi tanár a vízvédelem időszerű kérdéseiről tartott dia- és filmvetítéssel kísért előadást. A Szennyvíz Szakosztály 1967. február 22-i előadóülésén Willibáld Habersack (Ausztria) az oxidációs árkokkal kapcsolatosan szerzett ausztriai üzemi tapasztalatokról számolt be. A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja a Magyarhoni Földtani Társulat Szegedi Csoportjával közösen 1967. február 8-án előadást rendezett, amelyen dr. Molnár Béla Szeged és környéke vízföldtani adottságairól adott elő. Ismertette a felső-pannóniai, levantei, és pleisztocén üledékek kifejlődését, és a makói és szentesi fúrások adatai alapján bemutatta a pleisztocén üledékek megjelenésének ritmusosságát, s rámutatott mindezeknek vízföldtani jelentőségére. A Magyarhoni Földtani Társulat Szegedi Csoportjának 1967. február 3-i előadó ülésén dr. Árvái József Szeged MJ. város Tanácsának elnökhelyettese a szegedi hévíz-hasznosítás eredményeiről és terveiről, dr. Dank Viktor pedig a dél-alföldi szénhidrogén-kutatás 1967. évi tervéről adott elő. A Nyíregyházi Csoport 1967. február 10-i ülésén dr. Zsuffa István a kisvízfolyások vízkészletére vonatkozó adatok finomításának lehetőségeiről adott elő. A Bajai Csoport 1967. február 15-én külföldi folyóiratok vízügyi tárgyú cikkeiből vetítet t képes szakirodalmi tájékoztatót rendezett. A Debreceni Csoport 1967. február 17-i előadó-ülésén dr. Illés István a Nyugat-Európában látott korszerű szennyvíztisztító berendezésekről tartott vetítettképes bemutató előadást. A Békés megyei Csoport, 1967. február 24-én Békéscsabán értékelő megbeszélést tartott a Békés megyei hé vizkutak komplex hasznosítási lehetőségeivel kapcsolatos 1966. szeptember 19—20-i helyszíni bejárás tapasztalatainak megvitatására. V. I.