Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége

Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 366 VÍZKÉMIA Felszíni vizeink minősége Dr. PAPP SZILÁRD* a kémiai tudományok kandidátusa A Dunántúl északkeleti része Az 1951 és 1964 között megvizsgált felszíni vizek: a Coneó, Általér, Szt. János-patak, Nagy-tó, Gallai-patak, Zsidódi-patak, Szt. László-patak, Benta, Dera és a Bükkös-patak. Mivel kevésbé jelentékeny vízfolyásokról van szó, mindössze csak 11 helyen vettünk mintát és helyszíni vizsgálatokat sem végeztünk, ezért baktériumszámra, biokémiai oxigénigényre, oxigéntelítettségre, szabad szénsavra és pH értékre nincs adatunk. A 10 felszíni víznek 11 mintavételi helyéről származó vízmintáiból összesen 1925 alkatrész-meghatározást végeztünk. A bakteriológiai vizsgálatok csak a coliszám meghatározására terjedtek ki. Az egyes mintavételi helyek coliszámainak átlagértékei 5,2-től (Nagy-tó) 2025-ig (Bükkös-patak) terjedtek mlenként. A maximumot 3200-nak (Gallai-patak, Zsidódi-patak, Bükkös-patak) mértük, míg a minimumot, mely ivóvíz minőségnek felelt meg, 0.2-nek (Coneó, Általér, Szt. János-patak, Nagy-tó, Szt. László-patak, Benta és Dera) találtuk 1 miben. A vizek közül bakteriológiai szempontból tiszta a Nagy-tó, a Szt. János-patak és a Zsidódi-patak esztergomi szakasza , míg szennyvíz jellegű a Zsidódipatak dorogi szakasza és a Bükkös-patak. Az oxigénfogyasztás eredményei között a Zsidódi-patak dorogi szakasza igen kiugró értékű, ennek következtében a mintavételi helyek átlagai 3,4 (Zsidódi-patak esztergomi szakasza) és 106 mg/l (Zsidódi-patak dorogi szakasza) közé esnek. A maximum 800 mg/l (Zsidódi-patak dorogi szakasza), ami tömény szennyvíznek felel meg. A minimumot 1,2 mg/l-nek (Bükkös-patak) találtuk. Organikus szennyeződés szempontjából a legtisztább a Zsidódi-patak esztergomi szakasza, az Általér és a Gallai-patak. A legszennyezettebbnek a Zsidódi-patak dorogi szakaszát találtuk, de szennyezett még a Coneó is. A vizek ammóniatartalmának átlagértékei 0 (Zsidódi-patak esztergomi szakasza) és 14,8 mg/l , (Zsidódi-patak dorogi szakasza) között mozognak. A maximum 135 mg/l (Zsidódi-patak dorogi szakasza), ami szennyvíz töménységnek felel meg. Soknak találtuk még az ammóniát a Gallai-patak vizében is. A minimum a Zsidódi-patak dorogi szakaszának kivételével, mindenütt 0. A vizsgálatok során nitritet egyes alkalmakkor nyomokban tudtunk kimutatni a Gallai-patak, a Dera- és a Bükkös-patak vízében. Nitrátot a Gallaipatak vizében maximálisan 12 mg/l-t, a Dera-pa* Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályáról. A Hidrológiai Közlöny 1966. 1. számában megjelent dolgozat folytatása. A vizsgálatok túlnyomó részét Darvas Iván és dr. Oregács Margit végezte. takban pedig 100 mg/l-t találtunk. A nagy nitráttartalom valószínűleg ipari eredetű. A többi vízfolyásban és felszíni vízben nitrát a használt metodikával kimutatható nem volt. Fenoltartalomra 5 felszíni vizet vizsgáltunk meg. Közülük a Bentában a fenolokat kimutatni nem sikerült, a Nagy-tó, a Bükkös-patak és a Gallai-patak vizében pedig csupán 0 és 0,25 mg/l között ingadozott a fenol mennyisége. Ezzel szemben igen erősen fenoltartalmú a Zsidódi-patak dorogi szakasza, ahol a fenolt átlagértékben 37,6 mg/l-nek. a maximumot 125 mg/l-nek találtuk, míg a minimumot 0,12 mg/l-nek mértük. Ezek a fenolmennyiségek a Zsidódi-patak dorogi szakaszának felhasználását szinte lehetetlenné teszik. A vizek kloridtartalmának átlagértékei 12 (Bükkös-patak) és 38 mg/l (Dera-patak) között mozognak. A maximumot 96 (Gallai-patak), a minimumot pedig 4 mg/l-nek (Coneó) találtuk. A vizek az átlagértékeket tekintve, csak kis mértékben kloridosak. Egyes minimumok kloridszegény időszakokra utalnak. A szulfáttartalom szempontjából más a helyzet. Az átlagértékek 48-tól (Bükkös-patak) 284 mg/l-ig (Benta-patak) váltakoznak. A Benta-patakhoz hasonló szulfáttartalmú a Zsidódi-patak esztergomi szakasza és a Gallai-patak is. A maximumot 499 mg/l-nek (Benta-patak), a minimumot pedig nyomokban a Zsidódi-patak dorogi szakaszán és a Bükkös-patakban mértük. A vizsgált vizeknek túlnyomó része a Coneó, a Szt. János-patak és a Bükkös-patak kivételével, erősen szulfátos. A terület felszíni vizeinek lúgossága között is nagyok az eltérések. Ennek megfelelően az átlagértékek 3,2 (Bükkös-patak) és 7,9 (Szt. Lászlópatak) között ingadoznak. A legnagyobb lúgosságot 20-nak (Zsidódi patak dorogi szakasza), a legkisebbet pedig 2,0-nak (Bükkös-patak) találtuk. A vizek összes keménységének átlagértékei 12,3 (Bükkös-patak) és 41,4 nkf (Benta-patak) között váltakoznak. A maximumot 54 (Benta-patak), a minimumot pedig 9,4 nkf-nek (Bükkös-patak) mértük. A vizsgálati adatok szerint csak a Bükköspatak vize tűnik ki kisebb átlagos keménységgel (12,3 nkf), a többi a kemény, sőt az igen kemény vizek közé tartozik. Keménység szempontjából tehát ipari vízként a terület felszíni vizei kevésbé jöhetnek számításba, sőt még ivóvízellátás céljára való felhasználhatóságukat is megnehezíti a vizek túlnyomó részének nagy keménysége. A maradvány keménység értékei is feltűnő nagyok. Ennek megfelelően az átlagértékek 3,2-től (Bükkös-patak), 21.7 nkf között (Benta-patak) mozognak. A maradvány keménységek maximumát 27,9-nek (Gallai-patak), míg a minimumát