Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Dr. Horváth Lajos–dr. Scheuer Gyula: Javaslat a budapesti hévizek védőterületére

Horváth L.—Scheuer Gy.: Hévizek védőterülete Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. 3 A keserűvíz talajvíz, a felszín közelében az oligocénkorú kiseelli agyag felső részében és a fölötte levő óholocén üledékben foglal helyet. A vízben oldott sók magában a kiseelli agyagban keletkeznek a felszín közelében és nem nagyobb mélységből származnak. Ennek megfelelően a keserűvizek védelme és a védőterület kialakítása más szempontok szerint kell hogy történjék, mint a mélységi származású hévizeknél. Az érvényben levő egészségügyi rendelet is alapvetően megkülönbözteti a felszínközeli és a mélységi vizeket a szükséges védőterület kialakítása szempontjából. A budapesti hévizek közös védőterületének kijelölésénél nem vehetők figyelembo a keserűsós gyógyvizek, sem egyéb rétegvizek, amelyek védőterülete esetleg átfedésben is lehet a hévizek védőterületével, de mindenképpen más jellegű védelmet igényelnek. Vízföldtani viszonyok A földtani felépítésben Budapest területén és környékén a felszíni előfordulások és kutatófúrások eredményei alapján a középső triásztól kezdődően a jelenkorig másod-, harmad- és negyedkori képződmények vesznek részt. Az elmúlt időszakokban a földtörténeti események hatására változatos kőzetféleségek halmozódtak fel. A triász időszakban az uralkodó kőzet a dolomit és a mészkő. A későbbi időszakokban a karbonátos kőzetek már alárendeltebben mutatkoznak és túlsúlyra jutnak az agyagos, márgás, homokos képződménvek, ill. a szárazföldi, folyóvízi hordalékok. Budapest környékének földtani felépítésében a Duna kifejlődési határt jelent. A folyótól Nv-ra, ill. K-re levő területek földtanilag jelentősen eltérnek egymástól. A budai oldalon az alaphegységi triász időszaki mészkő és -dolomit, a harmadkori mészkő, agyag, márga, konglomerátum és homokrétegek vannak a felszínen. A pesti részen pedig a felszínen folvóvízi, szárazföldi üledékek fordulnak elő és a budai oldalon ismeretes kőzetek csak nagyobb mélységben települve ismeretesek. A változatos kőzetféleségek előfordulása és azok területi megosztottsága következtében eltérő víztartóképződményeket lehet megkülönböztetni. Ezek víztározás, vízhozam, vízutánpótlódás, kémiai összetétel alapján különböző víztípusokba sorolható vizeket szolgáltatnak. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a természetes források és mélyfúrások útján felszínre törő karsztos hévíz. A budapesti hévforrások fő tározókőzete a budai részen felszínen levő és a pesti oldalon nagyobb mélységre lesüllyedt triász időszaki dolomit és mészkő. E kőzetek törésvonalak mentén, karsztos járatokban, üregekben nagymennyiségű vizet tároznak és szolgáltatják azt a hatalmas vízmenynyiséget, amelyekkel a fővárosi fürdők és egyéb létesítmények ellátását biztosítják. A feltörő hévizek hőmérséklete tág határok között változik. A természetes forrásoknál a hőmérséklet 19—62°C között észlelhető. A fúrásokkal feltárt vizeknél 75—76°C a legmagasabb vízhőmérséklet. A hőmérsékleti értékek alapján az egyes forráscsoportok egymástól jól elkülöníthetők. Az északi források — Csillaghegy, Rómaifürdő, Pünkösdfürdő, Óbudai Árpád források — vize a leghidegebbek (19—24 °C), a déli források — Gellérthegy tövében fakadók, Rácz, Rudas, Gellért-fürdők forrásainak vize — közepes hőmérsékletűek (41—46°C), míg a két forráscsoport között fakadó Lukács-, Császárfürdői források hőmérséklete 23—62°C. A Duna balparti részén — a fedett karsztos területen — a mélyfúrásokkal feltárt vizek közepes és magas hőmérsékletűek (38—76°C). A budapesti hévizek eredetét és vizutánpótlódását vizsgálva megállapítható, hogy azok különböző hőfokra felmelegedett, ill. a hidegebb vizekkel történő keveredés arányának megfelelően magasabb hőmérsékletű karsztvizek. A budai oldalon a felszínen levő karsztosodott kőzeteken keresztül a vízgyűjtő területre hullott csapadékvíz különböző mélységekre leszivárogva, útja során a tározó kőzet hőmérsékletét felveszi, ill. a mélyebb szintekből felfelé áramló magasabb hőmérsékletű vizekkel keveredve lép ismét a felszínre a forrásokban, vagy a mesterséges feltárásokban. A vízutánpótlódás mértéke meghatározza a vízháztartási egyensúlyt. Ezért a kitermelhető vízmennyiség nem korlátlan, megközelítően meghatározható mennyiség. A budapesti hévizek kémiai összetételük alapján egyszerű thermális kalcium-, magnéziumhidrogén-karbonátos vizek csoportjába tartoznak. A vizekben a földfémek vannak túlsúlyban az alkáliakkal szemben és az anionok közül a HC0

3 mennyisége magasabb, mint az S0

4 és a Cl. A főbb kationok és anionok mellett a vizekben kimutathatók más elemek is, amelyek mennyisége alárendelt, de egyes esetekben jellemzőek lehetnek, emelik a vizek jelentőségét, ill. értékét. A földtani vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a hévizek feltörése szerkezeti vonalakhoz kötött és a szerkezeti adottságok azok, amelyek meghatározzák a források-forráscsoportok helyeit. A törésvonalak mellett a karsztosodás is jelentős a víztartóképesség növelése és a vízvezetés szempontjából. A karsztos tározó kőzetek a szerkezeti mozgások hatására különböző mélységekre süllyedtek le. Ezek mértéke területrészenként más és más — feltehetően bizonyos formában egymáshoz csatlakoznak, azonban a víztartó kőzetek közvetlen összefüggése nem minden esetben bizonyítható be egyértelműen. A hévizek különböző csoportjai hőmérsékletben, kémiai összetétel alapján eltérést mutatnak, amelyek a közös eredet mellett bizonyos mértékű önálló egységek jelenlétére engednek következtetni . Budapesti hévizet adó források és kutak összefüggésvizsgálatai Az általános földtani, hidrogeológiai és vízkémiai adatokat kiegészítve, a budapesti hévizek közös eredetének bizonyításaként több alkalommal méréssorozatot végeztünk a források és kutak esetleges összefüggésével kapcsolatban. Megjegyezni kívánjuk, hogy már korábban is történtek megfigyelések és találhatók irodalmi adatok arra vonatkozóan, hogy egyes fürdőknél, vagy forráscsoportnál végzett műszaki beavatkozás és építési munkák során a területrészen levő többi forrásnál vízszint, ill. vízhozamváltozást észleltek. A nagyobb területre kiterjedő céltudatos összefüggés-