Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

6. szám - Dr. Tóth András: Gyógyiszapok stomatológiai alkalmazásáról

341 Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. BALNEOBIOLÓGl V Gyógyiszapok stomatológiai alkalmazásáról |)r. TÓTH ANDRÁS* A fogágvbetegség civilizációs betegség. Elterjedésében nagy szerepe van a fejlődő konyhatechnikának és az áltlagos emberi életkor meghoszszabbodásának is. A modern konyhatechnikával elkészített ételeket alig kell rágni, a fogak rögzítő berendezése az inaktivitás következtében csökkentebb értékű lesz. Az egyre hosszabbra kinyúló öregkor pedig már most is egy-két évtizeddel tovább tenné szükségessé, hogy ez a csökkent értékű rögzítő berendezés biztosítsa a fogak szilárdságát, mint a múltban. A fogágybetegség Európa lakosságának 60 százalékát érinti, Magyarország lakosságának is több, mint a fele szenved benne. A betegség kezelése, a következményként elvesztett fogak pótlása, az ínytasakok, mint kórokozó gócok által fenntartott második betegségek súlyos és sokszor beláthatatlan következményei a szociális betegellátást anyagilag erősen megterhelik, a betegség megelőzése és gyógykezelése terén pedig leküzdhetetlen nehézségek elé állítják. A fogorvosok tekintélyes része olyan pesszimista álláspontot alakít ki magának, hogy a fogágv betegségeit egyáltalán nem is kezelik, hanem megvárják, míg a beteg elveszti összes fogait, és csak a fogpótlásról gondoskodnak. A gyógyeljárások sok türelmet igénylő volta és a nem kielégítő eredmények álláspontjukat némiképp igazolják is. A lehangoló kép egyik kiútjának a száj természetes gyógymódokkal történő gyógykezelése látszik. Igen jó gyógyulási eredményeket lehet elérni szájfürdő kezeléssel. Ennek következtében Magyarországon is egyre több fogászati intézetben és fürdőben létesítenek szájfürdőt. A szájfürdő azonban helyhez kötött, még az egyéni, fürdőszobai vízsugárfogkefékkel is csak ott lehet a kezeléseket végezni, ahol megfelelő nyomású meleg víz áll rendelkezésre. Ez teszi indokolttá a gyógyiszapok stomatológiai célra való felhasználását is. Az iszapot bárhol igénybe lehet venni, akár a beteg lakásán is, olcsó, a gyógyulási eredmények pedig — ha nem is érik el a vízgyógyászati kezelések eredményeit — igen figyelemre méltóak. 1954 óta jelennek meg közlemények a fogorvosi szakirodalomban a fogágybetegsógek iszappal történő gyógykezeléséről. A szakirodalmat figyelemmel kísérve megállapíthatjuk, hogy egész Európa-szerte folynak ilyen kezelések. Romániában Szovátán ós Marosvásárhelyen foglalkoznak stomatológiai iszappakolásokkal, mindkét helyen szovátai iszappal. Eredményeikről az 1900. évi kolozsvári fogászati nagygyűlésen számoltak be. Az iszapot 50°C-ra melegített pép formájában gipszlenyomati kanálban felváltva a felső és alsó fogsoron alkalmazzák pakolás formájában [0]. Lengyelországban Kobylanszka számolt be az 1960. évi varsói fogászati nagygyűlésen borovinai iszappal elért jó gyógyulási eredményeiről, a Poznani Balneokliinatologiai Intézet pe* Hévízi Áll. Gyógyfürdőkórház, Hévíz. dig kutatási programjába vette az iszap stomatológiai alkalmazását [4, 6]. Olaszországból Ceria közleményei ismeretesek [ 1, 2]. Hideg tőzeg-pakolásokkal elért gyógyulási eredményeit kórbonctanilag is igazolta. Kimutatta, hogy a tőzeg helyileg hat ós a gyógyulási eredmények nem maradnak el a gyógyszeres (Neobor) kezeléssel elértek mögött. Eredményeiről 1954-ben a meráni, 1960-ban a franzensbadi lápkongresszusokon számolt be. Franciaországban de Valmonte végzett kísérleti kezeléseket stomatológiai tőzegpakolásokkal. 1957ben a lindaui lápkongresszuson tőzegpakolásokkal elért alveolus-csont-regerferatióról is beszámolt [9], Svájcból Friedrich közleménye [3] ismerteti a sv*ájoi tőzegből készített fogpaszta ós szájvíz bakteriostatikus hatását. Ausztriában a neydhartingi tőzegből készített Moor— Gingival-Pastát hoznak forgalomba inypakolás céljából [8], Stomatológiai iszapkezelések Hévízen 1960 óta hévízi iszappal is végzünk stomatológiai kezeléseket parodontitises és parodontosisos betegeken. A betegeket orvosi előkészítésben részesítjük, ami első sorban a fogkövek gondos eltávolítására helyez nagy súlyt. A fogkövek eltávolítása nélkül gyors gyógyulási eredményre nem számíthatunk és a recidiva hamar következik be. Kezeléshez az iszapot az alábbi módon készítjük elő. Az iszajwt finomra őröljük, egv órán át Kukta főzőfazékban főzzük, kiszárítjuk, átszitáljuk. és kevés mentollal illatosítjuk. Az így elkészített iszapot légmentesen lezárt bádog dobozban szárazon tároljuk. Használatkor 10—20 g mennyiségnyit a dobozból kiveszünk és azt vízzel péppé keverjük. Az iszapot a beteg ínyre enyhén rádörzsöljük, ujjbeggyel az ínyre és a fogakra nyomogatjuk. Ezután a beteg ajkait zárja és az iszapot 15 percen át a fogak és az ajkak között tartja a vestibulum orisban, majd kiöblíti. A kezelést naponta, esetleg később két naponként megismételjük 4—15 alkalommal. Célszerűnek tartjuk a kúra félévenként való megismétlését (3. kép). Az iszapot hideg kútvízzel készítjük el és melegítés nélkül alkalmazzuk. A gyógyulási eredmény elsősorban a gyulladásos jelenségek megszűnésében nyilvánul. Rendszerint az első kezelés után lényeges javulás lép fel. A fájdalmak, erős inyvérzés gyakran az első napon olyan mértékben mérséklődik, hogy a betegek, akik többnyire kezdetben idegenkednek a gyógyel járástól, a második kezelést már önként kérik és kívánják a kúra folytatását. Folytatva a kezeléseket, az íny duzzanata, a vérzékenység megszűnik, az oedemák felszívódnak, a váladékképződés és a fogakon levő lepedék abbamarad, a fogak mozgathatósága csökken (1. és 2. kép). A szövettani kép a klinikai tüneteknek megfelelően változik. A hámalatti kötőszövet gömbsejtes beszűrődése normálisra csökken, a tátongó érlumenek természetes méretre szűkülnek, a fella-