Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Dr. Fulvio Meucci: Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése

280 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Meucci, F.: Torino vízellátása sok csökkentése és a mész kiküszöbölése is lehetővé vált. Alacsony vízállás esetén a szulfátadag csökkenése elérte az 50%-ot is 2—3 mg/l alginát adagolással. Az aktivált kovasav felhasználása jó eredményeket hozott az ülepedés sebességének jiövelésénél főleg 6°C-on aluli hideg vizek esetén. Jelentős kérdés nálunk a szín kiküszöbölése, tekintettel érzékeny fogyasztóinkra, akiknek[amúgy is pszichológiai előítéleteik vannak a felszíni vizek felhasználásával kapcsolatban. A nagyon zavaros vizek periódusában, a derítési folyamatok után színeződések fordultak elő. Ez mindaddig bizonyos nehézségeket okozott, míg meg nem állapítottuk, hogy a víz sárgásbarna elszíneződését a vízben levő vas-, és mangánvegyületek oxidációja révén az utó-fertőtlenítésre felhasznált klórdioxid idézte elő. Nem volt túl nehéz felfedezni a színeződés okát. Az utó-fertőtlenítés mellőzésével ugyanis a jelenség teljes mértékben megszűnt. Emiatt viszont szükségessé vált a derítő előtti fertőtlenítés fokozása oly módon, hogy ez kiterjedjék az egész berendezésre; a klór jelen legyen mindenütt, hogy az utóklórozás kiküszöbölhető legyen. Ezzel az eljárással elértük, hogy a derítő előtt adagolt megfelelő mennyiségű klór és klórdioxid azonnal oxidálta a vízben levő vas- és mangán vegyületeket, amelyeket a szűrés teljesen eltávolított. E kezelés eredménye könnyen értékelhető a következő táblázatban: Szín (Pt. fok) előklórozás 1,2 mg/l előklórozás 2,4 mg/I utó CIO,, 0,3 mg/l elő C10

2 0,8 mg/l nyersvíz 60 60 derítő után 10 20 szűrő után 6 5 tartály után 15 5 A klór és klórdioxid együttesen alkalmazott leghatásosabb mennyiségeit együttes hosszú kísérletek során állapítottuk meg és inkább vonatkoztatható a mi különleges problémánkra, sem mint az általánosítható lenne. Az említetteken kívül még más szennyeződési feladatai is voltak a Torinoi Vízműveknek, bár arra a kérdésre, hogy a Pó folyóval kapcsolatban felmerülnek-e állandó szennyeződési jelenségek, ma már nyugodtan nemmel felelhetünk. A vízben megfelelő mennyiségű oldott 0

2 található. A szerves anyagok maximális koncentrációja, Kubel szerinti oxigénfogyasztással mérve, nem haladja meg a 2 mg 0

2/l-t. Ezek a megnyugtató tények azonban nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy mérgező vegyianyagok rövid időre a folyóba ne kerüljenek. Előfordult már például, hogy kőolajat vagy olajdesztillációs terméket és alkalicianidot eresztettek a folyóba. A kőolajdesztillációs termékek által előidézett szennyeződés, ami berendezésünkben már előfordult, ez a maradék klór egyensúlyának felborulásán észlelhető. Ez világosan kitűnik a potenciometrikus és az ortotoluidines mérések összhasonlításából. A fenolos jellegű oldható anyagok a klór egy részét oly módon kötik meg, hogy rövid időn belül erős esés észlelhető a maradék klór potenciometrikus mérésekor. Az ortotoluidines mérés viszont, 5' percig végezve, nem mutatja a klórtartalom változását. A vízben oldott fenolos anyagok megjelenése után rendszerint vízben nem oldódó, s a víz felületén úszó intenzív kőolaj-szennyeződéseket is lehet észlelni. Ez a berendezés szempontjából azonban teljesen elhanyagolható, mivel a vizet 1,5—4 méter mélységből vesszük ki. A közvéleményben ezeknél viszont sokkal nagyobb felháborodást kelthet az a tudat, vagy feltevés, hogy vízben jól oldódó szerves mérgek pl. alkálicianidok kerülnek a folyóba. A mai napig ugyan még nincsenek ilyen irányú tapasztalataink, mivel ciánnal szennyezett szakaszok mind eddig csak a berendezésünk és a kivételi műveink után fordultak elő. A vas és acél üzemek ugyanis időnként nagy mennyiségű ciánnal szennyezett oldatot eresztenek a folyóba, annak ellenére, hogy az összes ipari szennyeződések közül a cianidok a legveszélyesebbek, mivel sav hatására könnyen bomlanak. A cianidok jelenlétének megállapítására nagy segítséget nyújthat az elektromos vezetőképesség állandó mérése. Már kis mennyiség jelenléte, a halálosnál sokkal kisebb dózis is, kitérést idéz elő az érzékeny mérőműszeren. Laboratóriumban végzett kísérletek során, melyekben meghatározott koncentrációjú NaCN oldat és a víz vezetőképességét hasonlítottuk össze, a 13. ábrán látható görbét kaptuk. A folyóvíz alap vezetőképességét 300 /iOhm-nak határoztuk meg. Ennek alapján elláttuk a berendezést olyan mérőműszerekkel, melyek állandóan mérik a víz vezetőképességét és veszély esetén biztonsági záróberendezésekkel rendelkeznek. Számolnunk kellett azzal a lehetőséggel is, hogy nagy koncentráció j ú mérgezések esetén az egész berendezés szennyeződhet. Nyilvánvaló, hogy ennek veszélye csak nagy koncentráció esetén, akkor is csak rövid ideig állhat fenn, mivel egy átlagos hozamú folyóban nagyon valószínűtlen a halálos mennyiségű méreg állandó jelenléte. 13. r.bra