Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Dr. Fulvio Meucci: Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése

Meucci, F.: Torino vízellátása Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 281 Viz felszívása ,Acce/ator' Kiindulva ezekből a feltételekből kísérletsorozatot végeztünk. Meghatároztuk, hogy milyen mértékben reagál a berendezés a rövid ideig tartó nagy koncentrációjú mérgezésre. Természetesen a kísérletek eredményei csak erre a berendezésre vonatkozhatnak, mivel az eredmény többek között függ a víz áramlásának sebességétől, a berendezés geometriai alakjától, a víz tartózkodási idejétől stb. A kísérletek során a legnagyobb feladat a rövid ideig tartó és nagy sókoncentráció kialakítása volt. A kísérletekben a reálishoz legközelebb eső „mérgezést" igyekeztünk előidézni. Jó eredményeket értünk el konyhasónak, megfelelő módon a vízbe való adagolásával. A 14. ábrán a berendezés vázlata látható. Különböző adagolási kísérletek után megállapítottuk, hogy az eredmények szempontjából nagyon fontos] az adagolónyílás és a centrifugáiszivattyú távolsága, és az adagolás sebessége. Kísérleteinkhez konyhasót használtunk, mivel ez előnyösnek mutatkozott kémiai állandósága és meglehetősen egyszerű vizsgálata miatt. A kísérlet adatai: A berendezés teljesítménye 450 liter/see Só mennyisége 80 kg tiszta NaCl Adagolt sókoncentráció 200 g/liter (lényegesen a telítés alatt levő érték) Az adagolónyílás távolsága a centrifugáiszivattyútól .... 50 cm Adagolási idő tartama 50" Figyelembe véve, hogy a nyersvíz természetes NaCl koncentrációja 14,60 mg/liter, világosan kitűnik, hogy a kezdeti (540 mg/l) koncentráció hogyan változik. Nagyon fontos az ülepítő megfelelő jó áramlási viszonyainak biztosítása, főleg olyan esetben, amikor a szennyeződés hirtelen jelentkezik. A belső iszapkeringés nagyban elősegíti a természetes osztódást mivel a beérkezett sómennyiséget rövid idő alatt eljuttatja a berendezés minden részébe. Az ábráról az időtartamok aránya is látható. A „mérgező anyag", amelynek beömlési ideje nem haladta meg a fél órát, csak az ülepítőn több mint 2,5 óra alatt haladt át. E kísérleti eredményeink alapján nyugodtan beszélhetünk egy olyan ülepítő előnyeiről, amely belső iszap-körforgalmon alapszik, és amelyben nagy a belső mozgás. Ezek az előnyök főleg olyankor válnak fontossá, amikor figyelembe kell vennünk egy berendezés működését lökésszerűen jelentkező hasonló szennyeződésekkel szemben. 4. A víz védelme Az előzőkből kitűnik, hogy figyelmünk a vizek szennyeződése felé fordul. Olaszország általános helyzete hasonló Európa többi országaiéhoz, habár az ipar koncentrációja Észak-Itáliában az átlagosnál lényegesen nagyobb, tehát a vízigény is arányosan nagyobb. Ma már szennyezett tavak, folyóvizeken úszó hab, szennyeződött földalatti rétegek találhatók mindenfelé. Azoknak, akik követik az e tárggyal kapcsolatos irodalmat, mind ez nem jelent újdonságot. Ma már nem annyira a háztartási szennyeződések folyóba vezetése okoz gondot, mint inkább az egyre növekvő ipar melléktermékeinek az ivóvízhálózatba való közvetlen vagy közvetett bekerülése. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a tavak és a vízfolyások egyre növekvő szennyezése merénylet a természetes biológiai egyensúly ellen. A szennyeződések elkerülésére vonatkozó különböző törvények és tervezetek összehasonlítása során megkülönböztethető két alapvető cél: az adminisztratív szervezésre és a feladatok felülvizsgálatára. a) Szervezetek létesítése, mely az ország hidrografiájával foglalkozik. b) A fent említett feladatokat állami szervezetekre bízni, amelyeket állandóan fejlesztenek. Ami a védelem szervezésének technikai módszereit illeti, rendszerint tisztasági fokuk és aszerint osztályozzák a folyókat, hogy milyen feladatokat kell ellátniok. (így történik ez pl. Belgiumban, USA-ban és Csehszlovákiában.) Másik módszer viszont, azonos törvények megszabása tekintet nélkül a folyó nagyságára és jellegére. Véleményem szerint ennek az utóbbi elvnek az alkalmazása gyorsabb, tehát hatásosabb és ezért jobb is. Nagyon fontos és időszerű volna már a szintétikus mosószerek gyártásának rendezése is. (A Német Szövetségi Köztársaság már ilyen törvényt kiadott: Bundesgesetzblatt No. 49—1962. dec. 12.) Jó lenne végre olyan kevésbé mérgező anyagok felé fordítani érdeklődésünket, melyek biológiailag könnyen le is bontódnak, mint pl. sacharozeszterek stb. Végső konklúzióként, úgy érzem valamennyi szakember véleményével azonos megállapítást tehetek. A rendelkezésre álló víz korlátozott mennyisége ma világszerte súlyos gondokat okoz, mindenek előtt a lakosság számának az utóbbi évek során bekövetkezett növekedése és az ipar egyre gyorsabb fejlődése miatt. Elengedhetetlen, hogy a vízzel foglalkozó szakemberek minden erejüket ne a vízkincs megvédésére fordítsák. Ehhez az erőfeszítéshez viszont meg kell nekik adni minden anyagi segítséget és