Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Dr. Fulvio Meucci: Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése

Meucci, F.: Torino vízellátása Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 279 26 22 i $ « 10 80 20 40 60 80 100 nap [%] 11. ábra A 11. ábra I. görbéje az 1957-es évben észlelt összes keménységet ábrázolja; a Il-es görbe pedig az 1965-ös év adatait. Ezen az ábrán is látható a hosszú periódusú alacsony vízállás nagyobb koncentrációval. 3.3. A kezelés problémái és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok Nagyon fontos számunkra a Pó folyó lebegő anyagtartalma. Ezek mennyisége hosszú hónapokig jelentéktelen, rövid idő alatt azonban tetemesen változik. Egy ilyen jellegzetes periódus kialakulása és lefolyása a 12. ábrán látható. A zavarosság gyors változása a folyóvíz menynyiségének és sebességének hirtelen növekedésével függ össze. Ezek következtében az ülepedés a minimálisra csökken és a folyó vizében jelenlevő szilárd lebegő anyagok mennyisége már egyáltalán nem elhanyagolható. A derítést az „Accelerátor "végzi. Ennek jellemzője a nagy belső iszap körforgás. Az „Accelerátor"-ban erős agitátor van, ami előnyösen befolyásolja a kolloidok eltávolítását és a vegyszeres kezelést. Kevésbé működik jól a berendezés akkor, amikor a szilárd lebegő anyagok átmérője meghaladja a 0,2—0,3 mm-t. Ezek a fenékre ülepedve gátolják a szabad körforgást. 1000 500 100 I 5

0 Ni 20 10 t ~ n ' /// ' né " v ' vt [hónap] 12. ábra Az elmúlt nyolc év tapasztalata alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy kizárólag mechanikai működésű elő-deritő alkalmazása kiküszöbölné a ma már ritkán előforduló kényszerű leállásokat. Ez ma még évente kb. kétszer szükséges, a megfelelő belső tisztítás elvégzése céljából. Ez az akadály kiküszöbölhető lenne egy olyan ülepítő alkalmazásával, melynek aljáról kaparóberendezés távolítaná el a lerakódást. E ritka zavarok kivételével a derítés terén a mai napig nem jelentkezett soha különösebb nehézség, annak ellenére, hogy a felfelé áramlás eléri a maximális 5 m/ó sebességet. A kezeléshez rendszerint alumíniumszulfátot használunk 20—100 mg/l mennyiségben, 17— 18%-os kereskedelmi szulfáttal, Al

20

3-ra számítva. Azokban az időszakokban, mikor a víz zavarossága meglehetősen kismértékű, célszerű a mész adagolása is. A mész a víz pH-t befolyásolja úgy, hogy az eléri a 8-as értéket is. Ez viszont elősegíti a pehelyképződést. A még nem kezelt víz pH értéke 7,6—7,8. Az alumíniumszulfát adagolása lecsökkenti a víz pH értékét, egyidejűleg C0

2 is fejlődik. A mész hozzáadása szükséges a szulfát karakterisztikus reakciója következtében felszabadult C0

2 megkötéséhez. De hasznos amiatt is, hogy ha csak részlegesen is, de akadályozza a moszat növekedését és akadályozza a nyomás alatt levő vezetékek korrózióját is. A jelenlegi üzemeltetés során nagy figyelmet fordítunk a szabad és nem egyensúlyi C0

2 megkötésére. Alacsonyabb pH értéken dolgozni (kb. 7) csak nagyon erős zavarosság esetén kell, akkor amikor a víz színét az agyagos kolloidok adják. Ilyenkor az alumíniumszulfátot csak a hatás növelése céljából adagoljuk. Az agyagos kolloidok koaguláltatása ugyanis alkálikus közegben erős zöldes-sárga színt idézne elő, ami meglehetősen kellemetlen a fogyasztókra nézve. Nagyon zavaros víz esetén ezért kénytelenek vagyunk olyan pH értéken dolgozni, melynek értéke 7 és 7,2 között változik. Ennek következtében viszont a hálózatban továbbított víz bizonyos mértékig agresszív. Ma már mindenki által elfogadott tény az alumíniumszulfát használata nagyon zavaros víz esetén. A mi berendezésünknél észleltünk egy lényeges javulást azáltal — úgy koaguláció, mint a szín eltávolítása terén —, hogy a derítő előtt nagy mennyiségű klórt és klórdioxidot adagoltunk a vízhez. Kísérleteket végeztünk a derítő módszer javítására mind laboratóriumunkban, mind a berendezésen. E kísérletek között említésre méltó a poliakrilamid, az alginátok és az aktivált kovasav adagolása. Ami a poliakrilamidokkal végzett kísérleteket illeti ezeket egyelőre csak laboratóriumi méretben végeztük el, mivel Olaszországban ívóvíz céljaira a poliakrilamid használatát még nem engedélyezték. Az alginátok adagolása célszerűnek tűnt, mint ahogy laboratóriumi méretekben eredményesnek látszott a poliakrilamid felhasználása is. Hozzáadásuk révén az alumíniumszulfát adagoláII / _1965 1957