Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Dr. Fulvio Meucci: Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése

278 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Meucci, F.: Torino vízellátása 2.3. A felszíni vizek A helyzet rövid vizsgálata után érthető, hogy a felszíni vizeket is igénybe kell venni. Ez azonban nagy nehézségekbe ütközik egyrészt a Pó-ba torkolló mellékfolyók csekély vízmennyisége, másrészt az egyre növekvő szennyeződés veszélye miatt. Ennek dacára a jövőben egyre nagyobb mértékben kerülnek felhasználásra a felszíni vizek, amit az alábbi táblázat bizonyít: Év 1955 1965 1980 2000 Földalatti vízfelhasználás r%] /kút és forrás) Felszíni vízfelhasználás [%] 100 0 93 7 71 29 37 63 A legkönnyebb és legolcsób felszíni vízbeszerzés a Pó folyó igénybevétele, melyből már ma is 1 m

3/sec-t veszünk ki. Tekintettel azonban a folyó nagyon kis vízmennyiségére — 13—20 m

3/sec — a számítások szerint a maximálisan kivehető vízmennyiség nem haladhatja meg a 4 m

3/sec-ot. A Pó folyó vizének felhasználása után már nem marad más vízszerzési lehetőség, mint igen nagy mesterséges tavak létesítésével összegyűjteni a hegyi folyók vizét. Ezekből kell majd többek között az elektromos erőművek és az öntözésre szükséges vízmennyiséget is biztosítani. 3. A vizek kezelése 3.1. Jelenlegi módszer A Torinoi Vízmű a felszíni vizek tisztítása technológiájának kidolgozásában még kezdeti fokon áll, mivel csak 1957-ben tette meg első lépéseit ezen a téren. Az első létesítmény egy 0,5 m

3/sec berendezés volt, amely a Pó folyó vizét használta fel. Ez a mai napig használt berendezés, melyet egyébként a második létesítménynél is alkalmaztunk, a 8. ábrán látható. A derítő egy belső iszap-keringetésű „Accelerátor" (InfilcoUSA szabadalom). Az aramlás max. sebessége 5 m/h, 1 óra tartózkodással. Beadagolt anyagok: Alumíniumszulfát és mész. — Gyorsszűrés homokkal. — Több fázisú fertőtlenítés: elő-fertőtlenítés az ülepítés előtt klórgázzal, utó-fertőtlenítés a szűrő után klórdioxiddal (C10

2) a szűrt víz tartályba. Adagolo ,Accelotor 4 'Felemelés 4 Fogyasztóhoz Szúrt víz toiiily 3.2. A Pó vizének jellege Jellegzetes a hosszú ideig tartó alacsony vízállás, megszakítva rövid ideig tartó áradással és az ezzel együtt járó zavarossággal. A folyó jellegzetességének jobb érzékelése végett a 9. ábrán logaritmikus léptékben bemutatjuk I-es jelzéssel az 1957-es évre jellemző zavarosság diagramját. Mint látható, ebben az évben 5 zavarossági fokozatot figyelhetünk meg. — A görbe jellege olyan, hogy az 1957-es évet átlagosnak lehet tekinteni. Ugyanezen az ábrán látható — II-es görbével jelölve — az 1965-ös év lefolyása is. Ez viszont az alsó határt képviseli, mivel ebben az időszakban semmiféle különösebb változás nem volt észlelhető. 1965-ben nagyon hosszú periódusú igen alacsony vízállás volt (13 m

3/sec). Ez természetesen befolyásolta a víz hőmérsékletét is. A 10. ábrán a folyó vízmennyisége és vízhőmérséklete közötti kapcsolat jól érzékelhető. Az l-es görbe a folyó átlagosnak tekinthető 1957-es évi hőmérsékletét ábrázolja. A Il-es görbe az 1965-ös év hőmérsékleti adatait tünteti fel. Ennek az évnek a folyamán a legmagasabb hőmérséklet 24°C volt. Kevésbé fontos, de hasonlóan jellegzetes a folyó karakterére a víz francia keménységi fok alakulása is. 2000 1000 600 SS* I m 100 ^ 30 15 y \ \ V/ s/ 1957 II 1965 \ \ 20 40 60 nap[%] 9. ábra 80 100 24 20 § 16 X \\ M/ r

5 IWTs \ 20 8. ábra 40 60 nap[%] 10. ábra 80 100