Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
5. szám - Dr. Fulvio Meucci: Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése
276 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Meucci, F.: Torino vízellátása rm 900 I I 600 300 u 1 tea ^ ^ s> & & s? 1 ^ ^ S£> s? [év] 2. ábra Ugyanezen az ábrán vastag vonallal jelölve (II) látható a legkisebb négyzetek elve alapján számított kiegyenlítő görbe, amely a következő egyenletet elégíti ki: Pn = 572,432 . eO,0167.(«-1930) ahol n a folyó évet jelenti. A 3. Ábrán szaggatott vonallal jelölve a lélekszám várható alakulását láthatjuk, az előbb említett egyenlet szerint végzett extrapoláció alapján. A felváltva ponttal és vonallal jelzett III. sz. görbe a valószínűbb feltételeket, nevezetesen a pillanatnyi fejlődési index csökkenését és a rendelkezésre álló terület telítődését is figyelembe vevő reálisabb lélekszám-változást tünteti fel. Ez a III. sz. görbe az elmúlt évek valóságos fejlődését ábrázoló II. sz. vonalhoz kapcsolódik. A III. sz. görbe egyenlete a következő: P n= 1 116 631 . e0,01]67-(n-1964) ahol n a folvó év. Az előzők alapján feltételezhető, hogy Torino lakosainak száma 2000-re 1 700 000-re fog emelkedni. Ezt a számot egyébként a Torinoi Általános Terjeszkedési Terv is, mint a terület telítődésének mértékét, fogadta el. Ha a várható lélekszám elemzése után rátérünk a fogyasztás részletes vizsgálatára és váltos S? H I N § 1900 1600 1200 800 m 11 1 < £ \L § & I S> & 2? i 1 [év] zásának tanulmányozására, mindenekelőtt figyelembe kell venni a különböző fogyasztások természetét, továbbá a maximális és az évi átlagfogyasztás közötti összefüggést. Ami a különböző fogyasztások természetét illeti, szigorú arányt találunk az ipari és a teljes fogyasztás között. Ez az arány már évek óta 0,20 és 0,24 közé esik. Ez a kijegecesedett érték megengedi, hogy a jövő perspektívájának kialakításakor csak a teljes (polgári egyéni + polgári kollektív + ipari) fogyasztást kelljen figyelembe venni. Ami az év során mutatkozó maximális és az évi átlagfogyasztás közötti arányt illeti, ott egy sorozat 1,18-tól 1,24-ig változó adatot találhatunk. Meg lehet figyelni, hogy a fogyasztási igény görbéje nyári évszakban egyre laposabb lesz a mind hosszabb ideig városon kívül tartózkodó lakosság száma miatt. E megfontolásnak megfelelően a következőkben az alábbi arányt vesszük figyelembe: A napi legmagasabb igény ^ ^ A napi átlagos igény A 4. ábra mutatja az átlagos napi fogyasztás alakulását lakosonként. Az a görbe a valóságos adatokat tartalmazza, a b vonal kiegyenlítő módszerrel linearizált. A b görbe egyenlete Gsn— 172,502 + 5,866 (n — 1935) ahol n a folyó év. Ugyanezen az ábrán a b görbét extrapoláltuk 2000-ig. Míg napjainkban az egy főre jutó átlagos napi fogyasztás 350 liter, addig ez az érték 2000-re várhatóan felemelkedik 555 liter/lakos/nap-ra. Ez a szám nem is túlzottan magas sok amerikai város fogyasztásával szemben. Hogy Torino mai fogyasztását összehasonlítsuk az általános olaszországi helyzettel a Venturi-fé\e tanulmányt veszszük alapul. Ez a tanulmány több olasz város lakosságának átlagos fogyasztását dolgozta fel és megállapította, hogy q= 56,4 log p—74,4 ahol q a napi vízigény lakosonként literben kifejezve, vonakoztatva a napi átlagos fogyasztásra és kizárólag a lakosság szükségletére, p a lakosok száma 1964-ben. A torinoi fogyasztást 1964-ben úgy határoztuk meg, hogy a teljes fogyasztásból levontunk 21% ipari fogyasztást és 1,116 000 lakost vettünk fi8. ábra 10. ábra
