Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Dr. Fulvio Meucci: Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése

Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 275 VÍZELLÁTÁS Torino vízellátásának fejlődése és felszíni vizének kezelése* DE. Fül. VI O MEUCCI** A közületi ivóvízellátás Torinoban 1856-ban kezdődött. A vízellátás története mind a mai napig olvanfejlődést mutatott, amely követni óhajtotta egy mind nagyobb mértékben növekvő ipari város igényeit. A vízellátás fejlődése olyan város igényeit követte, amely alig egy évszázad alatt kis falusias városkából modern világvárossá változott. A torinoi vízellátás fejlődésében három egymást követő, egymástól világosan elválasztható korszakot észlelhetünk. A fejlődés különböző korszakait a város egyre növekvő követelményei befolyásolták. Az időszakok kialakulását nagymértékben az idézte elő, hogy az igényelt vízmennyiséget mindig nehezebben lehetett előteremteni a rendelkezésre álló vízforrásokból. A város születésétől a századfordulóig tartó első időszakban a vízellátás problémájának megoldását a hegyi vízforrások felhasználása jelentette. A víz gravitációs úton került a fogyasztóhoz. E vizek felhasználásakor minden biztonsági és egészségügyi követelmény garantálva volt, mivel a gyűjtőállomások elhelyezése kizárt minden szenynyeződési lehetőséget. Már a század elején világosan kitűnt azonban, hogy az iparosodni kezdő város vízellátása a jövőben nem támaszkodhat csak az Alpokból eredő vízre, annál is inkább, mivel közismert a hozam állandó, jellegzetes változása. Már annak idején is nagy nehézségek mutatkoztak a vízellátásban és gyakran hosszú időre válságos időszakot okozott a kizárólag e módszeren alapuló vízellátás. Ebben az időben a szakemberek figyelme a földalatti vizek kihasználására irányult. Földalatti vizet ugyanis több helyen és a várostól nem is nagy távolságban lehet találni. A technika fejlődése, mint a rendelkezésre álló elektromos energia és mint a centrifugál szivattyúk alkalmazása, lehetővé tette, hogy a mély földalatti vizek az 1900/1950-es periódusban felhasználásra kerüljenek. Erre annál is inkább sor került, mivel gazdasági és tőke befektetési szempontból előnyösnek mutatkozott ilyen berendezések létesítése. E két időszakban természetesen fel sem merült a víz minőségének problémája, mivel mind a forrásvíz felhasználása, mind a földalatti vizek alkalmazása kizárta ezt a kérdést. Az egyedüli mutató, amely az egyik típusú vizet megkülönböztette a másiktól, a víz keménysége volt és az összes felmerült problémák csak e körül forogtak. Az 1950-es évet követő időszakban lényegesen nagyobb fejlődés észlelhető Torino vízellátása terén. Mindig nehezebbé vált a földalatti vízkészletek felhasználása a kutak megnövekedett száma és a gyárak egyre nagyobb vízigénye miatt. Ennek volt * A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztályban 1966. V. 18-án tartott előadás. ** Oki. vegyészmérnök, a Torinoi Vízművek Vezérigazgatója. az eredménye, hogy ebben az időszakban a városalatti és a várost környező földalatti vizekre telepített kutak hozama erősen leapadt, aminek következményeként viszont a víz egyre gyakoribb szennyeződése is gondot okozott. Ilyen körülmények között elkerülhetetlenné vált a felszíni vizek felhasználása. Természetesen el lehet képzelni, és könnyen meg lehet érteni, hogy pszichológiai téren milyen nehézségeket okoz a felszíni vizek alkalmazása egy olyan társadalomban, amelynek mélyen gyökerező hagyományai kitűnő minőségű természetes vízellátást követelnek meg, minden vegyi vagy fertőtlenítő anyag alkalmazása nélkül. A jelenlegi helyzet és a jövő kilátása az, hogy a földalatti vízkészlet egyre szegényebb és mindinkább változó minőségben áll csak rendelkezésre. Tekintettel a közegészségügyi követelményekre, szükségszerű olyan vizek fertőtlenítése is, amelyek a múltban nem igényeltek ilyen kezelést. Nem szabályozott vízellátási rendszer esetén sajnos rövid időn belül a felületi vizeket is a végkimerülésig kényszerülünk kihasználni, ha tekintetbe vesszük a kis felületet és a szennyezettséget. Az 1. ábrán látható Torino lakossága létszámának alakulása (a): 1856-tól napjainkig, (b): az évi összes vízfogyasztás összefüggése. A lakosság száma az 1856-os 200 000-ről 1900-ban 350 000-re, 1940-ben 700 000-re és 1965-ben 1 100 000-re emelkedett. A teljes évi vízfelhasználás a múlt század végi kb. 6 millió köbméterről 1935-ben 50 millió köbméterre és 1965-ben 147 millió köbméterre növekedett. A 2. ábrán vékony vonallal (I) jelölve, Torino város lakosságának növekedése látszik az 1930-tól 1965-ig terjedő periódusban. 1953-ig lassú emelkedés észlelhető. A gyenge emelkedést a második világháború és az ezt követő lassú kereskedelmi fejlődés indokolja. Az 1953—1963. évek között igen erős a lélekszám emelkedése. 150 \ 120 ••1200 <o K 90••900\ § * I-1 > 60-•600 | S c> ^ 30- -300 0- ...... . lo § § § ^ 5 Ég SS & § § g § [év] 1. ábra