Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Holló István: A vizek tisztaságának védelme

200 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Holló I.: A vizek tisztaságának védelme A mind nagyobb számban épülő szennyvíztisztító telepek a megfelelő épületeken, gépeken, automatikákon felül igénylik az azt kezelő alsó-, közép és felsőfokon képzett szakembereket. Fezeknek felkészítéséről gondoskodni kell, különben a beruházások nem lehetnek hatékonyak. Gondoskodni kell arról is, hogy a vizek tisztaságát veszélyeztető olaj-, detergens-, peszticid-, celluloze-, textil- és vegyipari szennyeződések külföldről — sőt részben már hazai gyakorlatból — is ismert káros hatásai csökkenthetők, illetve megszüntethetők legyenek. Fel kell fejleszteni a szennyvízkutatást arra a szintre, amely pontosan meg tudja állapítani a szennyező alkatrészek mennyiségét és minőségét, valamint a javaslatot tud adni a leggazdaságosabb technológiára. Az 1965-ben szervezett Nemzetközi Vízminőségi Kutatási Egyesület (International Association on Water Pollution Research) munkájából levonható eredményeket hazánkban is hasznosítani kell. A kapcsolatot az egyéb nemzetközi szervezetekkel, mint az Európai Vízvédelmi Szövetség (FEG), Világegészségügyi Szervezet (WHO), Vereinigung Deutscher Gewásserschutz, Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) stb. tovább kell építeni. Folyamatos felmérésekkel, tényszámok és becslések alapján meg kell állapítani, hogy a vízszennyeződések a népgazdaságnak milyen anyagi és egyéb károkat okoznak. Ennek érdekében a szennyvizek mennyiségét és minőségét mérő helyek megépítése, műszerezése és vizsgálati idősorokhoz adathalmazok gyűjtése különösen a határszelvényekben elengedhetetlen. Az eddigi vízvédelmi propaganda fokozása és a közvélemény állandó tájékoztatása ugyancsak fontos feladat, amelynek végrehajtásában a Vízvédelmi Bizottságok közreműködése szükséges. A meglévő szervezet laboratóriumainak fejlesztése, az ott dolgozók ismeretszintjének emelése, a hidrobiológiái szemlélet gyakorlati alkalmazása nem hanyagolható el. A külföldön annyit emlegetett harmadik tisztítási fok hazánkban még nem nyert polgárjogot, de kétségtelen, hogy állóvizeink (Balaton, Fertő, Velencei tó stb.) és kisebb vízfolyásaink mentén egyes esetekben a mechanikai és biológiai tisztításon felül a foszfát és nitrát-tartalom csökkentését és ezáltal az eutrofizálódás megelőzését célzó intézkedések (tavak létesítése, levegőztetés, vegyivagy biológiai beavatkozás, illetve ezek kombinációja) meghozatalára a jövőben sor kerül. A tisztított szennyvízzel való öntözés és a kirothasztott iszap komposztálásának kérdését is a kezdeti állapoton túljutva a mezőgazdaság és a népgazdaság általános érdekeinek figyelembevételével, megnyugtató módon meg kell oldani. A jövő végleges célkitűzése, hogy a házi és ipari szennyvizeket olyan mértékig tisztítsák, hogy a bírságolásra ne legyen ok, és a tisztított szennyvíz a befogadók minőségét az öntisztulás folytán megengedhető mértéken felül ne rontsa. Az államközi szerződésekkel pedig el kell érnünk, hogy külföldről a folyók ugyancsak tisztán érkezzenek. Nem tartozik az OVF hatáskörébe, de a vízvédelemmel mégis szorosan összefügg a házi szemét elhelyezésének és kezelésének (esetleg elégetésének) kérdése, amelynek rendezése sokáig nem várathat magára. A légszennyezés vízszennyezést is idézhet elő és ezzel a kérdéssel egyelőre az OKI foglalkozik. Kétségtelen, hogy a helyes vízvédelem ezeknek az ellenőrző szerveknek szoros együttműködését kívánja meg. (Külföldön ismert intézmény a különböző ,,Versuchsanstalt für Wasser, — Boden, —• und Lufthygiene"). VI. Az >IHT szerepe a vízvédelemben Az MHT jubileumi ülésén arról is meg kell emlékezni, hogy a társaság megalakulása óta az egyes szakcsoportok és szakosztályok milyen mértékben mozdították elő a vízvédelem kérdéseit akkor, amimég nem voltak érvényben az előzőkben felsorolt rendeletek, valamint az 1964. évi IV. törvény „A vízügyről". A vízvédelem gyökerei — tudományos vonatkozásban — kétségtelenül a limnológiába nyúlnak vissza, ezért vessünk rövid pillantást a limnológia hazai fejlődésére, különös tekintettel az MHT-t érintő vonatkozásokra. Fél évszázaddal ezelőtt az akkor még gyermekcipőben járó limnológia az MHT megalakulása idején lépett a kibontakozás útjára. Ekkor készül el Európa második átfogó limnológiai feldolgozása, a Lóczy-féle Balatonmonográfia is. A Nemzetközi Limnológiai Szövetség létrehívása pedig alig néhány évvel (1922-ben) követte társaságunkét. Hazánkban a limnológia bázisa a Halélettani és Szenny vízvizsgáló Kísérleti Állomás (amelynek neve később Haltenyésztési Kutató Intézetre változott) és az 1927-ben létesült Tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet volt. A Halélettani és Szennyvízvizsgáló Kísérleti Állomás kutató gárdájának munkáját itthon és külföldön egyaránt rövid idő alatt elismerték. Az állomás olyan feladatkört is ellátott, amelyet ma vízvédelemnek nevezünk, hiszen a vízszennyezésekkel kapcsolatban - különösen ha az halasvizeket érintett — hosszú ideig hatósági jogkörrel is rendelkezett. Az intézmény szakemberei: vízkémikusok, hidrobiológusok, halászat-biológusok dr. Maucha Rezső professzor vezetésével korán bekapcsolódtak a Társaság életébe, és a vízzel foglalkozó többi tudományág kéi^ viselői vei vállvetve megteremtették a társaságunkra ma is annyira jellemző komplex szemlélet alapjait. A Tihanyi Biológiai Kutató intézet ez alatt ifj. dr. Entz Géza, professzor irányításával megindította a Balaton limnológiai szemléletből áthatott, szervezett biológiai kutatását, és bekapcsolódott tudományterületének nemzetközi vérkeringésébe. Az egyre fejlődő hazai limnológia számára az 1949. év kettős.fordulatot is hozott. Az egyik, hogy a Magyarhoni Földtani Társaság Hidrológiai Osztálya Magyar Hidrológiai Társasággá alakult, s ebben a két első szakosztály egyike a limnológusoké volt. A másik kedvező körülmény a hazai tudományszervezés új arculatának kibontakozása, a Magyar Tudományos Akadémia irányította tervkutatások