Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Holló István: A vizek tisztaságának védelme

Holló I.: A vizek tisztaságának védelme Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 201 rendszerének kialakulása volt. Mindkét tényező az országban igen szétszórtan dolgozó, kisszámú limnológust összefogásra, együttműködésre késztette, a sokirányú munkaközösségi kutatások pedig szélesebb „vizes" látókört, a vizzel foglalkozó többi tudományág főbb problémáinak ismeretét kívánta meg tőlük. Ugyanakkor viszont Társaságunkban a nembiológiai tudományok képviselői a vizekben lejátszódó biológiai folyamatok, a limnológiai szemléletmód megismerését igényelték. A Magyar Hidrológiai Társaság e szélesebb, korszerűbb szemlélet megszerzéséhez kiváló lehetőséget nyújtott. Számos kutatási témát tűztek ki és oldottak meg a fentiek alapján limnológusaink. A halastavi életközösségek szervezett vizsgálatának nemzetközi viszonylatban úttörő jellegű megindítását, a Balaton kutatása terén elsősorban a beömlő vizek, valamint a Keszthelyi-öböllel kapcsolatos munkaközösségi vizsgálatokat, a-szikes vizek, rizsföldek és a Fertőtó sokoldalú vizsgálatát, a Tisza kutatás gondolatának felvetését és a munka megindítását, továbbá a nemzetközi keretekben folyó Duna-kutatást említhetjük példaként. Az értékes szemléleti kapcsolat igen fontos következménye még az a sok kisebbnagyobb feladat (szakvélemények, szakértői eljárások, ankétok, munkabizottségi ülések stb.), melynek megoldása érdekében műszakiak és limnológusok a Társaság útján mindenkor megtalálják egymást. A magyar limnológusok szakterületük nemzetközi fórumain is jelentős elismerést vívtak ki. Kezdettől fogva élénken vettek részt a Nemzetközi Limnológiai Szövetség (SIL) munkájában, melynek egvik alelnöki tisztjét előbb dr. Maucha professzor, majd 1962 óta dr. Sebestyén Olga tiszteleti tagunk tölti be. A hazai limnológusok nagy elismerése volt dr. Umberto d'Ancona professzor, külföldi tiszteleti tagunknak, a SIL akkori elnökének Társaságunkban tett 1961. évi látogatása. Igen vázlatosan áttekintve ezen az úton jutott el tehát a hazai limnológia odáig, hogy elméleti és gyakorlati vonatkozásban segíthette a vízvédelem alapjainak lerakását. Mit kívánnak a további közös feladatok a limnológusoktól ? Megfelelő hidrobiológiai-limnológiai felsőoktatást és szakemberképzést a tudomány egyetemeken, valamint a műszaki és agráregyetemeken, jó szakkönyveket, kézikönyveket, a limnológiai alap- és alkalmazott kutatások további kiszélesítést, vizeink biológiai képének alaposab megismerését, végül még szorosabb kapcsolatot a gyakorlattal. A limnológián kívül a hidrológia, a hidrogeológia, a vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, vízkémia, mezőgazdasági vízhasznosítás, balneológia és minden más, a vízzel bármilyen vonatkozásban álló kutatás, tervezés, építés és üzemeltetés kérdéseit az MHT plenáris előadóülésein vitatták meg. Később alakultak ki az önálló szakosztályok, a szakcsoportok és ezeknek tagjai a vizek tisztaságának védelmét a limnológusokhoz hasonlóan közvetlenül vagy közvetve előmozdították. A Hidrogeológiai és Vízellátási Szakosztály a vizek tisztaságát biztosító védőterületek helyes kialakítását, a sekély és mély kutak, a forrásfoglalások, a vízkivételi művek egészségügyi szempontból is megfelelő építési módjának megtárgyalása révén a vízvédelmi rendeletek, valamint a törvények alkotásához szükséges műszaki és egészségügyi közvélemény alap jait lerakta. Sok vitaülés, ankét, sőt nemzetközi rendezvénv is elősegítette a «/ Ö kérdések tisztázását és elhunyt nagyjaink közül Farkass Kálmán, Mazalán Pál és Vedres Lipót nevét említem csak meg. A szakmai tudásnövelő előadásokat a Mérnöki Továbbképző Intézetben általában a szakosztály tagjai tartották és tevékenyen résztvettek az ÉKME Vízellátási és csatornázási szakmérnökképzés tantervének kialakításában és a tananyag előadásában. A Szennyvíz Szakosztály a házi- és ipari szennyvizek tisztításának elméleti tárgyalásán felül előadásokon állandóan beszámol az utolsó évtizedben ugrásszerűen fejlődő szennyvíztisztítási, technológia gyakorlati megvalósításáról. 1960 óta az ipari szennyvíztisztítás terén folytatják azt az alapozómunkát, amelyet az elhunyt dr. Lesenyei József cikkeivel és első magyarnyelvű, ipari szennyvíztiszításával foglalkozó szakkönyvével megkezdett. A gyakorlati kérdések megoldása a népgazdaságnak is közvetlen hasznot okoz, ezen felül a jobbhatásfokú szennyvíztisztító berendezésekből kifolyó, tisztított szennyvíz a vizek élővilágát kevésbé veszélyezteti. Békéscsabán, Budapesten, Debrecenben, Pécsett és másutt megrendezett ankétok, valamint a miskolci három szenny vízkonferencia (egyik közülük nemzetközi jellegű volt) felhívták a figyelmet mind azokra a veszélyekre, amelyeket a nem kellően tisztított szennyvizek a vízfolyásokban előidézhetnek. A tisztított szennyvíznek és a kirothasztott szennyvíziszapnak elhelyezése ugyancsak fontos vízvédelmi feladat, amelynek megoldási irányelveivel a szennyvízöntözéssel együtt a szakosztály állandóan foglalkozik. Nemzetközi kapcsolatok fenntartása, külföldi szimpóziumokon és konferenciákon, valamint szakmai kiállításokon való megjelenés és közreműködése a szakosztály tagjai részéről kiegészíti a vízvédelmi munkát. A Nemzetközi Vízminőségi Kutatási Egyesület megalakításának előkészítésében és további munkájában személyi kapcsolat révén a szakosztály részt vett. A szennyvízöntözés mezőgazdasági vonatkozásaival a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízhasznosítási Szakosztály többízben is foglalkozott. Az 1960-ban szakcsoportból alakult Vízkémiai Szakosztály a vizet szennyező anyagok minőségének és káros hatásainak vizsgálatával, korszerű analitikai meghatározási módszerek ismertetésével a vízvédelmi szemlélet kialakítását nagymértékben előmozdította. Az 1961-ben megrendezett Nemzetközi Vízminőségi Kongresszus, a tihanyi Nemzetközi Szimpózium a különböző víz fajták szervesanyag meghatározására; ankétok a mezőgazdasági vízhasználatokról, a víz íz- és szag problémáiról, a hűtővizek minőségi kérdéseiről stb. mind a vízvédelmet is szolgálták. A mezőgazdaság kemizálásának hatását vizsgáló munkabizottság