Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Holló István: A vizek tisztaságának védelme

Holló I.: A vizek tisztaságának védelme Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 197 cióúbósiörmény \±DÍBRECEH Ijsiapáh wrnmm­Sebes-Körös pkí&Kfm bimáfslitistírft >JELMAGYARAZAT­\noMnovAsmni ' Kacosvar Jnnvs^almö' Mertek­0 25 50 km Az osztály Ufh rnut m szórna megnevezése Ufh rnut m /. II. III. IV Tiszta Kissé szennyezett Szennyezett Nagyon szennyszett ímm A sávok szélessége o közepes kisvízi hozammal arányos TVK-egységek határai 1. ábra. Magyarország vízminőségi térképe 1965. évben Puc. 7. Kapma eoÖHoeo natecmea Bempuu 1965-oeoe. Abb. 1. Ungarns Wassergütekarte im Jahre 1965. századbeli vízügyi törvényt és az 1884. évi ipartörvény "az ipari szennyvizek közül a kender- és a lenáztatás prob­lémáját kívánta rendezni. A vízzel kapcsolatos kérdések a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartoz­tak akkor és az FM az első világháború befejezéséig több részletintézkedésfc tett a szennyvíz bevezetésének szabá­lyozásával, a csatornázással ellátott városok szennyvi­zeinek biológiai tisztításának elrendelésével, a kísérleti szenny vízöntözés bevezetésével. Kétségtelen, hogy a vízi-rendőri kihágások szabályozása és az egyéb törvé­nyes rendelkezés annak idején körültekintő és korszerű volt. A két világháború közötti időszak alatt azonban a vízvédelem kérdése általában nem haladt előre és néhány szennyvíztisztító telep építésére korlátozódott. A vízminőség védelem, mint kormányprogram csak az OVF megalakítása után került mindinkább az érdeklődés gyújtópontjába. A vízügyi igazgatósá­gok vízminőségvizsgáló laboratóriumai kezdetben psak a mezőgazdasági vízhasználatok szempontjait nézték, de vízfolyásaink növekvő szennyeződése szükségszerűen megkövetelte, hogy a laboratóriu­mok ne csak ebből a szempontból elemezzék a vi­zeket. Az OVF fokozatosan felfejlesztette a 12 víz­ügyi igazgatóság laboratóriumát és ma már a kö­rülményekhez képest jó felszereléssel, növekvő lét­számmal látják el az ugyancsak növekvő feladato­kat. A laboratóriumokat szakmailag a VITUKI el­lenőrzi, általános irányításukat pedig az OVF Köz­ponti Vízminőségi Felügyelet végzi. Ennek a kor­szerű helyzetnek a kialakulásáig az OVF Vízellá­tási és Csatornázási Főosztályának a következők­ben vázolt szívós és körültekintő munkájára volt szükség. Néhány minisztertanácsi és OVF utasítás után az 1/1961. (I. 22) Korm. sz. rendelet és annak vég­rehajtási utasítása alapvető intézkedéseket tartal­mazott. A rendelet értelmében szennyvízbírság és szennyvízbevezetési díj róható ki mindazokra az üzemekre (ipari ós kommunális üzemekre egyaránt), amelyek az elsőfokú vízügyi hatóság által megálla­pított határidőig a vízszennyezést nem szüntetik meg. Első ízben határozták meg táblázatosan a szennyezést előidéző anyagok megengedhető határ­értékeit, azok megállapítására szolgáló mintavéte­lezés módszereit és az ezzel kapcsolatos hatósági el­járást. Az OVF szervezetén kívül a társadalmi mun­kát is felhasználja a vízvédelemre a 31/1962. OFV sz. utasítás, amelynek alapján megalakultak a terü­leti vízvédelmi felügyeletek és a vízvédelmi bizott­ságok. Ezáltal a vízügyi szerveken felül a tanácsi, az egészségügyi, a rendőri, vízirendészeti, hajózási, halászati és horgászati szervek, sőt a vizek tisztasá­gát féltő magánemberek tevékenysége is a közös cél szolgálatába áll. III. Az új vízügyi törvény Az 1964. évi IV. törvény ,,a vízügyről" és a 32/1964. (XII. 3) Korm. rendelet a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtásáról részletesen szabályozza a korszerű vízgazdálkodást és ennek keretén belül a vízvédelem sokrétű feladatait is rög­zíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom