Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Illés György: A települések és az ipari üzemek vízellátása

180 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Illés Gy.: A települések és az ipari üzemek WDOli MOt IBüOt •mm Jt

1 | •mim ^ \ Összes város (tS56M31-én) •10ÜUU • HUH: • titII II c • -W//Í' •IUW tv; 1. ábra. A vízellátás fejlődésének néhány mutatója (1865—1980) Puc. 1. Heh'omopbie noKasameAU pa36umun eodocHaóxcenu.i (1865—1980 zz.) .466. 1. Einige Kennziffem der EntwicMung der IVasserversorgung (1865—1980) séges víz feltárására 2500 mélyfúrású kutat mélyítettünk együttesen 300 000 m összhosszúságban. A jelentős fejlesztéssel elértük azt, hogy 68 városunkból már 65-ben van vízvezeték, szemben az 1950. évi 28 városi vízművel. A fejlődés ütemének gyorsulását mutatja az is, hogy az 1860—1940. évek átlagában évente 18 000 fő, az 1900—1940. közötti időszakban évente 29 000 fő jutott vízvezetéki vízhez, 1960-ban pedig ez a szám már meghaladta az évi 200 000 főt (2. ábra). A kisebb települések városiasodása, a kultúrigények és szociális berendezések számának növekedése és a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságnak a kisebb települések fejlődésére gyakorolt, már említett kedvező hatása különösen a falusi vízellátás fejlődését gyorsította meg. Az 1961—66 közötti időszakban a vízvezetékkel ellátott falusi lakosok száma 8,5%-ról 19%-ra emelkedett és ma már közel 1 millió falusi lakos van vízvezetéki vízzel ellátva. A vízellátás fejlesztésének anyagi alapjai túlnyomórészt a helyi erőforrások, a község fejlesztési alapok, különösen pedig a vízműtársulatok szervezése útján az érdekeltek anyagi hozzájárulása. Míg 1948-ban csak 50 millió Ft-ot fordítottunk a falu vízellátására, addig 1966-ban községfejlesztési alapokból ós a 260 vízműtársulat érdekeltségi hozzájárulásaiból közel 200 millió Ft-ot használtunk fel ilyen célra. A fejlődést a vízigények is jól tükrözik. 1950— 1966 között az ivóvízfogyasztás napi 700 000 m

3ről 2 millió m

3-re, az ipari vízfogyasztás 1,8 millió m

3-ről 6,5 millió m

3-re növekedett és továbbra is gyorsütemű fejlődéssel kell számolnunk. 2. ábra. A városok vízvezetékkel való ellátásának alakulása. (1865—1975 ) Puc. 2. Oópa3oeanue oőecne'ienHocmu zopoöoe eodonpoeodHbiMU cma>ii}UHMU (1865—1975 ez) Abb. 2. Die im fíau befindliehen und geplanten grösseren regionalen Wasserwerke (1865—1975) A vízellátás továbbfejlesztése, a fejlesztés arányai és tendenciái A regionális tervek kidolgozása, a városok és a települések rendezési terveinek mind nagyobb számban történő elkészítése — ha ezek ma még véglegesen nem is alakultak ki és készültek el a településhálózat valószínűsíthető alakulásának megállapításával és a városok belső szerkezeti elrendezésének megtervezésével a tervszerű fejlesztés alapjait teremti meg. A településeken a laksűrűség területi alakulása, a lakásépítés és a lakások felszereltsége, a zöldövezetek, az ipari területek, ezek felhasználása és a településeket alakító más számtalan tényező meghatározza azt, hogy a vízzel való ellátást hogyan oldjuk meg. Ahogyan az ősi időkben a települések helyének kiválasztásánál volt meghatározó szerepe a víznek, ma a helyhez kötött társadalomban, a megnövedekett fajlagos vízigények mellett a vízellátás a településfejlesztés gyorsító, vagy éppen korlátozó tényezője is lehet. A vízellátó művek kialakítása szempontjából a korszerű város és településhálózat fejlesztésénél az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: 1. a településeken a közlekedés nyújtotta lehetőségek következtében a lakóház és munkahely távolabbra kerül egymástól, a városok területe növekszik. 2. a területfelhasználás tervszerű irányításával a településeken belül különböző funkciót ellátó területek alakulnak ki, jól elhatárolható övezetekként, különböző mennyiségi és minőségi vízigénnyel, 3. a település hálózat fejlődik, új városok, településközpontok és alközpontok alakulnak ki, növekszik a közeli telepiilések egymásra gyakorolt hatása és a szétszórt tanyavilág fokozatosan megszűnik.