Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Illés György: A települések és az ipari üzemek vízellátása

Illés Gy.: A települések és az ipari üzemek Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 181 1. kép. A debreceni 2000 m

3-es új víztorony <t>omo 1. Hoeaa eodonanopnaH öarnun e z. JJeöpeqen c oóbeMOM 2000 m

3 Bild 1. Der neue 2000 m

3 Wasserturm in Debrecen Mindezek fokozzák a vízellátás megoldásának műszaki és anyagi problémáit, megkövetelik a vízellátó műveknek, vízellátó rendszereknek az adott térség víznyerési lehetőségeivel összehangolt, tervszerű kialakítását. Ma a népesség jelentős mértékű átrendeződésének korát is éljük. Míg 1900-ban a lakosság több mint 60%-a volt a mezőgazdaságban foglalkoztatva és csak 15%-a az iparban, addig ma ez a foglalkoztatottsági arány 1/3—1/3-a az összlakosságnak. A várható népesség az 1965. évi 10,2 millióról 1980-ra 11,3 millióra, 2000-re becslésünk szerint 12,5 millió főre nő, ezen belül a városi lakosság számaránya a mai 45%-ról 55%-ra emelkedik. A kis településeket sem tekinthetjük a régi értelemben vett falunak, hanem olyan településnek, amely szerves része a kisebb gazdasági régiónak és éli a régió és alrégió központokkal összehangolt, sajátos, de magasigényű életét. 600 falusi település vízvezetéke, amelyből 260-at az elmúlt év alatt építettünk, jól érzékelteti a megnövekedett gazdasági és kulturális színvonalat és ezzel a vízellátással szemben támasztott fokozottabb igényt. A közkutak száma a falusi vízvezetékek elterjedésével fokozatosan csökken. Egyre több a vízvezeték, amelyet kevesebb számú, de nagyobb hozamú kút táplál. Ugyanakkor nő a közkutakat helyettesítő vízvezeték hálózatának hossza. A hálózatépítés az épített összes vízvezetékből az 1961— 1965. időszakban a falun nagyobb volt, mint a városokban. Községekben az említett időszakban 2392 km hosszú vízvezetékhálózatot fektettek, az újonnan épített vízvezetékhálózat 61%-át. Az ipari hatást pedig jól mutatja, hogy a közüzemi vízművek által termelt vízből 1950-ben még 56% a háztartások fogyasztása volt, addig 1965ben csak 37,5% jutott a lakosságnak, a többit az ipar és az intézmények használták fel. A települések vízellátásának fejlesztése A lakosszám fejlődése, a települések szerkezetében és a településhálózatban bekövetkező változás a vízellátás korábbi gyakorlatához képest alapvetően más irányt követelt meg a vízellátás távlati célkitűzéseinek megállapításakor. A lakosság ivó- és háztartási-víz igénye 1980-ra eléri, sőt meghaladja a napi 3 millió m

3-t és az ipari frissvízigény is megközelíti a 15 millió m

3-t. A helyi vízkészletek felhasználásával a vízellátás megoldása is egyre költségesebb, egyre bonyolultabb és összetettebb feladattá válik. Fokozódik a vízgazdálkodásnak a társadalmi igények és a természeti adottságok összehangolására irányuló feladata. Ez a feladat a jövőben — de már a mi korunkban nemcsak a természetes vízháztartás szabályozását teszi szükségessé, hanem, a vízfogyasztók, az ipar, a mezőgazdaság, a települések fejlődésének, területi elhelyezésének és ezek vízhasználátának befolyásolását, továbbá az üzemi és nagytérségi vízgazdálkodás összhangjának biztosítását is. 1980-ra a lakosság 80%-ának vízvezetékkel történő ellátását irányoztuk elő, ezen belül a falusi lakosság 50%-át akarjuk vízvezetéki vízzel ellátni. 1970-re az országos átlagos vízművesítési színvonalat 53—55%-ra tervezzük, ezen belül a városok vízvezetéki ellátottsága 80%-ról 84%-ra növekszik és a következő 5 évben további 600 000 falusi lakos részére akarunk vízvezetéki vizet biztosítani. Különös figyelmet fordítunk a jelentősebb idegenforgalmi tájegységek vízellátására, így a Balaton, a Velencei-tó, a Mátravidék, a Dunakanyar és a Dunántúl egyes nyugati városai környékének ellátására, amelyek a hazai és a külföldi idegenforgalom, az üdülés és a természetjárás, nem utolsó sorban pedig a gyógyászatnak is igen jelentős területei. Jelenleg 8 idegenforgalmi tájegység területén 420 000 állandó lakos él, emellett további'470 000 ember keresi fel üdülőidényben ezeket a területeket. Ezeknek jelenleg átlagosan 60%-a van vízvezetéki vízzel ellátva, szemben a megkívánt mintegy 80%-os ellátottsággal. A következő 5 éves időszakban ezeken a területeken az ellátottsági szintet 95 000 főnek a vízvezetéki hálózatba való bekapcsolásával 66%-ra kívánjuk emelni, egy nagyobb távlatban pedig további félmillió fő ellátásával 80—85%-ra. Bár az ipari központok fejlődése és az említett üdülőövezetek, továbbá a városok vízellátásának problémái jelentős anyagi erőket kötnek le és az itt tervezett műszaki létesítmények bonyolult műszaki megoldásai nagy technikai és anyagi erőösszpontosítást igényelnek, a vízellátás területén a falusi lakosság jó ivóvízzel való ellátása, az olcsó és gyors építési megoldások kialakítása, az anyagi-műszaki feltételek biztosítása továbbra is egyik legfontosabb célkitűzésünk.