Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
3. szám - Dr. Bolberitz Károly: A felszíni vizeket terhelő anyagok és mérgező határértékeik
134 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Bolberitz K.: A felszíni vizeket terhelő anyagok III. Alkalmazott egységek Nagy különbségek mutatkoznak abban is, hogy milyen egységben adják meg az anyagot, melyre a meghatározás vonatkozik. A DL 5„ testsúlykilogramra vonatkoztatott abszolút súlyt rögzít, de néha súly pro térfogat töménységet. A TL met koncentrációban szokás megadni, mg/literben. Sokan helyesebbnek tartják egyenértéksúlyra vonatkoztatni a mérési eredményeket. A szervetlen sóknál néha csak magára a mérgező fém-ionra számítják az eredményt, máskor az egész vegyületre, minthogy az anion sem közömbös a hatás szempontjából [5]. Van olyan kutató, aki az oldat vezetőképességét tekinti helyes összehasonlítási alapnak [6]. Egy német kutató egy alapvegyület toxicitására vonatkoztatja eredményeit azt rögzítve tehát, hogy a vizsgált vegyület hányszor mérgezőbb vagy kevésbé mérgező, mint az alapvegyület [5]. Érthető ilyenformán, hogy az egyes szerzők által közölt adatok összehasonlítása nehézkes, gyakorlati következtetések levonása pedig igen kockázatos. IV. Vizsgálati körülmények 1. Maguk a vizsgálati körülmények sem egységesek. Az egyes kísérletekben a vizsgálni kívánt anyag töménységét általában logaritmikusan növelik. Halakkal végzett kísérletek során rendszerint két üvegbe 5—5 egyenlő nagyságú (súly, hossz) halat helyeznek el. A kísérleti állat, különösen halak esetében igen változatos. Legelterjedtebbek az aranyhal, a tüskés pikó, a naphal, de sokait pisztránggal végzik a vizsgálatokat, mint a legérzékenyebb halfajtával. Előfordul a szakirodalomban még vagy tíz más halféleség is, sőt rákokra és csigákra vonatkozó mérés is*. A vizsgálatra használt halfajtától függően a mérgező adag vagy töménység igen széles határok között változhat. Ennek érzékeltetésére szolgáljon csupán az alábbi példa, mely megmutatja, hogy mekkora rézszulfát töménységet viselnek el egyes halfajták károsodás nélkül [7]. Károsodás nélkül elviselt rézszulfát töménység Kísérleti állat [mg/l] Pisztráng 0,14 Ponty 0,30 Macskahal 0,40 Aranyhal „ 0,50 Csuka 0,75 Naphal 1,20 Még szembetűnőbb különbségek mutatkoznak a biológiai mérgek területén. Az egyes halfajták az egymáshoz hasonló felépítésű szerves foszfát vegyületekre igen különböző érzékenvséggel reagálnak [4]. A vizsgálatokat tehát bizonyos halfajtákkal és lehetőleg azonos nagyságú egyedekkel szokás * Acroneuria pacifica, Ai'ktopsyche grandis, Carassius. carassius, Carassius vulgáris, Ciprindiae, Coregonus clupeiformis, Claassenia sabulosa, Gastuostens aculeatus, Lehistes reticulatus, Lepomis macrochirus, Lepomis paliidus, Mollienesia latipinna, Pimephales promelas, PhoxinuS laevis, Pteronarciss californica, Stizostedion vitreum; Daphnia magna, Lymnaea-fóleségek. , Egyes halfajták átlagos tűrési határértéke, mg/l Rovarölő anyag II a 1 f é 1 e 3 ó g Rovarölő anyag Fürge cselle Naphal Aranyhal Törpeponty Chlorthion . . . 3,0 0,70 2,3 1,2 EPN 0,25 0,10 0,45 0,032 Guthion 0,093 0,0052 1,3 0,11 Malathion .... 23 0,090 0,45 0,84 Methyl parahtion 8 1,9 9,6 7,8 OMPA 100 110 610 20 Parathion .... 1,3 0,095 2,7 0,055 végezni. Azonban ez is csak nagyon vitatható értékeket ad, mert mint azt a részletesebb kutatások mutatják, még egy fajon belül is lényeges különbségek mutatkozhatnak a hím és a nőstény egyedek között [6], 50%-os halálos adag patkányokon Vegyület DL 5 0 mg/testsúly kg Vegyület hím nőstény 5 45 EPN 13,6 42 TEPP 1,2 2,0 Parathion 6 15 Systox 6 12 Methyl parathion . . . 9 25 A nőstények közül a terhes állatok különösen érzékenyek. Ugyanígy a fiatal egyedek is [3, 8], a halikrák viszont ellenállóbbak. Ez arra utal, hogy nem elegendő a felnőtt indikátor szervezetek vizsgálata, mert ha ezek ki is bírják a mért adagot, még mindig bekövetkezhet lényeges károsodás ezek bizonyos kategóriáiban, ami az elszaporodásra hat hátrányosan . A kísérleti állat korának befolyása az átlagos tűrési határértékre Vegyület 96 órás átlagos tűrési határérték [mg/l] Vegyület Naphal kis egyedek N aphal nagy egyedek Delnav Parathion Malathion 0,030 0,063 0,11 0,047 0,14 0,24 2. Alapvető különbség adódhat abból, hogy a vizsgálatokat meghatározott térfogatú állóvízben avagy átfolyó vízben végzik-e. Az állandó töménységet természetesen csak az átfolyó vízben végzett vizsgálat esetében lehet biztosítani. Ennek kivitelezése azonban sokkal körülményesebb. A különbség a két eredmény között onnan adódik, hogy az élettani hatás létrejöttéhez a vizsgált élőszervezet kell, hogy felvegyen valamit a mérgező anyagból. Ha pedig a vízben levő anyag egy része az állat testében felszívódik, a töménység a kísérleti közegben máris megváltozik, csökken. Jól érzékeltetik ezt a Pb-ionnal végzett kísérletek. 1 mg/l Pbiont tartalmazó, 500 ml térfogatú vízben a fürge cselle nevű halfajta 13 napig életben marad, mert az 500 ml-ben levő 0,5 mg Pb-ion egy részét a hal szervezete felveszi, a vízközeg töménysége ennek
