Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Dr. Horváth Lajos–dr. Scheuer Gyula: Javaslat a budapesti hévizek védőterületére

10 Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. Hozzászólások téséhez az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság hozzájárulásával a Középduna völgyi Vízügyi Igazgatóság adja meg az engedélyt, a nagy mélységű (500 m-nél mélyebb) fúrt kutak létesítéséhez pedig az egészségügyi miniszter hozzájárulásával az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Meg kell említeni, hogy a források, kutak vízhozamának és vízminőségének védelmén kívül hévizeknél a víz hőmennyiségét is szükséges védeni. Dr. Léczfalvy Sándor egyik tanulmányában (Hidr. Közi. 1964. p. 546—551/ javaslatot is tett a budapesti hévforrások termikus védelmére, de csak számítás alapján, nem térképszerűen. A kérdés további tanulmányozása szükséges. A szerzők vizsgálataikkal és gondos adatgyűjtésükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a budapesti ásvány- és gyógyvizek végre természeti kincsnek megfelelő védelemben részesüljenek. Dr. Darányi Ferenc: A budapesti gyógyhatású hévizeket több esetben fenyegette olyan szakszerűtlen felhasználási terv, ami vízföldtani szempontból nyugtalanító s a hévizekre jóvátehetetlenül káros hatást válthat ki. Ilyen helytelen igénybevételről s annak máris jelentkező rontó hatásáról a Szerzők maguk is megemlékeznek, ami igazolja a szakem^prok eddig nem egyszer hangoztatott aggódó tiltakozását. Az „eszmei" határvonal megjelölés szerencsés fogalmazás, mert eleve nyitva hagyja a későbbi módosítás minden lehetőségét, amire a szerzett tapasztalatok alapján minden bizonnyal szükség lesz. Gondolunk elsősorban a depressziós térre, amely minden karsztos kőzetben szabálytalan s a megcsapolási pontokon a helyi adottságok szerint alakul. Ennek ismeretében a védőterület végső határa sem lehet szabályos, hanem a törési síkok és karsztosodott zónák víz vezetőképessége szerint igen szabálytalan alakzat, mint ahogy az egyes vízkiemelőhelyek egymásrahatását is az ilyen kapcsolatok határozzák meg elsősorban. A depressziós tér vizsgálata mellett állandóan figyelni kell továbbra is a gyógyhatású hévíz hőmérsékletében és vegyi összetételében beálló változást. Az eddigi tapasztalatok szerint nem kétséges, hogy nagyobb mennyiségű hévízkiemelés nyomában romlik a hévizek értéke, nyilván a nyomáscsökkenésre beálló káros keveredés hatására. Ezzel mindenkor számolni kell, ha folyamatos túltermeléssel fogyasztjuk a hévizeket, ami nemcsak arra int, hogy ipari célra gyógyhatású hévizet fölhasználni nem szabad, de arra is, hogy az ez idő szerinti fölhasználást is meg kell szüntetni. Több ízben merült föl néhány megfigyelőfúrás létesítésének szükségessége. Ennek hasznossága a vízszint, hőmérséklet és vegyi összetétel ellenőrzése, valamint a káros hatások megelőzése érdekében nem szorul bővebb magyarázatra. Másik, eddig alig tanulmányozott kérdés a tatai és dorogi, valamint pilisi bányák vízkiemelésének következményeire vonatkozik, nevezetesen az általános karsztvízszint süllyedésére, a hidraulikai egyensúlyra és a hideg, valamint meleg karsztvíz kölcsönhatásának tanulmányozására. Garami Tibor: Az ásvány- és gyógyforrások védelme tárgyában a magyar törvényhozás volt az első, amely az 1885. évi XXIII. t. c. 16. §-ában védőterület kialakítását rendelte el. — Az azóta kiadott vízjogi törvények mindegyike tartalmazott rendelkezéseket és a jelenleg érvényben levő 1964. évi, a vízügyről szóló IV. törvény (XII. 14.) III. fej. 16. §-a előírja, hogy az ivóvízellátási vagy gyógyászati célokat szolgáló víz mennyiségének, illetőleg minőségének megóvása érdekében a jogszabályban meghatározott vízilétesítmények, művek és berendezések védelmére a vízügyi hatóság védőterületet (védőövezet, védősáv), illetőleg védőidom (védőpillér) kialakítását rendeli el. A törvény végrehajtásáról szóló 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet 35. § (2) bekezdése rendelkezik a fürdők és gyógyfürdők védelmére szolgáló védőterület megállapításáról. A különböző jellegű védőterületek kialakításával kapcsolatban egyébként a gyógyfürdő- és üdülésügy, valamint az ásvány- és gyógyvizek feltárása és hasznosítása egyes kérdéseinek rendezéséről szóló 1 1/1965. (VII. 11.) Korm. sz. rendelet és annak 4/1966. (VII. 6.) Eü. M. végrehajtási utasítása 20. §-a tartalmaz rendelkezéseket. A védőterületek kijelölését, az ezzel kapcsolatos vízügyi és egészségügyi előírásokat a vízügyi hatóság írja elő a létesítési- és üzemeltetési vízjogi engedélyben, a szakhatóságok meghallgatása, véleménye és különleges kikötése alapján. Az ismertetett jogforrásokon alapuló rendelkezések főleg az ivóvíznyerő helyekre tartalmaznak határozott előírásokat, amelyeket a vízügyi és egészségügyi szervek értelemszerűen alkalmaztak a múltban az ásványés gyógyforrásokra és kutakra is. A gyógyfürdők védőterületére vonatkozó részletes szabályokat eddig még nem állapították meg. Érvényben vannak még a következő, részletes rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok: A fúrt kutakra vonatkozó vízjogi engedélyezési eleijárás szabályainak megállapításáról szóló 34/1960. (V. E. 17.) sz. OVF. főig. utasítás, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőnek 11/1961. (V. E. 8.) Eü. M.— OVF. sz. utasítása a közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerő helyek védőterületéről és védősávjáról.* Ez utóbbi jogszabály szerint (1. § (2) bek.): a védőterület a) belső, b) külső, c) hidrológiai védőövezetre tagozódik, és célja a közvetlen, a közvetett és a távolabbi szennyeződések, illetőleg fertőzési lehetőségek kizárása. A védősáv célja a közhasználatú ivóvízmű fő- és elosztóvezetékei útján szállított vizek szennyezéstől, illetve fertőzéstől való megóvása. A vízügyi törvény (V. U. 37. § (3) bek.) a védőidom (védőpillér) tekintetében is rendelkezik, amelyekről egyebekben a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény 41. §-a, valamint a 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. végrehajtási rendeletének 62., 63. és 64. §§-ai az érvényes jogszabályok. A különböző rendeletek és azok végrehajtási utasításai a tájékozódást a védőterületek kérdésében meglehetősen megnehezítik és eddig nem történt olyan intézkedés, amely ebben a rendkívül fontos és közérdekű, a népgazdasági érdekeket is jelentős mértékben érintő kérdésben határozott és minden szempontot kielégítő megoldást adna. * Mindkét utasításból csak a műszaki szakigazgatási rósz van hatályban. Az államigazgatási részt módosítja a 31/1965. (V É. 1966. 2.) sz., a vízügyi államigazgatási eljárásról szóló OVF. főig. utasítás.