Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Dr. Horváth Lajos–dr. Scheuer Gyula: Javaslat a budapesti hévizek védőterületére

Horváth L.—Scheuer Gy.: Hévizek védőterülete Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. 9 In ihrem Vorschlag berücksiehtigten die Verfasser die aufgrund der bisherigen Schürfergebnisse wahrscheinliohen hydrogeologischen Verhaltnisse, die im Zugé der vergangenen Jahrzehnte bei den Budapester Thermalwasserbrunnen beziehungsweise Quellen tatBáehlieh beobaehteten Anderungen hydrologischen und chemisehen Charakters sowie die derzeit gültigen Vorschriften des Wasserreehts über die Schutzgebiete. In ihrer Arbeit schlagen die Verfasser zum Schutze der Budapester Thermalwásser die Festlegung eines gemeinsamen Sehutzgebiets vor, deren Grenzen in nördlieher, östlieher und südlieher Richtung in einer von den bestehenden Brunnen 3 km beziehungsweise in westlicher Richtung 1 km entfernt liegenden theoretisehen Linie bezeichnet sind, mit Rücksicht auf die Verhaltnisse des unmittelbaren Wassernachschubs. Im weiteren beinhaltet der Vorschlag Angaben über die innerhalb des gemeinsamen Sehutzgebiets zur Wahrung des Wasserhaushalts-Gleichgewichts gewinnbaren Wassermengen, mit besonderer Rücksicht auf die grösstmögliche Absenkung. Systematische hydrologische und wasserchemische Messungen bzw. Prüfungen werden als erforderlich erachtet, auf deren Grundlage der Vorschlag eventuell weiterentwickelt werden kann. Im Ralimén dieses Berichts sollte kein Verordnungsvorschlag ausgearbeitet werden, lediglich wollte man ein Diskussionsmaterial zur Förderung der Arbeit der Gesetzgeber unterbreiten. Dementsprechend werden wir als Fortsetzung des Berichts die bereits ausgearbeiteten fachlichen Gutachten sowie einen Beitrag des polnischen Kollegen A. Keoinski veröffentlichen, in dem der Verfasser die in diesem Themenkreis in Polen kürzlich erschienenen Vorschriften über die Sohutzgebiete beschreibt. Hozzászólások Dr. Cziráky Józsel: Régóta vajúdó ós a balneológusok részére nagyon fontos kérdés eldöntésére tesznek javaslatot a szerzők. A budapesti gyógyforrások közös védőterületére dr. Vendl Aladár által készített javaslatot fogadta el a volt Bányakapitányság, az Országos Természetvédelmi Tanács 99/1951. sz. ós 107/1951. sz. határozata ós tárgyalási alap volt az Országos Vízügyi Főigazgatóság létrehozása (1953) után is. Sajnos a 2/1952. (I. 8.) M. T. számú rendeletnek az ásvány- és gyógyvizek védőterületére vonatkozó OVF—Eü. M. együttes utasítás nem készült el, így még most is a közcélú vízvezetéki ivóvízellátásra szolgáló víznyerő helyek védőterületéről ós védősávjáról szóló 11/1961. (Eü. K. 7.) OVF—Eü. M. együttes utasítást kell alkalmazni értelemszerűen. A vízügyi törvény (1904. évi IV. tv.) végrehajtási rendelete [32/1964. (XII. 13.) Korm.] 1965. július hó 1-től hatályon kívül helyezte a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában kiadott 2/1952. (I. 8.) M. T. számú rendeletet. Á Vendl-féle javaslatot figyelembe vették az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által létesített újabb budapesti hóvízkutató mélyfúrások (Népliget, Zugló) telepítésénél is. Örvendetes tény, hogy hosszú idő után — a szerzők tanulmányát is figyelembe véve — a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság hozzákezdett a budapesti ásvány- és gyógyvizek védőterületének megállapításához. Azért foglalkoztam a vonatkozó jogszabályokkal és a Vendl Aladár-féle javaslattal részletesen, mert nem „eszmei vonal" kijelölése szükséges a budapesti ásvány- és gyógyvizek védelmére — ahogyan a szerzők javasolják, hanem olyan konkrét határvonal megállapítása, amelyet az eljárás folyamán fel lehet keresni és a térképpel azonosítani. A szerzők csak a budapesti hévizek védelmére tesznek javaslatot, ami balneológiai szempontból nem elégséges. A dolgozat bevezető soraiból kitűnik, hogy a javaslat a Fővárosi Fürdőigazgatóság megbízásából készült, viszont köztudomású, hogy a budai keserűvizes telepeket a Gyógyáruértékesítő Vállalat üzemelteti. A vízügyi törvény 16. §.-a- „gyógyászati célokra szolgáló víz" védőterületének megállapításáról rendelkezik, függetlenül attól, hogy hideg gyógyvízként, vagy termális gyógyvízként kerül gyógyászati célra felhasználásra a vizsgált területen. Budapest ásvány- és gyógyvizeit a szakirodalom eddig is egységesen tárgyalta. Természetesen a védőterület kidolgozásakor a hidrogeológiai indokolás más a hévizeknél és más a keserűvizeknél. A Vendl Aladár-féle és a szerzők által kidolgozott védőterületi javaslaton kívül a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet részéről dr. Kessler Hubert is készített javaslatot. A három javaslat alapján a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ügyintézője, Garami Tibor a védőterületi határvonalat úgy kívánja megállapítani, hogy a védőterület a budapesti ásvány- és gyógyvizeket a jelenlegi hidrogeológiai ismereteink alapján legjobban védje. Ezt az alapelvet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő Balneológiai Bizottság 1965. december 14-én tartott ülésén megtárgyalták és elfogadták. A szerzők nem választják külön a védőterület megállapítása tárgyában folytatott eljárást a vízjogi engedélyezési eljárástól. Némely esetben ez valóban lehetséges, Budapest esetében azonban nem kívánatos. Helyesebb külön határozattal megállapítani a közös hidrogeológiai védőterületet indokolással és kikötésekkel és külön kell rögzíteni az egyes gyógyfürdők egészségügyi védőterületét az üzemeltetett gyógyforrások, gyógykutak vízjogi engedélyének kiadásával egyidőben. Sajnos egyes szakemberek és intézmények eddig eredményesen késleltették a budapesti ásvány- és gyógyvizek védőterületének kijelölését azzal az indoklással, hogy várjuk meg az újabb mélyfúrások (Népliget, Zugló) hidrogeológiai értékelésének eredményét. Mivel újabb kutató mélyfúrásokat Budapest területén is tervezett az OMFB, az említett indokolással a végtelenségig el lehetne halogatni a védőterület kijelölését. Szerencse, hogy a vízügyi törvény és végrehajtási rendeletének intézkedése ezt megakadályozza. A szerzők helyesen a termális ásvány-és gyógyvizeket nemcsak horizontálisan, hanem mélységileg is védeni kívánják hidrogeológiai indokolással. Új kút, illetve kutatófúrás engedélyezése esetén a geológiai réteg-szerinti mélységmegadás valóban szakszerűbb lenne, de a zavart tektonikai viszonyok miatt Budapest területén ez nehézségekbe ütközik. A Vendl-féle javaslat a dunajobb-parti (budai) oldalon megállapítja azt a bizonyos tengerszint feletti magassághoz tartozó mélységet, amelyre külön engedély nélkül le szabad fúrni. Javaslom, hogy a dunabalparti (pesti) oldalon — szakértői vélemény alapján — az 50—500 m mély középmélységű fúrt kutak (MSZ 5199) létesí-