Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
2. szám - Illés István: Radioaktív szennyvizek tisztítása
64 Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. Illés I.: Radioaktív szennyvizek tisztítása vizsgálat alá. Ennek az a lényege, hogy a radioaktív alkotórészeket adszorpció útján különféle kerámiai anyagokon kötik meg és ezeket véglegesen tartályokban föld alatt helyezik el [6], Bár a radioaktív szennyvizek tisztítása területén még sok tennivaló van fizikai, kémiai és mérnöki vonalon, nem kétséges, hogy a radioaktív folyadékok kezelésének feladata a szilárd anyagokon való megkötés sokat ígérő megoldásnak látszik. A világszerte folytatott eddigi kísérletek eredményei az állítást alátámasztják. A tanulmány teljességre nem törekedett, de nem is törekedhetett, mert az erre vonatkozó anyag terjedelme igen nagy, csupán áttekintést kívánt adni a szennyvíztisztítás olyan területéről, amelynek jelentős hazai irodalma ma még nincsen. IRODALOM [1] Bozóky L. : Védekezés az atomsugárzás ellen. 1958. [2] Erdey Grúz—Proszt : Fizikai-kémiai praktikum. 1952! Budapest. [3] Földes E. : Radioaktív izotópok. Bibliográfia. 1954. [4] Illés I. : Csatornázás és szennyvíztisztítás (Ipari szennyvíztisztítás). Szakmérnöki jegyzet MTI 1965. [5] Korzunszkij: Atommag. 1955. [6] Radioactive wastes, Their Treatment and disposal. Gen. ed. J. C. Collins, London, Spon. 1960. [7] Spolszkij: Atomfizika I—II. 1956—58. Bp. [8] Whitehouse—Putman : Radioaktív izotópok, 1955. OMHCTKA PAflMOAKTHBHblX CTOMHblX BOfl M. H/ineui B CTai'be H 3JiaraeTCH HeKOTopan MacTb iiccjiefloBaHHÍi, npoBeAeHHbix no Bceiwy MHpy no OMiiCTKe pafliioaKTHBHblX CTOMHblX BOfl. PaCCMaTpiIBaiOTCH B03M0>KH0CTH B03HHKH0BeHIIfl paflHOaKTHBHblX CTOMHblX B0«, 3aTeM ii3JiaraK>TCH Bonfiocbi no o6pa6oTKe CTOMHMX BO/i C TOMKH 3peHHH OMHCTKH H HX pa3MemeHHH. yCTaHOBJIHBaeTCfl MTO flJIfl OMHCTKH paflHOaKTHBHblX CTOMHblX BOfl HeJIb3fl npHMeHHTb o6u;eii3BecTHbie cnocoöbi OMHCTKH H3-3a HX pafluauHH. JÍ0Ka3biBaeTCH Mepe3 MHCJioBbie flaHHbie, MTO pajjHoaKTiiBHbie BemecTBa B CTOMHHX Boaax npeacTaBJISIIOT CO6OH öojibuiyio onacHocTb N,JIH Me/ioBeMecTBa. B KaMecTBe OCHOBHOTO cnocoöa pa3MeueHHH CTOMHHX BOA yr<a3biBaK)TCH «Ba cnocoöa: OKOHMaeTjibHoe xpaHeHHe H pa3MemeHHe HX B cpe^e, oKpy>KaioineH MejioBeica. IlpnBOíisiTca npuMepbi hjih ycneumoro n Haae>KHoro xpaHeHHH paflHOaKTHBHblX CTOMHblX BOfl B CIHA H B AHrjlHH. B HHTepecax CHmtceiiufi öeneMcnux 3ampam no xpaHeHino CTOMHblX BOfl BO BCeM MHpe CTapaiOTCH KOHHeHTpHpOBaTb BemecTBa, H.weioinHecH B HIIX. B CTaTbe npiiBOflHTCH aaHHbie h Harji^iAHbie rpa«J)HKH ajia HJunocTpaiuni pa3JIHMHHX CnOCOŐOB KOHUCHTpiipOBaHHH, BbinapHBaHHfl 113MeHeHHOlí (|)OpMbI OÖMeHa HOHaMH, SJieKTpHMeCKOH aeMOHHaaUHH H XHMHMeCKOH OÖpaŰOTKH. MjljllOCTCpHpyIOTCH HecKOJibKO cmamiuü, npHMeHHeMbix c SoJibimiM ycnexoM no BceMy MHpy ajia xpaHeHiiji pafluoaKTiiBHbix H30T0n0B. flpn 3T0M u3JTaraioTCsi coBeTCKHe, aHrjiuncKHe H 6e;n>rniícKHe iiccjieflOBaHim h pe3yjibTaTH HcnbiTaHHH. üpoöneMbi no oöpaöoTKe KOJiJioiuHoro rnia, B03HHKaromer0 npii oMHCTKe paflHoaKTHBHbix CTOMHbix Boa, pacc.MaTpuBaioTCH OTAEJIBHO H ii3JiaraioTCH nojiyMeHHbie B STOÍÍ 06jiacTii pe3yjibTaTbi. KpaTKO yKa3biBaeTCH Ha HeKOTopbie ocoSbie cnocoőbi, KaK Haripimep Ha pa3MeiqeHue cmoinux eod e apynme, na eoccmanoeneHue paduoaKmueimx eeiyecme HÜ ux cxeamicy HÜ KepaMmecKUX Mamepuanax. B CTaTbe flaeTCH TOJibKO opneHTiipoBOMHaa HHiJtopMaUHH no OCHOBHbIM BOnpOCa.M aaHHOH TeMbI, BBHfly MHorooöpa3Horo xapaicrepa BonpocoB, CB«3aHHbix c paflHOaKTHBHblMH CTOMHbIMH BOflaMH. Reinigung von radioaktiven Abwassern I. Illés Die Studie berichtet íiber die in aller Welt mit radioaktiven Abwassern durchgeführten Versuche. Behandelt sind die Entstehungsmöglichkeiten von radioaktiven Abwassern, sodann die Behandlung der Abwásser hinsichtlich Reinigung und Unterbringung. Festgestellt wírd, dass die radioaktív verunreinigten Abwássér infolge ihrer Strahlungseigenschaften nicht mit den allgemein bekannten Abwasserklárungsverfahren gereinigt werden können. Anhand von Angaben wird gezeigt, in wie grossem Mass die im Abwasser vorhandenen radioaktiven Stoffe für die Menschen in der Umgebung gefáhrlich sind. Für die Unterbringung der Abwasser werden zwei grundlegende Verfahren, und zwar die endgültige Speicherung und die Unterbringung in der Umgebung von Menschen beschríeben. Für die sichere Speicherung des radioaktiven Abwassers werden die in den amerikanischen Vereinigten Staaten und in England entwickelten Lösungen gezeigt. Uin die Kosten der Speicherung zu mindem, ist man in aller Welt bestrebt, die im Abwasser enthaltenen Substanzen einzudiehten. Die verschiedenen Arten der Eindichtung (Konzentrierung) die Verdampfung, die abgeánderte Form des Ionenaustausehes, die elektrolitisehe Deionisation sowie die chemische Behandlung werden anhand von Angaben und Abbildungen dargestellt. Auoh sind einige Anlagen zur Reinigung von radioaktiven Abwassern aus aller W Telt gezeigt, die bereits erbaut sind und erfolgreich arbeiten. Hierbei werden sowjetische, englisehe und belgische Versuche, beziehungsweise Yersuchsergebnisse beschríeben. Besondere Behandlung erfáhrt das Problem der Behandlung der bei der Reinigung von radioaktiven Abwassern entstehenden kolloidalen Schlamme und die auf diesem Gebiet erreichten Ergebnisse. Die Abhandlung gibt kurze Hinweise auf einige Sonderverfahren, wie zum Beispiel die Abführung der Abwássér in den Boden, die Zurückgewinnung der strahlenden Substanzen und ihre Bindung in keramische-n Stoffen. Der Bericht konnte nicht nach Vollstándigkeit streben, sind doch die Probleme in Zusammenhang mit den radioaktiven Abwassern áusserst marin igfaltig, so dass nur ein orientierender Umriss über die wichtigsten Fragen dieses Faehgebiets irts Auge gefasst werden konnte. HOZZÁSZÓLÁSOK Varró István: A tanulmányához kapcsolódva elsősorban hangsúlyozni szeretném, hogy a radioaktív izotópok fokozottabb mértékű, egyre szélesebb körben történő felhasználása időszerűvé teszi a radioaktív szennyvizek tisztításának kérdéseit. Hazánkban ennek a kérdésnek tanulmányozáséval elég mostohán bánunk és ezért igen helyesnek tartom, hogy a szerző felhívja a figyelmet a kérdés fontosságára. Helyeslem, hogy egyúttal általános tájékoztatást is ad a radioaktív szennyvizek tisztítási és elhelyezési módszeréről. Az ioncserélős módszer alkalmazásánál — mellyel igen jó dekontaminálási fokot lehet elérni— a legtöbb esetben előkezelni kell a szennyvizet. Ha lehetséges, minden esetben meg kell állapítani a szűrt és szüretien víz aktivitását. Ebből értékelhető a víz és a vízzel szállított lebegőanyag közötti aktivitási különbség. Gyakorlati tapasztalat, hogy a vízben levő anyagok jelentős része főleg a lebegtetett hordalékon kötődik meg és a vízben levő élő szervezetben halmozódik fel jelentékeny mértékben. így ülepítésével, szűrésével a víz radioaktív anyagának jelentős része eltávolítható és egyúttal ez a bekoncentrált radioaktív hulladék elhelyezése könnyebbé válik. Amennyiben az ülepített és szűrt víz lebegőanyag-mentes, úgy előfordulhat, hogy a víz radioaktív szennyezettsége a megengedett határértéken belül van és így a további kezelés el is hagyható. A lebegőanyag eltávolítása a vízből azért is szükséges, nehogy az az ioncserélő szemcséinek felületét bevonja ós ezáltal kapacitását csökkentse.
