Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
2. szám - Illés István: Radioaktív szennyvizek tisztítása
Illés /.: Radioaktív szennyvizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. 65 Amennyiben a dekontaminálandó víz csak radioaktív anyaggal szennyezett, de egyébként tiszta, akkor egyes esetekben az ilven vizet előkezelés nélkül is rá lehet vezetni az ioncserélő oszlopokra. A radioaktív anyaggal szennyezett vizet kation és anion-cserélőn, majd kevertágyas oszlopon engedik át, ami által nagyfokú tisztaság érhető el. Ezzel az eljárással tulajdonképpen a víz sótalanítását végzik. Az így nyert víz vezetőképessége elérheti a 0,1 S/c-m alatti értéket is. A vizek dekontaminálására szolgáló ioncserélő berendezések tervezésére különös gondot kell fordítani. Elsősorban a következőkre kell tekintettel lenni : 1. Az ioncserélő anyag kiválasztására. A rendelkezésre álló legnagyobb kapacitású ioncserélő anyagot kell alkalmazni és egyúttal meg kell vizsgálni a szemcsék stabilitását is. Nem porlódik-e könnyen s Jelenleg a polystvrol bázisú ioncserélők látszanak a legmegfelelőbbnek. 2. Az ioncserélő oszlop rétegmagasságának meghatározására. Az ioncserélő oszlop rétegmagasságául dekontaminálás esetén nem a gyár által előírt rétegmagasság (mert az általa előírt rétegmagasság vízlágvításra vonatkozik) veendő, hanem annak kb. kétszerese. 3. Az ioncserélő tartályok átmérőjének, valamint a tartályok számának megállapítására : Egyes külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelőbb két kisebb átmérőjű, mint egv nagyobb átmérőjű szűrőtartály alkalmazása. (Ez bái- költségesebb, de valószínűleg nagyobb dekontaminálási biztonságot nyújt.) 4. Az ioncserélő tartályhói esetleg elfolyó ioncserélő anyag felfogására. A tapasztalat szerint, az ioncserélő anyagokban levő belső feszültségektől és egyéb okokból kifolyólag a szemcsék egv része porlódik, szétesik. Az így keletkezett apróbb szemcsék a tartályban levő szűrőfejeken átmennek, s a vízzel továbbvezetésre kerülnek a felületükön levő aktív anion és kationokkal együtt. Ez úgy akadályozható meg, hogy az ioncserélők után biztonsági homok-szűrőt kell alkalmazni. A dekontamináló szűrők tervezésének előfeltétele, hogy a tervező birtokában legyen többek között a víz teljes vegyi és radiológiai eredményeknek, továbbá a várható legnagyobb radioaktív szennyeződés minőségi és mennyiségi adatainak. Ezen adatok birtokában lehet csak elldönteni az ioncserélős dekontaminálási eljárás lehetőségeit és csak ez után készíthetők el a szükséges berendezések kiviteli tervei. Herédy Sándor: A radioaktív tartalmú szennyvizek kezelése és elhelyezése hazai viszonylatban még egészen új feladatnak tekinthető. Maga a szennyvíztisztítás olyan tudomány, amelyre számos megállapítás szerint helyes kifejezés az, hogy „napjainkban fejlődik". Ez a fejlődés rohamos és ugrásszerű. Külföldön a szennyvíztisztításnak már kiterjedt az irodalma. Sajnos hazánkban csak szerény irodalmi anyaggal rendelkezünk. A szennyvíztisztítás területe igen nagy. Az ipari szennyvizek tisztítása nagy terület, amelyet szakosítva dolgoztak fel a külföldi országokban. E nagy területről hazai szakcikk már jóval kevésbé áll rendelkezésre. Még rosszabb a helyzet a radioaktív tartalmú szennyvizek tisztításánál. A külföldi irodalmi anyag is szűk, hazai szakcikkek pedig csak elvétve látnak napvilágot. Éppen ezért örvendetes, hogy Illés István szakcikke foglalkozik ezzel az elhanyagolt területtel. A radioaktív szennyvizek tisztításánál alkalmazható technológiai eljárások java része ismert, a házi és ipari szennyvíztisztításban gyakran alkalmazzuk (ülepítés, vegvi kezelés, derítés, iszapsűrítés). A tisztítás végső soron arra kell törekedjen, hogy a veszélyes sugárzó anyagot, ha megsemmisíteni nem tudjuk, legalább minél kisebb térfogatra koncentráljuk. A szakcikk külföldi irodalmi anyag feldolgozásával helyesen mutat rá a sugárzási veszélyekre és foglalkozik sugárzást okozó anyagok kinyerésével és elhelyezésével. A sugárveszély nagyságának megítélésére helyes volna bevezetni az irodalomban használt „maximális tolerancia-dózis" fogalmát, amelyet az alábbi képlet fejez ki. M = i-T ahol M = maximális tolerancia dózis (pc/cm 3) i = sugárzási intenzitás (p/m 3) T = sugárzási idő A képlet világosan mutatja, hogy sugárveszély szempontjából a kis intenzitású és rövid felezési idejű anyagok a legkedvezőbbek. A legveszélyesebbek azok az anyagok, amelyeknek nagy sugárzási intenzitásuk és hosszú felezési idejük van. Hazánkban a radioaktív szennyvizek kezelési igénye egészen új, eddig elő nem fordult tisztítási feladat. Ismerve a világirodalom eredményeit a hazánkban keletkező, jelenleg csekély mennyiségű radioaktív szennyvíz tisztítását és a radioaktív anyagok elhelyezését hozzáértő módon meg lehetne oldani. Ebből a szempontból nagy jelentőségű lenne olyan kísérleti szennyvíztelep, ahol az egyes tisztítási eljárásokat, a berendezéseket ki lehetne próbálni. A helyesen kialakított és gondosan elővigyázatosan kezelt telep igen sok bizonytalan kérdésre adna választ. A telepről eltávozó szennyvizet az alábbi vizsgálamknak célszerű alávetni : 7. Radioaktivitás 2. Teljes a-aktivitás 3. Teljes /J-aktivitás 4. Rádium-aktivitás •5. Stroncium- és kálcium-aktivitás 6. Urán- és Tricium-aktivitás A kísérleti szennyvíztisztító telep kialakításánál figyelembe kell venni a szennyvíztisztítási szakemberek, atomtudósok javaslatait és a külföldi berendezéseken szerzett gyakorlati tapasztalatokat.
