Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
12. szám - Dr. Szabó László–dr. Szekrényi Béla: A láptalaj vízgazdálkodásának javítására irányuló vizsgálatok a Keszthely–Hévízi öblözetben
536 Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. Szabó L.—Szekrényi B.: A láptalaj vízgazdálkodása. 2. kép. 24 talajmintás vízáteresztés-mérő berendezés <t>omo 2. ycmameica K U3MepeHuw eodonponycKawigeü cnocoöHOcmu 24 o6pa3i;oe III. 2. Permeability apparatus for testing 24 samples 1. kép. Vízszintes irányú talajmintavétel az őslápon <t>omo 1. B3nmue npoö e zopmoHma/ibMM Hanpaenemtu na mopfte, UMewiyeM nenapy menny to cmpyKmypy III. 1. Horizontal soil sampling in the primary marsh vizsgált talajmintáink mennyiségét — a mintavétel esetleges hibáit nem tekintve — a matematikai megbízhatóság szempontjából elegendőnek minősíthetj ük. 3. A vízáteresztő képességet — elsősorban a talaj duzzadási folyamatára való tekintettel — több száz órás vizsgálatok keretében általában 24 órás ismételt mérésekkel és két állandó felületi vízoszlopmagassággal (3. ábra) állapítottuk meg. 4. Az előző vizsgálatsorozatot a tenyészidőszak során jelentkezhető változások meghatározása érdekében megismételtük. Az ismertetett módszerrel a vízáteresztő képességnek az időben való változási folyamatát igyekeztünk a lehetőségekhez képest megismerni. A zavartalan ősláp talajmintáit minden esetben az 1. ábrán feltüntetett „A" jelű mintavételi helyen, a mezőgazdaságilag művelt láp mintáit pedig a ,,B" jelű helyen vettük. A két terület magasságilag kb. azonos szinten és egymástól kb. 1 km távolságra van. A ,,B" mintavételi hely térségében az őslápot 1959-ben törték fel és az utóbbi években takarmányfüveket termeltek rajta. 1959 előtt mindkét mintavételi hely talaja teljesen azonos láptalajnak volt minősíthető. A talajmintákat minden esetben felszínközelből, lehetőleg a művelt talajréteg alól, ill. az őslápnál annak megfelelő mélységből vettük. Ennek a törekvésnek a magas talajvízállás szabott határt. A függőleges tengelyű talajmintákat a felülettől mért 25—50 cm-es szintek közül, a vízszintes tengellyel vett mintákat pedig mintavételi esetenként 15, 20, ill. 30 cm-es tengelymélységgel vettük (1. kép). Vizsgálati tervünk szerint mintavételkor 12 talajmintát az őslápról, 12-t pedig a művelt lápról vettünk. Ez az az eljárás az összehasonlító vizsgálatok egyidejűségét és a vizsgálat eredményeit befolyásoló körülmények azonosságát biztosította. A 24 talajminta egyidejű vízáteresztési vizsgálatát lehetővé tevő laboratóriumi berendezésünk a 2. képen látható. A berendezés tulajdonképpen egyszerű, állandó vízoszlopmagassággal működő, alsó vízszint nélküli permeábiméterek sorozata (3. ábra). Vizsgálatainkat a lápterületen még jelenleg is fellépő kis (átlagosan 12 és 36 mm-es) vízoszlopmagasságokkal hajtottuk végre. A talajmintákon átszivárgó víz tölcsérek közvetítésével 200 cm 3-re hitelesített poharakba jut, melyek megtelési idejét mérjük. Megjegyezzük, hogy ismertetett eljárásunk eltér a vízvezető képesség meghatározásának hagyományos mószerétől. Annál ugyanis a talajmintát előbb vízzel kapillárisán telítik, majd a permeábiméterrel rendszerint alsó vízszintet is tartva, a talajon a lóghőmérsékletnél melegebb vizet szivárogtatnak át. Az utóbbi eljárásra a felmelegedő vízből kiváló és a talaj hézagaiba szoruló, s így az áteresztőképességet csökkentő légbuborékok jelentkezésének megelőzése érdekében van szükség. A talajminta alulról felfelé történő kapilláris telítését ugyancsak azért végezzük, hogy így a légbuborékokat a talajban kiszorítsuk. Tekintettel arra, hogy vizsgálatainkban a természetben lejátszódó folyamatokhoz igyekeztünk igazodni, ós ott a beázás ós a szivárgás során teljes telítés állapota csak ritkán fordulhat elő, a. megelőző kapilláris telítést és alsó vízszinttartás nem is alkalmaztuk. Hozzáfűzzük még, hogy a láptalajnál a nagymértékű hézagok miatt a kapilláris telítés jelentősége egyébként is csekély. Kísérleteinkhez általában természetes hőmérsékletű hálózati csapvizet alkalmaztunk. A vizet ugyancsak a természetben jelentkező folyamatokhoz való igazodás céljából nem melegítettük fel. Az emiatt fellépő hiba nagyságságrendjének meghatározása céljából öszszehasonlító vizsgálatokat is végeztünk. A vízáteresztő képességi vizsgálatok eredményei Az ősláp és a mezőgazdaságilag művelt láp függőleges és vízszintes irányú vízáteresztő képességi adatainak összehasonlító vizsgálatára négy különböző időpontban vett talajminta sorozattal öszszesen kilenc-kilenc alkalommal hajtottunk végre általában 24 órás kísérletet. Az első mintavétel talajmintáival a függőleges irányú vízáteresztő képességet hétszeri 24 órás részletes megfigyelés közbeiktatásával összesen 900 órán át vizsgáltuk. A megfigyelt jellemzőknek (a vízáteresztő képességnek, valamint a víz és a levegő hőmérsékletének) a változását a 4. ábrán tüntettük fel.
