Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
12. szám - Dr. Szabó László–dr. Szekrényi Béla: A láptalaj vízgazdálkodásának javítására irányuló vizsgálatok a Keszthely–Hévízi öblözetben
Szabó L.—Szekrényi B.: A láptalaj vízgazdálkodása Hidrológiai Közlöny 1966. 12. sz. 535 1. táblázat Láp-, agyag- és homoktalaj néhány vízháztartás! és fizikai jellemzője TaÖA. 1. H eKomopbie 6odoxo3nücmeeHHbie u $u3unecKue xapaKmepucmuKü mop<f>HHbix, eAUHHHbix u neaaHbix apynmoe Table 1. W aterhousehold and physical parameters of marsh, clay and sand soils Talaj Fajsúly i a H Vízkapacitás Holtviztartalom Hasznosítható víz cc z. p. M. <C > 1* Q si; > cr 3 CQ 11 ü 1 Maximális vízfelvétel és a száraztalajsúly viszonya Párologtató képesség (homokhoz viszonyítva) Kalóriaszükséglet 1 g talaj át-nedvesedésekor t* 00 0J a «o a, N OJ > H > Talaj Fajsúly i a H * CG >» S3 cc a £ o rr. N > Holtviztartalom Súlyszázalék Vízoszlop cc z. p. M. <C > 1* Q si; > cr 3 CQ 11 ü 1 Maximális vízfelvétel és a száraztalajsúly viszonya Párologtató képesség (homokhoz viszonyítva) Kalóriaszükséglet 1 g talaj át-nedvesedésekor t* 00 0J a «o a, N OJ > H > Talaj [g/cm 2] [t/m 3] [%1 [mm/m 3] [%] [%] [mm/m 3] [%] [cm] _ [%] [kai] [cm/s] Láptalaj 1,55 0,7 80 —120 400—900 27—4!) 50—80 850—1200 17—27 50—75 10—20 159 22,0 10" — - — 10 3 Agyag 2,80 1,6 24 —38 380—(iOO 10—28 10—l(i 180—300 4—7 200—3000 2—5 118 1,12 10 10 8 Homok 2,65 1,5 4 — 12 «0—280 2—5 2—9 30—140 0,5—2,0 3—100 0,5 100 0,38 10 1 — 10 3 5,9 mg/100 g, kálium (KO„-ben kifejezve) 6,3—7,3 mg/100 g. A láptalaj fizikai tulajdonságaira és elsősorban a vízháztartásra vonatkozó fontosabb adatokat zömében dr. Bélák Sándor [ 1], dr. Fekete Zoltán [3] és dr. Kézdi Árpád [4] adatai nyomán az 1. táblázatban foglaltuk össze. Fizikai tulajdonságok tekintetében a láptalaj legjellemzőbb tulajdonsága a nagymértékű nedvszívó képesség, mely a keszthelyi lápnál a saját súlyának tízszeresét is elérheti. Ezzel magyarázható a vízgazdálkodási jellemzők (vízkapacitás, holtvíz, hasznosítható víz stb.) magas értéke. A nedvszívó képességgel kapcsolatos a láptalaj erőteljes duzzadóképessége is. Vizsgálataink szerint a száraz talaj térfogatot 100-nak véve, vízzel telítve a kotu 118% a tőzeg 129% térfogatra emelkedik. A térfogatcsökkenés kiszáradáskor 5—15 cm széles repedésekkel jelentkezik, melyek átázáskor ismét bezáródnak, sőt a talajfelszín is megemelkedik. A térfogatváltozás a talaj ásványosodási folyamatával fokozatosan csökken. Az ásványosodást nagymértékben. elősegítő mezőgazdasági művelés egyben a tőzegtalaj rostos szerkezetének szétesését, a talaj összerogyását és így a térszín süllyedését is eredményezi. Vízáteresztő képességi vizsgálataink célja, végrehajtási módja és berendezései Kutatásunk célja az ősláp és a mezó'gazdasági művelésbe már több éve bevont láptalaj vízáteresztő képességének összehasonlító meghatározása a tenyészidőszakra megállapított kedvező (40—60 cm-es) talajvízmélységnek a lápterületen való tartós biztosíthatósága szempontjából. Tekintettel arra, hogy a talajban fellépő vízmozgás iránya csapadék-beszivárgás esetén közel függőleges, a káros mennyiségű talajvíz elvezetése, ill. az altalaj öntözés esetén pedig nagyjából vízszintes irányú, a függőleges és vízszintes irányú vízáleresztést egyaránt vizsgálnunk kellett. Ismeretes, hogy a talaj vízáteresztő képessége a talaj szemszerkezetetétől, hézagtérfogatától, szerves és ásványi összetételétől, a víz oldott és lebegtetett anyagtartalmától és más adottságoktól függően térben és időben elméletileg folytonosan változik. Éppen ezért egy, vagy akár öt-hat — a talajtani és~talajmechanikai vizsgálatoknál általában szokásos viszonylag kis (100, ill. 314 cm 3) térfogatú — talajminta esetenkénti vizsgálata, különösen rövid idejű kísérlet nyomán, a vízáteresztési és ezzel kapcsolatos értékekre a véletlentől is függő, tehát esetlegességi adatokat szolgáltathat. Az előzőkből következik, hogy egyes talajminták helyett több, egyező módon, ugyanazon —vagy egy homogénnak tekinthető tartományon belül több — mintagödörből vett talajmintának a statisztikai eljárások szempontjai szerint történő vizsgálata indokolt. Megjegyezzük, hogy a talajmechanikában a statisztikai módszereket már régebben használják [pl. 5, 6], bár inkább talajfizikai jellemzőkre vonatkozóan. Vizsgálatainknál a matematikai statisztika [7] alapelveit is kielégítő és megbízható átlagértékek biztosítása céljából a „nagy minták módszerét" alkalmazva az alábbi talajmintaméretekkel és vizsgálati módszerekkel dolgoztunk: 1. Talajmintavevőként a Vízgazdálkodási Tanszéken kialakított mintavevő berendezést [8] alkalmaztuk, mely viszonylag nagy méretű, 721 cm 3-es zavartalan talajminták vizsgálatát tette lehetővé (3. ábra). 2. Egy-egv mintavételi helyről ugyanazon szintből és irányból egymás mellől több, általában 12 talajmintát vettünk. Ez a mintamennyiség a talajtani vizsgálatoknál szokásos Fér-féle [9] 100 cm 3-es mintákhoz viszonyítva 86,5 talajmintának, míg a talajmechanikai gyakorlatban alkalmazott 314 cm 3-es mintákhoz viszonyítva pedig 27,5 talajmintának felel meg. A matematikai statisztikában n>30 mintaszám a középérték meghatározásához már rendszerint kielégítő. Ilyen alapon A 721 cm 3-es Talajminták mintavevő berendezése 11 fi mm 35,6 mm állanai vizoszlopmagasságot biztosi tó kísérleti elrendezése Verofij Ty/o/minfy B : 1 TI PVCaöve t w g ner. PVC Mintavevő henger so,sm SVJmn 1 Tillolyé j orr /fi Sirgaréz ' szih 3. ábra. A 721 cm 3-es talajminták mintavevője és a minták méretei Puc. 3. HpuBop ÖAH 63nmuH npoö c OÖBEMOM 721 CM 3 u pa3Mepu npoó Fitj. 3. Sampler of 721 cu. cm volume and dimensions of scil samples
