Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
2. szám - Kolin László: Ivóvíztisztító berendezések beruházási költségei
52 Hidrológiai Közlöny 1966. 2. sz. VÍZELLÁTÁS Ivóvíztisztító berendezések beruházási költségei KOIIS LÁSZLÓ* A települések vízellátását biztosító vízművekkel foglalkozó szakemberek részére fontos kérdés a víztisztító berendezések kiviteli költségeinek és üzemköltségeinek a vizsgálata. A tervezett és kivitelezett víztisztító berendezések költségei nyújthatnak támpontot a tervezőnek újabb berendezések beruházási programjainak összeállításához, ill. a meglevő tapasztalatok adnak csak lehetőséget a beruházónak ahhoz, hogy a tervek realitását és megalapozottságát ellenőrizni tudja. A víztisztítás viszonylag újszerű szakág Magyarországon. A közműellátottság terén mutatkozó nagyfokú lemaradásnak felszámolására tett erőfeszítések következménye, hogy az utóbbi tíz évben nagy hangsúlyt kapott az ivóvíztisztító berendezések építése. A most kialakítás alatt levő távlati — 20 éves — tervekben a vízellátás további erőteljes fejlesztése várható. Ismeretes, hogy a térszín alatti vizek 90%-a a megengedettnél több vasat és mangánt tartalmaz. Felszíni vizeink pedig rendszerint szennyezettek. Olyan vízkincsünk tehát, mely kezelés nélkül alkalmas ivóvíz céljára gyakorlatilag nincs. Ezért a jövőben is számolni kell azzal, hogy számos víztisztító berendezést kell létesíteni. Mindenképpen indokolt tehát a közelmúltban tervezett és épített, vagy építés alatt álló vízművek beruházási költségeit áttekinteni, még ha nem is olyan nagy ezeknek a vízműveknek a száma, hogy a kapott adatokból végérvényes következtetést vonhassunk le. A vizsgálat alapját képező víztisztítóművek kiválogatása azonban nagy körültekintést igényel. Viszonylag kevés az olyan víztisztítómű, amely egy fokozatban a teljes kapacitásban, az összes kiegészítő berendezésekkel együtt épül. Gyakran előfordul, hogy meglevő vízmű bővítésére kerül sor, vagy egy nagyobb vízműnek csak az első üteme épül meg, vagy más, már meglevő létesítményekhez kell csatlakozni stb. Ezekből az esetekből csak feltételesen lehet következtetéseket levonni, s az extrapolált és interpolált értékek felhasználhatósága szinte minden esetben vitatható. Egységesség kedvéért rögzíteni kell, hogy mit értünk valamely víztisztító telep költségén. Ölyan telepeket vizsgálunk, ahova a nyersvíz a kívánt nyomással érkezik, s ahonnan a tisztított víz a hálózatba a megkívánt nyomással távozik. A tisz* ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat, Víztechnológiai Osztály. A cikk anyaga a Magvar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya által 1964. dec. 11-én rendezett előadáson hangzott el. Az előadás anyagát felkért hozzászólóként kiegészítették : Gerhardt József (Vízügyi Tervező Iroda). Hembach Kamill (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat). Buszkay Endre (Vízügyi Beruházási Igazgatóság). Szakáll Kálmán (Mélyépítési Tervező Vállalat). títótelep tehát a következő létesítményeket foglalja magába : a) Technológiai berendezés (víztisztítás). b) Tárolómedence, zárkamra és fertőtlenítő berendezés. c) Hálózati szivattyúház. d) Kisegítő berendezések : műhely, labor, raktárak, fűtő-berendezés. e) Szociális részek : mosdók, WC-k, tartózkodók, irodák. f) Villamos berendezés : nagyfeszültségű csatlakozás, transzformátor, kisfeszültségű kapcsolórész ; erőátviteli és világítási hálózat, nagyobb berendezéseknél tartalék áramforrás, diszpécser helyiség. g) Teleptartozékok : porta, kerítés, belső úthálózat, parkosítás, teleprendezés, locsolóhálózat stb. h) Szennyvíz elhelyezés : csatornahálózat, oldómedence, talajszűrő árok, iszapülepítő medence stb. A fenti felsorolás természetesen építési és gépészeti költségekkel együtt értendő. A felsorolt létesítmények a víztisztítómű nagyságától függően szükségesek, vagy elmaradhatnak egy-egy vízműnél. Pl. nyilvánvalóan egv kis, 200 m 3/nap kapacitású vastalanítónál nincs külön porta vagy diszpécserhelyiség, de pl. egy nagyobb, 20 000 m 3/ nap kapacitású vízműnél az egv- vagy kétoldali árambetáplálástól, illetve a várható áramkimaradás időtartamától függően rendszerint tartalék Dieselagregát is szükséges. Fentiek ismeretében ismét hangsúlyozni kell, hogy nehéz olyan különböző kapacitású vízműveket összeválogatni, amelyek csak a víztisztításra jellemző beruházási költségeket szolgáltatják. Számos olyan vízmű létesül, amely távlatban ugyan nagyobb (10—15 000 m 3/nap) kapacitásra bővül, de első ütemben csak kisebb (2—3000 m 3/nap) teljesítményre épül ki. Ezek adatait kellő óvatossággal kell kezelni, mert itt az első ütemben sok berendezés már olyan méretben épül meg, amely a végső kiépítést is kielégíti. Ennek következtében a kezdeti beruházási költség ugyan magas ez az érték azonban nem jellemző arra a nagyságrendre. Minthogy 1959. jan. 1-től árrendszer változás volt, gyakorlatilag csak azoknak a vízműveknek az adatait tudjuk figyelembe venni, melyeknek tervei ezen időpont után készültek, illetve ekkor átárazásra kerültek. A korábban tervezett és megépített vízművek költségeit -ugyanis az átszámítási szorzók bizonytalan volta miatt megnyugtató módon nem lehet alapul venni. Még egy kérdésről kell elöljáróban megemlékezni : a tervező által összeállított beruházási kiviteli költség és a ténylegesen kivitelezett létesítmény beruházási költsége közötti különbségről. Az alábbi értékek és adatok csak a tervezett beruházási költségekre vonatkoznak. Bár a Ber. Kódex
