Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
11. szám - Könyvismertetés
Jancsár P.: Vízalatti csőfektetés Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. 521 módszerrel történő ivó-, és szennyvízbujtatók építésének tov ábbi térhódításához. Az eljárás előnyei: 1. A fektetési munkánál nincs szükség külön talajkiemelésre 2. A vezetékek mélységbeli helyzete búvár nélkül is pontosan ellenőrizhető. 3. Nem akadályozza a hajózást. 4. Folyós homokban is gyors fektetést biztosít nagy, akár 9—10 méteres takarással. 5. Sem a nagyobb mélység, sem az erős vízáramlás nem jelent különösebb akadályt számára. 6. Meglevő bújtatok közvetlen közelében, azoktól már 10 m távolságra is lehet újat létesíteni. 7. A® ( le egyidejűleg behúzható vezetékek száma, az átmérőtől függően 1- 9 db. A teljesség kedvéért még három példát említünk még ezzel a módszerrel végzett bújtatóépítések közül. A Bajor-erdő vízellátását biztosító egyik 0 800 milliméteres acéltávvezetéknek a Dunával való keresztezésénél a bujtatót eredetileg 2 db 0 500 mm-es acélcső beruházásával tervezték, 700 lit/see. vízmennyiség szállítására. A folyamnak ezen a szakaszán tervbevett későbbi szabályozási és kotrási munkák miatt azonban a csövek feletti minimális takarást a vízügyi hatóságok a meder mélypontján 2,8 méterben, a mederoldal egyes meghatározott helyein pedig fi méterben állapították meg. Ez az eredeti elképzelésnek hagyományos módszerel történő megvalósítását nagvon megnehezítette volna. A kivitelnél a választás végülis a vízöblítéses eljárásra esett. Ezzel a módszerrel 2x4 db 315/24 mm-es Hoechst GM 5010-es kemény polietiléncsövet fektettek le, két egymástól 5 in távolságra levő nyomvonalon úgy, hogy 4—4 cső helyezkedett el egymás felett egy vájatban (3. kép). A bujtató közelében még (i db kábelvédőcsövet is fektettek a Posta részére ezzel az eljárással. A nagyátmérőjű, 320 m hosszú, 12,5 att üzemi nyomásra méretezett csöveket különvonattal szállították 23 db egymásután kapcsolt pótkocsin végigfektetve (4. kép). A 8 db csövet a két parton azután egy-egy aknában egyesítették acélcsövek segítségével. A hamburgi partok előtt fekvő Pellwrom-szigetének a szárazföldről való vízellátására 1964-ban 10 km hosszban 2 szál 125/11,4 mm-es polietiléncsövet fektettek a tengerfenék homokjába. Husum városában a kikötőöböl alatti szennyvízbujtatót építették ezzel a megoldással. Itt 2 db 0 265 milliméteres csövet helyeztek el 4 m-es takarással. Könyvismertetés A Vízgazdálkodási Tud. Kut. Int. Hidromechanikai Főosztálya jelentősebb kutatási eredményeinek összefoglalói. A VITUKI kiadványa. 1965. (67 o., 111 ábra, 2 tábl., angol ny. változatban is készült.) v A Kvassay-zsilip szomszédságban elhelyezkedő Vízépítési Laboratórium 1955-ben készült el és kezdte meg munkáját. Fennállásának első 10 éve alatt számos fontos kutatási témát dolgoztak ki a laboratóriumban, amelyek közül a legfontosabbakról ez a kiadvány nyújthat áttekintést. A laboratórium — dolgozóinak létszámát, építményeinek terjedelmét ós kutatási felszerelését tekintve — hazánk máig legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Feladatai között ennélfogva szép számmal szerepeltek a vízgazdálkodást országos szinten érintő kérdések. A laboratórium megalakulásától kezdve 1963 végéig dr. Bogárdi János akad. lev. tag vezetése alatt állott, így a laboratórium magas tudományos szintű fejlesztése az ő irányítása alatt történhetett meg. 1964. óta a laboratórium a VITUKI V. Főosztályának keretében működik. A főosztály egyébként ma az Elméleti Hidromechanikai Osztályra, a Hidraulikai Laboratóriumra, valamint a Műszerfejlesztési Osztályra tagozódik. A kiadvány összeállításával a Hidromechanikai Főosztálynak az volt a célja, hogy a létesítmény első 10 évében kidolgozott fő témákról rövid áttekintést nyújtson, s ugyanakkor a témafelelős nevének, a megbízónak, illetve a téma nyilvántartási számának feltüntetésével alkalmat adjon az érdeklődőknek arra, hogy egy-egy kutatási területtel behatóbban is megismerkedhessenek. A Főosztálynak egyébként a jövőben az a szándéka, hogy a kiadványt az idő közben befejezésre került kutatások eredményeinek összefoglalóival folyamatosan kiegészítse, s ezáltal is teljesebb képet adhasson a laboratórium egyre szélesebb körűvé váló tevékenységéről. A kiadvány ügyes kötési módja erre egyszerű lehetőséget is biztosít, hiszen minden ismertetésre került téma, vagy több témát összefoglaló tárgykör leírása egységes fejlécű külön lapra került, s a később keletkező kiegészítések a füzet alakú lapköteghez hozzácsatolhatok. Az összefoglalások nemcsak szövegrészt tartalmaznak, hanem ábrákat és grafikonokat is. A kiadvány egyaránt tartalmaz ipari célú kísérleti leírásokat, valamint laboratórium-, tudomány- és műszerfejlesztési kísérleti leírásokat. Többek között megtalálhatjuk benne a szolnoki Tisza-szakasz szabályozásának, a Nyugati-főcsatorna zsilipkapuinak, az agyagszádfalaknak, a buzgárképződéseknek, a Keleti-főcsatornának, az Oroszlányi hőerőmű hűtőtavának, a magyar FelsőDunának, a II. Tiszai Vízlépcső egyes műtárgyainak, a Nagymarosi vízlépcső egyes változatainak, különböző szivárgási problémáknak, különböző hordalékmozgási kérdéseknek stb. vizsgálatát, megtéve ezeket a kiemeléseket anélkül, hogy áttekintésünkben teljességre kívántunk volna törekedni. A közölt összefoglalókat az egyes témák felelősei és munkatársaik készítették, dr. Hankó Zoltán főosztályvezető irányításával. A kötet szerkesztési munkáit dr. Ivicsics Lajos és dr. Rákóczi László látta el. A nyomdai munkákat a VITUKI Sokszorosító Üzeme végezte. V. I.