Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

11. szám - Dr. Aujeszky László: A légköri frontálzónák hidrológiai jelentősége

510 Hidrológiai Közlöny 1966. 11. sz. Dr. Aujeszky L.: A léoköri frontálzónák sáv található a benne szereplő két ellentétes tulajdonságú levegőfajta között. Végeredményben megállapítható, a frontok jelensége és a frontálzónák jelensége olyan viszonyban van egymással, hogy a frontok bizonyos értelemben egy szélső esetét kéj)viselik a frontálzónáknak: azt az élesebb kontraszttal jelentkező esetet, amelyben a kétféle levegőfajta közötti átmeneti zónának a szélessége minimálisra csökken, a két levegőfajta között éles határ alakul ki. A frontálzónák fogalmát a mai meteorológia két hervadhatatlan érdemű megállapítója, T. Bergeron és G. Swoboda vezette be a meteorológiába mintegy 40 esztendővel ezelőtt. Az időközben eltelt évtizedek alatt gyűjtött tapasztalatok megmutatták, hogy itt valóban olyan légköri folyamatokról van szó, amelyek a frontokhoz bizonyos fokig hasonlítanak, lefolyásuk azonban bizonyos lényeges vonásokban eltérést is mutat a frontok mentén lejátszódó időjárási eseményekkel szemben. A legutóbbi évtized nagy műszaki vívmányai lehetővé tették, hogy Bergeron és Swoboda elméletét a lényeges alapok változatlanul hagyása mellett kifinomítsák (Hromov, Bacsurina—Turketti, Pettersen, Reed, Raetbjen és mások). Hasonlóság van a frontok és a frontálzónák jelensége között abban, hogy mind a két esetben időváltozás játszódik le, két egymástól eltérő levegőfajtának a fellépése következtében. Az időváltozás során jelentékeny felhőzet képződik, többnyire kiadós csapadékok is hullanak, és a képződmény átvonulása után a hőmérsékletben, a levegő vízgőztartalmában, átlátszóságában és egyéb tulajdonságaiban lényeges változások szoktak mutatkozni. Különbség van a frontok és a frontálzónák jelensége között abban, hogv a frontok esetében az időjárás átalakulása hirtelen játszódik le, és gyorsan befejeződik, a frontálzónák mentén ellenben az időjárásnak valamivel lassúbb, több órán át, sőt olykor több napig elhúzódó fokozatos átalakulásával találkozunk. Ez a különbség abból származik, hogy a légköri képződmények átlagos mozgási sebessége mellett (30—40 kilométer óránként) a frontoknak az átmeneti övezete percek alatt átvonul felettünk, és ennek lejátszódása után az időjárás jellege már gyökeresen átalakul; ezzel szemben a frontálzónák nagyobb szélessége miatt több óra, kivételesen esetleg több nap is szükséges ahhoz, amíg a fokozatos átalakulás teljes mértékben végbemegy. Hidrológiai szempontból különösen fontos különbség a gyorsan mozgó frontok és a lassan mozgó frontálzónák között az, hogy a frontok csapadéka legtöbb esetben rövid tartamú, a frontálzónák lassú átvonulása ellenben huzamos ideig tartó csapadékokat hozhat magával. Még lényegesebb mozzanat az, hogy a frontálzónák csapadékánál nem csak az időbeli tartósság nagyobb, hanem a megáztatott területnek a nagysága is. Nyilvánvaló az elmondottakból, hogy az egyes vízgyűjtőterületeken lejátszódó hidrológiai események szempontjából korántsem közömbös, vajon két levegőfajtának az összeütközése milyen módon játszódik le: gyorsan mozgó front alakjában vagy pedig frontálzóna alakjában. A frontálzóna vagy ún. kvazistacioner front fellépése hidrológiai szempontból általában súlyosabb esemény, mint a frontoknak a fellépése. Ha a frontálzóna egy megelőző száraz, aszályos időszak után lép fel, akkor a vízgyűjtő területen fennálló vízhiánynak és kisvízi állapotnak a hirtelen ugrásszerű megj avulását idézheti elő. Ha a frontálzóna vagy kvazistacioner front egy hosszabb csapadékos időszak folyamán következik be, akkor rövid időn belül árhullámokat idézhet elő. Ha több jól fejlett frontálzóna sebes ütemben követi egymást, akkor a hidrológiai helyzet az érintett vízgyűjtő területen, illetőleg vízgyűjtő területeken válságos fordulatot vehet, mint például 1926 és 1965 nyarán a Dunán, Vancsó Imre vizsgálatai szerint; továbbá az 1949. augusztus 12—17. közti 6 nap alatt kvazistacioner fronton 156 mm csapadék keletkezett Debrecenben [a debreceni Nagyerdőben tó keletkezett, (Hírlap 1949. aug. 18-i szám szerint, Vancsó adatgyűjtéséből)]. Magyarországon leggyakrabban lépnek fel az olyan frontálzónák, amelyek nyugat felől érkeznek és kelet felé vonulnak tovább. Ezek a frontálzónák tehát észak-déli irányban fekvő területsávokat alkotnak és az időjárási paraméterek értékeinek fokozatos változása nyugat-keleti irányú gradienst mutat. Különösen a nagy időváltozások alkalmával jelennek meg ilyen forontálzónák, amelyek sokszor teljes országrésznek, például a Dunántúlnak az egész területét magukban foglalják és a nyári hőségnek a fennállását nem hirtelen módon, hanem fokozatos módon szüntetik meg. A frontálzóna területén gyakoriak az erős északi szélviharok. A Balatonon a frontálzónák átvonulása kivált a nagy nyári hőhullámok után olyan szélviharokat idézhet elő, amelyek a Balaton napokig tartó heves háborgásával járnak együtt. Még a szélvihar megszűnése után is néhány órai időre van szükség ahhoz, hogy a hullámzó víztömeg fokozatosan nyugalomba jöjjön. A hullámzás ugyanis tehetetlenségi okokból tovább folytatódik, és csak a kinetikai energiának az a felemésztődése vet ennek véget, amelyet a súrlódási hatások hoznak létre. Arra vonatkozólag, hogy Magyarországon az átvonuló frontoknak a száma miként viszonylik az átvonuló frontálzónáknak a számához, ez idő szerint még nem rendelkezünk részletesebb statisztikai adatokkal. Az időelőrejelző szolgálatban szerzett tapasztalatok alapján becslésszerűen azt lehetne mondani, hogy a komolyabb jellegű időváltozásoknak mintegy 80%-a eshet a frontokra és 20% a frontálzónákra, illetőleg kvazistacioner („ingázó") frontokra. Ezek a becslések természetesen hosszabb időre vonatkozó átlagértékeket tartalmaznak, mert egy-egy megadott időjárási időszakban (pl. egy kiragadott évnek a nyári hónapjaiban) a kétféle jelenség arányszáma lényegesen el is tolódhat: egyes esztendőkben vannak frontálzónákban gazdag és vannak frontálzónáktól egészen mentes hónapok, illetőleg egész évszakok. A teljesség érdekében röviden rá kell mutatnunk a légköri frontálzónáknak afra a szerepére, amelyet a műszaki meteorológia egyéb ágaiban töltenek be. így például az építészeti meteorológiában a légköri frontálzónákkal járó kiadós és tartós csa-