Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

9. szám - Dr. Donászy Ernő: Toxikus szennyvizek élettani hatásának vizsgálata

428 Hidrológiai Közlöny 1966. 9. sz. Donászy E.: Toxikus szennyvizek a főleg barnaszén- és kőszénkátrány-tartalmú szennyvizét. Olyan nagy mennyiségben jutott a szennyvíz a befogadóba, hogy nagyobb távolságban — 20—30 km — a Kapósból kivett vízmintában a kísérleti halak mozgása az első percekben megszűnt, fejjel lefelé helyezkedtek el a kísérleti akváriumban, menekülési reakciót nem tanúsítottak, a halál perceken belül beállt.) Krónikus mérgezéskor a halak legyengülnek, a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben ellenállóképességük megszűnik. Később következik be a pusztulás. A halmérgezés lefolyásában megkülönböztetjük a lappangási és a letális időt. Lappangási idő: az az időtartam, amely után a hal friss vízbe helyezve még magához tér. Letális idő: az az időtartam, amely alatt a hal ugyan még él, de már nincs lehetősége arra, hogy friss vízben magához térjen. A méreggel való érintkezéstől a halál bekövetkeztéig a következő időszakaszokat különböztetjük meg: 1. Első érintkezés a méreggel. 2. Expozíciós idő: az érintkezés kezdetétől a normálistól való eltérő viselkedés megjelenéséig eltelt idő. 3. Manifesztációs idő: az az időtartam, amelynek elteltével a méreg hatásának kétségtelen jelei mutatkoznak. 4. A letális időtartam kezdete és a halál bekövetkezése közötti idő. Lássunk néhány példát az akut mérgezésre. A kénessav hatására erőteljes nválkaleválás indul meg a hal bőrén, fejjel felfelé helyezkednek el, a mozgás egyre gyengül, lökésszerűvé válik (tipikus savhatás tünetek), a kopoltvúhám leválik. A réz egyensúlyi zavarokat időz elő, heves mozgások figyelhetők meg, a kísérleti akvárium fenekén gyors úszással reagálnak. A bőrön fehér nyálkaleválás mutatkozik, heves, ugrásszerű mozgások már a vég közeledtét jelzik, beáll a mozdulatlanság és a halál. Hasonló a cink és ólom hatása is. Az arzén lassan hat, a bőrön, szájon, kopoltyúfedőn nagyobb mennyiségű arzénkiverődések láthatók, a halál bekövetkezéséhez néha két nap is kell. A szabad ammónia mérgező hatása sem érvényesül hirtelen. A halak eleinte nyugalomban vannak, majd fokozódó izgatottság és túlérzékenység jelei mutatkoznak a mechanikai és optikai ingerekkel szemben. Uszonyaik rángatóznak, majd bekövetkezik a hátonfekvés, a víz felszínére emelkednek, az egyensúlyt hirtelen elveszítik; heves rángatózások, a száj szélesre nyílik, a kopoltyúfedők elállnak, az uszonyok lefelé szétnyílnak, megmerevednek. Toxikológiai vizsgálati módszerek A szennyvíz-toxikológia gazdag irodalmában a vízben élő legfontosabb szervezetekkel végzett kísérletek leírásaival találkozunk. A kísérleti szervezeteket a mi szempontunkból három csoportba osztjuk: 1. algák, 2. haltáplálék-állatok, 3. halak. 1. Algákkal végzett toxikológiai kísérletek: Az algatenyészetek vagy tiszta (baktériummentes vagy nem mentes) tenyészetek, vagy vegyes algakultúrák, vagy algabevonatok. A mi szempontunkból a kísérletek célja az, hogy a befogadóban élő algák életfolyamatainak normális lefolyása megmaradjon, életben maradjanak. Elpusztulásuk a befogadókban az öntisztulás lefolyását gátolja meg. Az algák alkalmasak alapvető élet jelenségek gyors megfigyelésére. A kísérleteket legegyszerűbb módon tárgylemezeken, kémcsövekben, Petri-csészékben lehet elvégezni. Erősebb nagyítású mikroszkóp szükséges az algasejtek állapotának megfigyelésére. Tárgylemezre helyezünk vízcseppet az algakultúrából. Egy másik lemezre cseppentett tömény szennyvizet előzetesen mikroszkópon megvizsgáljuk; utána az algakultúrából a tárgylemezre helyezett egy csepphez adjuk a szennyvíz egy cseppjét (illetőleg célunknak megfelelően különböző mértékben hígított szennyvízminták cseppjét). Mikroszkóp alatt figyeljük, van-e azonnal látható hatása a tömény szennyvíznek az algasejten. Ha a szennyvíz toxikus a teszt-algára, akkor pl. a következő jelenségek figyelhetők meg: a plazma összezsugorodik, plazmolízis következik be, a színtestecskék színe megváltozik, elszíntelenedik. Gyakran szükséges hosszabb expozíciós idő, hogy a szennyvíz toxikus hatását megfigyelhessük. Ilyenkor Petri-csészében tartjuk tovább a lemezeket, az edény alján nedvesített szűrőpapírra üvegpálcikákat teszünk (vagy műanyagpálcikát) és erre helyezzük az előkészített tárgylemezt és lefedjük. Különböző időközökben, pl. óránként, 12 óra, 24 óra múlva mikroszkóp alatt újból megvizsgáljuk. Hosszabb expozíciós idő esetén a tárgylemezre helyezett víz-szennyvíz cseppet fedőlemezzel lefedjük. Kémcsövekben úgy végezhetünk egyszerű toxikológiai vizsgálatokat, hogy az algatenyészetből kémcsőbe pipettázunk 10 ml-t és 1 ml tömény, illetve különböző mértékben hígított szennyvizet. Egyes toxikus szennyvizek hatását minden mikroszkópi vizsgálat nélkül szabad szemmel is láthatjuk. A kontroll kémcsőben levő algatenyészetünk élénk vegetációs (zöld) színű, míg a szennyvíz hatására a másik kémcsőben az összes mikroszervezetek a kémcső aljára süllyednek és 24 órán belül vagy még rövidebb idő alatt teljesen elszíntelenednek. A kontroliban az algáknak csak egy része süllyed a kémcső aljára, a felette levő vízoszlopocska vegetációs színét megőrzi. Ilyen elváltozást idéz elő pl. az acetiléngáz-gyártási szennyvíz. Igen jó megfigyeléseket végezhetünk algabevonatos tárgylemezekkel is. Algabevonatos tárgylemezekhez tenyészetekből juthatunk, de célunknak legjobban megfelel a következő eljárás: tárgylemezeket megfelelő tartószerkezetbe helyezve a vizsgálandó befogadó vizébe függesztjük, kibólyázzuk és meghatározott időn át a vízben hagyjuk. Rendkívül érdekes, hogy pl. a vízfolyás áramlási viszonyaitól, mélységétől függően —- állóvizekben a mélységtől és a partközelségtől függően — más és más szervezetek települnek az üveglemezre. Az így előállított algabevonatos lemezekkel sok megfigyelést végezhetünk. A tömény vagy különböző arányban hígított toxikus szennyvizet Petricsészébe, kis üvegkádba öntjük és 2—3 algabevonatos lemezt helyezünk bele. Természetesen előzetesen mikroszkópon megvizsgáltuk, majd a kívánt expozíciós időtartamig a szennyvízben hagyjuk.