Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

1. szám - Dr. Alföldi László: Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén

Dr. Alföldi L.: Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén Hidrológiai Közlöny 1966. 1. sz. 3 hogy korelhatárolásra csak nagy fenntartással használható. A rétegleírás szó szerint a következő: 0,0— 2,0 m 2,0 m Homok 2,0— 8,0 m 6,0 m Agyag, kemény 8,0— 26,5 m 18,5 m Kavics 26,5— 35,0 m 8,0 m Homok 35,0— 90,0 m 55,0 m Homok, kavicsos 00,0—105,0 m 15,0 m Agyag 105,0 — 300 m agyag. Biztos határt 90 m-ben vonhatunk, a környezet alapján 35 m körül lenne, de akár 26,5 m-ben is lehetne a szelvény és fúrástechnológiai meggondolások alapján. A fúrás elég régen mélyült és az előző két esetben is aránylag régi és hasonló jellegű rétegsorokkal, sőt mindhármat ugyanazon Steiner Miksa cég készítette, ezért a fúrás adatait nem vettem figyelembe. Az elmondottak alapján látszik, hogy az irodalomban említett [15, 27] mosonmagyaróvár bősárkányi és csórna—dőri pleisztocén „üst" rendkívül megbízhatatlan régi fúrások teljes értékkel való figyelembe vételéből származik és a környezetben egyetlen azóta mélyült fúrás sem igazol ilyen mértékű siillyedéket. Az előzőekben vázolt kritikai elemzés alapján megszerkesztettem lineáris graduálással a pleisztocén-pliocén határfelület tengerszinthez viszonyított izohipszás térképét (1. ábra). A térkép ábrázolja a pliocén felszint ós egyben jelzi a pleisztocén süllyedékek helyzetét és relatív mértékét. Technikai nehézségek miatt a csehszlovák oldal fúrásszelvényeit ezideig nem tudtam beszerezni, ezért a központi süllyedék helyzetére vonatkozó észrevételeim nem tekinthetők teljes értékűnek. A legmélyebb helyzetű és a legvastagabb pleisztocén üledékekkel töltött süllyedék kétségtelenül Hegyeshalom— Mosonmagyaróvár—Hédervár vonalától É-ra helyezkedik el. A süllyedék határait az országhatárok helyzete miatt csak töredékesen lehetett megrajzolni. Hegyeshalom — Mosonmagyaróvár vonalában a sülylyedék meredeken határolódik és a pliocén felszín + 90 — +100 méter tszf. magasságról hirtelen kb. + 30 m-re süllyed. A süllyedék, legalábbis ami a legnagyobb mélységeket illeti, aránylag keskeny, mert az É-i oldalon Rajka — Bezi — Feketeerdő vonalán már + 55 m tszf. magasság fölötti a pliocén felszín. Az osztrák oldalról fi Ny — DK -i irányba tartó árokszerü sülylvedék a Duna jelenlegi vonalától D-re fekszik, Feketeerdőtől D-re metszi a mosoni Dunaágat és Ny—K-i irányba fordul. Délen roncsaiban Darnózselitől Hédervárig követhető, itt a jelek szerint a Dunát harántolva a csehszlovák oldal felé DNy — ÉK irányba fordul. Az északi oldalon határa Feketeerdőtől Cikolasziget felé fordul, vagyis a süllyedék kiszélesedik. Csak annyit tudunk, hogy Cikolaszigetnél +56,4 m tszf. magasságban érték el a pliocén felszínt. Máriakáinok és Püski között viszont +56,9 m-en még pleisztocénben állt meg a fúró. Érdekes, hogy Feketeerdőnél aránylag magasan van a pliocén felszín, bár az elhatárolás eléggé bizonytalan. A fúrás mindenképpen anomáliát jelöl, mert a kereken 50 m-es pleisztocén üledékből csak 15 méter a durva kavics és 20 méter alatt már csak apró kavicsos csillámos homokot vagy „meszes" finomszemű homokot fúrtak, a süllyedék vonalában viszont legtöbbször szinte teljes vastagságban görgeteges vagy durvaszemű kavicsot harántoltak. Az ívesen kanyarodó árokszerű süllyedék Máriakálnok — Magyai'kimle — Kisbajcs vonalában kb. + 60 — 70 m tszf. átlagszinttel jellemezhető süllyedékrendszer torkolatvidékével érintkezik. A széles torkolatú árokrendszer ÉK — DNy-i csapásban Magyarkeresztúrtól változatos határral tölcsérszerűen szélesedve Magyarkeresztúr — Máriakáinok — Győr sarokpontokkal jelölhető, durván háromszög alakú. Az árokrendszer a keleti határvonalon Magyarkeresztúr. Sopronnémeti, Enese, Nagybajcs vonalában a legmélyebb és a Csorna—Ásványráró vonaltól Ny-ra a pliocén határ már valamivel magasabban húzódik. Az ÉK — DNy irányú süllyedék a fúrások alapján jobban tagolható, mint a Dunamenti árok. A süllyedékrendszer délen Mihályi — Vadosfa —Páli vonalában relatív magaslattal határolódik, legmagasabb pontja Vadosfánál 119,1 m. Vicánál pedig 130,0 m tszf. magasságban van. Ettől ÉK felé keskeny árok rajzolódik ki Magyarkeresztúrnál +65 m, Sopronnémetinél +52 m, Pásztorinál +65,8 m és Csorna déli szélén +62,9 m magassággal. Az árok tehát ÉK felé kiszélesedik, el is végződik és csak kisebb süllyedék jelzi a folytatását. Barbacs fölött a süllyedék szétterül. Az eredeti ÉK DNy-i csapásvonalban Enesénél 38,6 m tszf., Börcsnél 5Q.0 m, Nagybajomnál kb. 60 m tszf. magassággal jellemezhető süllyedékek sorakoznak. A jelzett csapásvonalra morőlegesen nagyjából ÉNv—DK csapással újabb részsüllyedékek sorakoznak Rábaszentmihály — Markotabödöge — Mosonszentjános és Börcs — Mosonszentmiklós vonalában, esetleg Abda —Öttevény—Mecsér vonalában. Az egész hatalmas süllyedékterület a + 90 m-es tszf. magasságvonallal határolható körül. A térkép alapján tehát (1. ábra) két egymásra nagyjából merőleges csapású pleisztocén süllyedékrendszer rajzolódik ki: 1. Duna menti árok. 2. Rábaközi süllyedék. A két süllyedékrendszer Máriakáinok—Győrújfalu között érintkezik. A két terület pleisztocén üledékkitöltése is különböző. A Dunamenti árokban szinte csak görgeteges kavicsot találtak, a rábaközi sülylyedékben viszont a kavicstestek általában vékonyak, homok, homokos kavics betelepülések szakítják meg és a kavicsok lényegesen apróbbak, a durva kavics sem gyakori, görgeteg pedig igen ritka. A morfológiai és üledékkőzettani jellegek alapján úgy látszik, hogy a Dunamenti süllyedéket a pleisztocén Duna, a rábaközi süllyedéket pedig az egykori Rába és más K-alpi folyók hordalékanyaga tölti ki. Ezek szerint az egykori Duna Mosonmagyaróvártól Ny-ra a jelenlegi Dunaágtól délre, a Rába pedig a mostani vonalától Ny-ra folyt. Érdekes, hogy a Rába kelet felé tolódott és a jelenlegi meder már az egykori süllyedéken kívül, a felszín közelébe került pliocén fölött húzódik, sőt a Rábavonaltól K-re már a biztos pannóniai képződmények is a felszínen vannak. A pliocén felszín elemzésével legalábbis nagyvonalú tektonikai következtetések is megengeclhetők. Úgy látszik, hogy a Kisalföld központi sülylyedékét az ÉNy—DK-i és ÉK—DNy-i irányú fő törések határozzák meg, bizonytalanabb határokkal Ny—K és É—D irányú törésrendszer is sejthető. A jelek szerint a vetők a felsőpannonnál fiatalabbak, ezért várhatóan a felsőpannon vastagságát, az alsó- és felsőpannon határfelületét és az alaphegység helyzetét is befolyásolták. Elvileg a süllyedék kialakulására vonatkozóan más, bár kevésbé valószínű magyarázatot is elképzelhetünk. Ráadásul a mélyszerkezetre vonatkozóan közvetlen adatunk lényegében nincs. A fenti következtetések helyességének minél nagyobb valószínűsítésére