Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
6. szám - Dr. Bendefy László: Ismeretlen vízügyi kéziratos térképek az Országos Levéltárban
Hidrológiai Közlöny 1966. 5. sz. 282 Ismeretlen vízügyi kéziratos térképek az Országos Levéltárban Dr. BENDEFY LÁSZLÓ* a műszaki tudományok kandidátusa A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet rendszeres kutatást kezdeményezett a Magyar medence hidrográfiájában hosszabb-rövidebb távban mutatkozó mederváltozások, illetőleg folyóvándorlások alapvető tektonikai okainak tisztázására. Ez a — nemzetközi viszonylatban is — új kezdeményezésnek számító kutatási célkitűzés lényegében négyfajta tudományos alapanyag felhasználásával érhet el eredményeket. Ezek: 1. a meglevő földtani — és 2. a meglevő geofizikai ismeretanyag, illetőleg ezeknek saját szempontjaink szerinti feldolgozása; 3. a jelenkori szintváltozások mért, adatainak céljaink szerinti feldolgozása; végül — 4. 200—300 évre visszamenő levéltári írott források és kéziratos térképek adatainak összegyűjtése és a szekuláris jellegű változásokat jelző térképi adatok egyeztetése a mai tektonikai és kompakciós viszonyok figyelembevételével abból a célból, hogy a folyók jelenkori mederváltozásának évszázados (szekuláris) menete, az egyes kanyarulatok fejlődésének intenzitása és jellege tanulmányozható legyen. Jelen beszámoló csak a 4. alatti munkálatokra vonatkozik. Munkánkat az Országos Levéltárban kezdtük meg. A VITUKI felterjesztésére az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1962. október 1-től kezdődően olyan mérvű kutatási keretet biztosított erre a célra, hogy ezen a témán öt-hat levéltári kutató állandóan dolgozhatott. Ehhez járult még az Országos Mezőgazdasági Múzeum állásfoglalása. Első eredményeink láttán ugyanis a múzeum főigazgatója úgy határozott, hogy — megfelelő együttműködési forma mellett — az OVF kutatási keretét évente további 20—25 %-kai megemeli. 1962 novembere óta tehát 6—8 kutató (többségükben az OL tudományos munkatársai) folytatja a szóban forgó rendszeres kutatást. A munkálatok tervét e sorok írója dolgozta ki és a VITUKI részéről irányítja. Előzmények A magyarországi folyószabályozási és belvízrendezési munkálatok korai történetére vonatkozó anyag kutatása kapcsán, mintegy másfél évtizeddel ezelőtt kezdtem tüzetesebben tanulmányozni különösen az Országos Levéltár vízügyi vonatkozású műszaki történeti anyagát. A kutatásokat ki kellett azonban terjeszteni a többi budapesti, valamint a vidéki állami levéltárak anyagára is. Ahhoz, hogy csak némi áttekintést szerezhessünk az elénk került, akkoriban még teljesen rendezetlen és számozatlan archivális kincsről, több száz kötegnyi irattömeget kellett átnéznem. Ennek során bebizonyosodott, hogy a szóban forgó, kutatók által eddig alig-alig forgatott levéltári iratok között rengeteg, ez ideig ismeretlen kéziratos térkép lappang. Ugyanis csak az átnézett iratcsomókban is több száz, vízügyi vonatkozású kéziratos térkép volt. Ezekről semmiféle kimutatás * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. sem készült, és létezésükről is csak általánosságban tudtak az egyes állagokat kezelő levéltárosok. A VITUKI támogatása már 1953-ban lehetővé tette, hogy néhai Fodor Ferenc ny. egyetemi tanár összegyűjtse a különböző levéltárakban őrzött vízügyi vonatkozású térképek adatait. Ez a 2072 tételt tartalmazó munka három kötetben meg is jelent [1]. Még 1956-ban, tehát műve III. kötetének megjelenése óvóben Fodor közzétett egy további tanulmányt is a II. József korában végrehajtott, ún. ,,Praeliminaire Flusskarte" vagyis előzetes vízrajzi felvétel munkálatairól [2], Ezekkel a munkálatokkal Fodor nagy szolgálatot tett a magyar vízügyi műszaki és műszaktörténeti, valamint általában a magyar kartográfiatörténeti kutatásnak, de közelről sem merítette ki a tennivalókat. Gyűjteményének csaknem 40%-a nem is kéziratos, hanem sokszorosított térkép ; adatközlése pedig, amit sokszor kifogásolnak, nem mindig megbízható. Ezek ellenére az úttörés érdeme kétségkívül Fodoré, akinek munkásságára egyébként a külföld is felfigyelt [3]. Éppen a Fodor munkája körül kerekedett vita késztetett arra, hogy 1957-ben [4], majd 1958-ban [5] felvázoljam a magyarországi kéziratos térképek katalógusának elkészítésével kapcsolatban felmerült elképzeléseimet, amelyeket többen értékes hozzászólásokkal egészítettek ki [6]. A kutatómunka menete A szóbanforgó kutatómunka három részből áll. Először: a levéltári állagokat szúrópróbaszerűen meg kell vizsgálni, tartalmaznak-e annyi kéziratos térképet, és ezek között is elsősorban vízügyi vonatkozású kéziratos térképet, hogy egy-egy meghatározott állagban kutatnunk egyáltalában kifizetődő legyen. Ezt követően kerül sor az állagok lapról lapra történő átnézésére, az akták közt talált kéziratos térképlapok kiemelésére, illetőleg kartotéklapjaik kitöltésére. A kiemelt térkép helyére mutatócédula kerül, a kartotékra pedig feljegyzik annak az aktának a jelzetét, ahonnan a térkép származik. Az akták ui. műszaki leírásnak felelnek meg, és így a térképek szerves tartozékai. Végül, a harmadik fázisban, a kartotékok revizíója következik. A felülvizsgálatot végző munkatársaink vezetik rá a kartotétokra a térképek új divisio-jelzetét is. A kartotéktik készítésének elvei A felkutatott térképekről készíteni szándékolt kartotékok tartalmi felépítését, a feldolgozás elveit és módszerét az 1956-ban Dávid Z., Maksay F. és Valkó A. által már közzétett elvek [7] figyelembevételével dolgoztam ki. Az adatfelvételre vonatkozó javaslatukat — a rendelkezésre álló anyagi keretek figyelembevételével — némileg egyszerűsítettem, azonban úgy, hogy a kartotékok minden tudományos célnak megfeleljenek. Kartotékjaink a következő adatokat tartalmazzák : 1. Az eredeti iratcsomó jelzetét, amelyben a térképet találták. Ezek az iratok többnyire nem bürokratikus, hanem műszaki tartalmúak és belőlük a térképen ábrázolt vízügyi természetű munkának majd minden fázisa megállapítható. Gyakran talál-