Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Dr. T. Dvihally Zsuzsa–Dr. Vágás István: A Dunavíz klorid tartalmának és lugosságának jellegzetes változásai az 1965. évi tavaszi áradások során

276 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. T. Dvihally Zs.—Vó,gás I.: A Duna-víz jellegzetes változásai 2 3 Lúgosság [wfok] A 7.-3. ÁR­HULLÁM — FORBFLSI IRKNYA C A 7. ÁRHULLÁM F0R6A'S/ IRÁNYA tartalmú vizet juttattak és folyattak át a Dunán, mint amilyen az előttük átfolyó víz volt. E meg­lepőnek is ható tényt egyelőre csak mérési ada­taink támasztják alá (2. és 3. ábrák), okait azon­ban jelen értekezésünkben még nincs módunkban kellő mélységben értékelni. Mostani tapasztala­taink e tekintetben természetesen csak az 1965. évi tavaszi dunai áradássorozatot jellemzik, s további adatgyűjtésre még szükségünk van. 2. Amint az 1. ábrán berajzolt nyilak is mu­tatják, a budapesti (illetve alsógödi) szelvényben a Cl~ -koncentráció megnövekedése mindenkor jóval az árhullám megindulása után jelentkezett. Ebből arra következtethetünk, hogy az áradás folyama­tában a mederben levő víz eltávozása után érke­zett meg az áradást okozó víz. Az árasztóvíz meg­érkezése — az 1. ábra alján látható vízszintes nyíl­toldalékok és a 2. ábrasorozaton bemutatott vízjá­rástörténeti vonalak tetőző szakasza alapján meg­állapíthatóan — több napon át tartó „bekapcsoló­dási" folyamat eredménye volt. 3. ábra. A lúgosság és a vízhozam vízjárástörténeti össze­függései <t>uiypa 3. 3aeucuM0cmu Meytcdy iifejioiHocmbio eodbi u pac­XOÖOM no xpoHOAoemecKOMy epatfniKy peiKUMa peKU Fig. 3. Itelationship of alkalinity and discharge with ré­gimé hidrograph A 3. ábrán a lúgosságra vonatkozó vízjárástör­téneti vonalat tüntettük fel. Itt a második és har­madik, a 7iegyedik, valamint a hetedik árhullám adatai szerepelnek egyetlen koordinátarendszer­ben. Az ötödik és a hatodik árhullám adatai zavar­tabbak és ellentmondóbbak voltak, így azokat itt nem tüntettük fel. A lúgosságot jellemző hurok­görbék némileg hasonlítanak a Cl~-koncentráció hurokgörbéihez, bár a csúcsponti töménységválto­tozások itt nem olyan élesek. Az e szempontból jel­legzetes napok azonban nagyjából egybeesnek a Cl~-koncentráció esetében kimutatott változások napjaival. A Cl~-koncentráció esetében kimutatott és megindokolt általános törvényszerűség a lúgos­ságra vonatkozóan az 1965. évi dunai áradások adataival nem volt ugyan kellő hűséggel igazolható, de a 3. ábrából követhető irányzat — amely szerint a hurokgörbe ,,feje" a nagyobb vízhozamoknál ferdén balra, tehát a kisebb lúgossági értékek felé eltolódik —ezt kétségtelenül alátámasztani látszik. IV. A kémiai viszonyok alakulásának hidraulikai vonatkozásai A budapesti szelvény (1646 fkm) vízhozam­adatai, valamint az alsógödi (1669 fkm) — köze­lítésben budapestinek tekintett — szelvényben mért, ezekkel összetartozó kémiai észleletek az alábbi megállapításokat tették számunkra lehe­tővé : 1. Az 1965. évi tavaszi árhullámok — néhány kivételtől eltekintve — valamivel nagyobb Cl~­V. Összefoglalás Az 1965. évi dunai árhullámoknak a budapesti szelvényre vonatkoztatott párhuzamos vízhozam és kémiai — elsősorban a Cl~ -koncentrációra vo­natkozó — elemzésével igazolhattuk a következő­ket: 1. Általánosságban (,.nagyban és egészében") helyesnek ítélhettük azt a megállapítást, hogy a nagyobb vízhozamú árhullámok hígabb vizet szál­lítanak. A megfelelő korrelációs kapcsolatok 60% körüli szorosságúak. 2. Az árhullámok egyedi vizsgálata a fenti általános elvnek ellentmondó részmegállapításra vezetett: a vízhozam és a folyóvízben oldott klori­dok töménysége vízjárástörténeti vonallal (,,tömény­ségi hurokgörbéveT ) hozható összefüggésbe (2. és 3. ábrák). 3. A töménységi hurokgörbék főként a Cl~ ­koncentrációknak és a vízhozamoknak az összefüg­gése esetében voltak jellegzetesek (2a—e ábrák). A Duna áradásának idején kezdetben állandó volt a víz Cl ~ -kon cent rá ci ó j a. Egy időponttól kezdő­dően változni (az adott dunai árhullámok esetében: növekedni) kezdett, majd az apadás már a megnö­vekedett, de lényegében újra állandó koncentráció mellett ment végbe. A koncentrációváltozások idő­pontjából következtetni lehetett az áradást létre­hozó vízrészecskék megérkezésének napjára (1. ábra), s elválaszthattuk, hogy a Duna meddig szál­lított medrében tározott vizet, s mikortól kezdett szállítani árasztó vizet. Befejezésül köszönetet mondunk a Magyar Hidroló­giai Társaság Limnológiai Szakosztályának, illetőleg a Magyar Dunakutató Állomásnak és vezetőjének dr. Du­dich Endre professzornak közös munkánk messzemenő támogatásáért és a Hidrológiai Társaság különböző szak­területén dolgozó kutatók tevékeny együttműködésének elősegítéséért és biztosításáért. Köszönet illeti továbbá Horváth Gáborné és Szalkay Éva alsógödi munkatársainkat a vízmintavételekben és a minták kémiai elemzésében nyújtott lelkiismeretes és fáradságos munkájukért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom