Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
6. szám - Orlóczi István–Tóth József: Szennyvíztisztítás algákkal
263 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Orlóczi I.—Tóth J.: Szennyvíztisztítás algákkal A második csoportba soroljuk azt az alkalmazási területet, amelynél a biológiailag tisztított szennyvíz oxigénhiányának, vagy nagy sótartalmának megszüntetése a feladat. Kis vízhozamú befogadóknál a vízi élet károsításának megszüntetésére kedvezően alkalmazható a nagy oxigéntartalmú vizet adó oxidációs tó. A tisztított szennyvíz mezőgazdasági, vagy ipari hasznosításánál az öszszes sótartalom csökkentése (a víz lágyítása) az irányított oxidációs tavak alkalmazásával megoldható. A természetes oxidációs tavaknál szükséges 20—30 napos tartózkodási idővel szemben az irányított oxidációs tavaknál legfeljebb 4—8 nap szükséges a víz megfelelő tisztulásához. A másodlagos tisztításnál (a 2. feladatkörnél) egyes kedvező esetben 15—25 órás átfolyási idővel is jó eredményt (pl. 80%-os BOI és 30—40% összes sótartalom csökkenést) értek el. A tavak műszaki kialakítására és üzemelési módjaira ma még nincsenek tervezési irányelvek. A tenyészthető algák és a környezeti feltételek sokfélesége, az üzemelő tavak kevés száma miatt általános érvényű részletes előírások nem készültek. A tapasztalatok szerint célszerű keskeny-hosszú (csatornaszerű) tavakat építeni. Az időszakos tározóknál előnyösebb a folyamatos átfolyású, ill. a részlegesen cirkuláltatott tó. A tápanyag biztosítása miatt több egységből álló tórendszernól a párhuzamos kapcsolás az előnyös. Iszaprothasztóval rendelkező telepeknél, vagy kedvező földgáz ellátás esetén a tavak teljesítőképessége széndioxid bevezetéssel gazdaságosan fokozható. Az algák jelentőségét a szennyvíztisztításban a rendelkezésre álló tapasztalatok vázlatos áttekintésével kívántuk szemléltetni. Indokolttá tette eziránvú érdeklődésünket az, hogy munkaterületünkön — a Tiszántúlon — fokozódó gondot jelent még a költséges berendezésekkel tisztított szennyvizek elhelyezése is. Különösen sok nehézséget okoz a nagyobb városok (Debrecen, Kecskemét stb.) szennyvizeinek elhelyezése, ahol kisebb befogadó élővízfolyás sincs a környéken. Az öntözésre nagyrészben igénybevett, felszíni vízkészlet minőségi védelmét pedig egyre inkább nehezíti a viszonylag nagy sótartalmú hideg és az átlagosan 4—5 kg/m 3 sótartalmú meleg rétegvizek kitermelése. Ezen a területen ténylegesen jelentkezik az olyan új szennyvíztisztítási módszerek bevezetésének igénye, amelyekkel a szennyvíz élővizét megközelítő, az ismételt felhasználásra alkalmas minőségűre tisztítható. E feladat megoldásához kívántunk hozzájárulni azzal, hogy tájékoztató vizsgálatokat végeztünk a debreceni szennyvizek irányított oxidációs tisztítására. A debreceni szennyvíz algákkal történő tisztításának vizsgálata Debrecen város szennyvizeinek elhelyezésére vonatkozó többéves vizsgálatok (tervezések) kiegészítése ós az irányított oxidációs tavak alkalmazási lehetőségeinek 'feltárására 1963-tól kezdve foglalkoztunk az algák szennyvízben való tenyésztésének témakörével. 1. Az algák laboratóriumi tenyésztése A vizsgálatot a Debrecen város szennyvizében fellelhető algák meghatározásával és az irodalom szerinti tömeges tenyésztésre alkalmas fajok, ill. törzsek kiválasztásával kezdtük. A szennyvízben az algák növekedése kisebb, mint a baktériumoké. Ezért a szilárd táptalajon végzett szélesztések előtt — a táptalajok oltására használt — szennyvízbe 100 gamma/ml klorocidot adagoltunk. Az alkalmazott antibiotikum a szennyvízben fellelhető baktérium fajták fejlődését gátolta és így az algatörzsek fokozott fejlődését biztosította. A városi szennyvízből több alkalommal vettünk mintát, amelyekből sikerült algát kitenyészteni. Ezekből négy egymástól különböző tiszta tenyészetet állítottunk elő. A négy algafaj közül három a Scenedesmus, egy a Chlorocloster fajok közé tartozott. Saját algatenyészetünk mellett a vizsgálatokhoz az MTA Biológiai Kutató Intézettől — Tihanyból — kapott három tiszta tenyészetet is felhasználtuk. Ez utóbbiak: a 85 törzsszámú Scenedesmus acutus, a 3153 törzsszámú Chlorocloster terrestris és a 532 törzsszámú Stichococcus bacillaris algatörzsek voltak. A kitenyésztett és a Tihanyból kapott algafajtákból mesterséges — steril —- tápoldatban külön-külön megfelelő mennyiségű biomasszát állítottunk elő, amelyeket friss és állott szennyvízben oltottunk. A városi szennyvíztelepről különböző időben vett és ezért változó minőségű vízmintákban az algák szaporodása jelentősen eltérő volt. Azt tapasztaltuk, hogy egyes fajok néhány mintában nem, míg az előzőtől eltérő — más minőségű — mintában erőteljesen szaporodnak. (Megemlítjük, hogy 4—15 mg/l fenoltartalmú mintában is tapasztaltunk szaporodást.) Tapasztalatunkból azt a következtetést vontuk le, hogy az eredete miatt változó minőségű szennyvízben a tiszta tenyészetek helyett célszerű a vegyes — kevert — tenyészetek alkalmazása. További — valamennyi — vizsgálatunknál ezért a rendelkezésre álló algákból egyenlő arányban kevert tenyészettel dolgoztunk. A kevert tenyészettel először a biztonságos oltás feltételeit vizsgáltuk. Különböző mennyiségű biomasszával beoltott szennyvízminták adatait értékelve (3. táblázat) megállapítottuk, hogy kb. 20 ezer alga/ml töménység esetén a szaporodás minden esetben megindult. 3. táblázat A biztonságos oltás vizsgálata Tabelle 3. Untersuchung der sicheren Impfung Oltásra felhasznált + algák szaporodtak, algafajok száma/ O alga szaporodás nem táptalaj, ml észlelhető 2/ml O O o o o o 20/ml + o o o + o 200/ml + o o o o + 2 000/ml + + + o + o 20 000/ml + o + + + + 20 000/ml + + + + + + 20 000/ml + + + + + + 30 000/ml + + + + + + 30 000/ml + + + + + + 40 000/ml + + + + + +
