Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Pohl Károly: A bányavízkitermelés jelenlegi helyzete és várható alakulása a Közép-Dunántúlon

Pohl K.: A bányavíz kitermelés helyzete és alakulása Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. 251 Az Ajkai Medence szénbányái közül többékevésbé vízveszélyesek: A Csinger-patakot tápláló Kossuth, Ármin és Jolán aknák. Jelenleg 12 m

3/p-et kitevő együttes vízmennyiségük valószínűleg jelentősen nem változik a bányák megszűnéséig. Az emelt bányavíz nagyobbrészt eocén rétegkarszt eredetű. A padragi Táncsics és Hunyadi aknák triászból és eocénből eredő vízhozama 1-972—1975-ig 13 m

3/p körül lesz. Vizük a Padrag-ér felé gravitál, melyben majd a Halimba III. bánya vizével egyesül és egyik táplálója lesz az ajkai ipartelepeket ellátó Lőrinte fölötti tározónak. A Táncsics és Hunyadi aknák felszámolásával egyidőben tervezik a Kolontári mező megnyitását, amelyik legalább ugyanannyi vizet fog emelni, mint a szomszédos padragi, vagy halimbai bánya. A vízkitermelés folyamatossága tehát itt hosszú távlatban biztosított, mennyisége azonban nem elegendő Ajka város ipari vízellátására. Az Úrkúti Mangánércbánya jelenlegi vízemelése a bánya legmélyebb, +241 m szintjéről 4,5— 5 m

3/p. A +175 szinti feltárások kiterjesztése során ez a vízhozam 1965-ben ugrásszerűen 20 m

3/perc mennyiségre fog a fővető harántolása következtében felemelkedni, majd 1967-ben 12—15 m

3/p-ben állandósul. A bánya vize az ércelőkészítőmű mangánoxidiszapjától szennyezetten a Csinger-patakon át jut a Torna-patak folyásába. Kísérletek vannak folyamatban a karbonátos mangánérc hidrometallurgiai előkészítési technológiájának kialakítására. Ha ennek üzemszerű megvalósítása gazdaságosnak bizonyul, az előkészítőmű Ajkán épül fel és a tervek szerint ebben az esetben Ajkáról egy altárót hajtanak ki a mangánércelőfordulás leművelése, az érc szállítási útvonalának lerövidítése és a bányavíz gravitációs lecsapolása céljából. Ennek megvalósulása után a jelzett vízmennyiség, illetve annál valamivel több, Ajkán kerül a felszínre. Az előzetes elképzelések szerint a bánya által fakasztott teljes vízmennyiségre szükség lesz a hidrometallurgiai előkészítési folyamatnál, így az innen távozó víz vegyileg szennyezett lesz. A várpalotai szénbányák jelenlegi vízemelése valamivel 20 m

3/p alatt van. Ebből a mennyiségből 12,5 m

3/p esik a sárréti medencére és 7 m

3/p a bántapusztai medencére. A bányák által megcsapolt víz a miocén feküből fakad, de többségében főkarsztvíz eredetű. Mindkét területen nagy távlatban (mintegy 30—40 éven át) lesz termelés és vízemelés. A bántapusztai medence bányavizét a Péti-patakban vezetik el, míg a sárréti medence bányavizei a Csákány-árok útján jutnak a Sárvízbe. Várpalotán nyitás alatt van az S-3-as akna, melynek telepe helyenként csak vékony védőréteggel rendelkezik, így feltehető, hogy az eddigieknél nagyobb vízmennyiségeket fognak emelni, bár egyelőre tisztázatlan, hogy az akna talpa alatti fúrásban észlelt 20—21 at nyomású víz átadott triászvíz-e, avagy egy zárt kavicslencse nyomás alatti vize. Utóbbi esetben nem jelent tartós víztöbbletet. A herendi bánya mintegy 1,5 m

3/perces vízemelése nem számottevő, előreláthatólag csak néhány évig lehet figyelembe venni. A Bakony-hegység K-i peremvidékén a Móriárok Ny-i törésvonala mentén és részben a Móriárokban települtek az iszkaszentgyörgyi bauxit és a balinkai szénelőfordulások. Ma már az ezekre telepített bányák mindegyike vízveszélyes. Az iszkaszentgyörgyi körzetben a jelenleg üzemben levő Iszka II. bánya már 16 éve vízszint alatti mélységekben dolgozik. A bányát a mesterségesen lesüllyesztett főkarsztvízszint fölött művelik. A nyugalmi vízszint 1948-ban a +136—138-as szinten volt. Jelenleg 26 m

3/p víz emelése mellett a bánya területén a +80—f-110-es szinten van. A vízszint további süllyesztése az újabb, mélyebben fekvő bányák vízének megcsapolásával valósul meg. Az egykor összefüggő bauxittelepet ma 50—100 m magasságú harántirányú vetők a Móriárok felé süllyedő rögökre szabdalták. Az egyes rögökhöz tartozó bauxitteleprészeket különböző névvel jelölik. A legmagasabban helyezkedik el a Kincses-telep. Legmélyebb szintje a +50 m-es Adria feletti magasságban van. A hozzá tektonikusán csatlakozó József-telep legmélyebb szintje a ± 0 m abszolút magasságban lesz. Feltárása az elmúlt hónapban indult meg. Folytatásában van a Rákhegy I. és II. telep. Az utóbbi legmélyebb pontja már a Móri-árok lesüllyedt alaphegységére települt és a —200 m-es mélységben van. A legmélyebb területek feltárását egyelőre nem tervezik. A Rákhegy előfordulástól DK-re, mintegy 2 km-re kutatás alatt van a Bitó II. nevű telep. Az eddigi ismeretek szerint a telep legmélyebb része a —50 m-es abszolút szinten van. Ezen a szakaszon a Móri-árokban az alaphegység kiemelkedik. A fokozatosan a mélység felé haladó feltárás elve a bauxittermelési igény gyors emelkedésének következtében nem valósítható meg, mert a magasabban fekvő bánya megcsapolása még be sem fejeződik és már indítani kell a következő bánya feltárását, sőt a legvízveszélyesebb Bitó II. és Rákhegy bányákat egyszerre kell üzembe helyezni. Az iszkaszentgyörgyi bányák vize mintegy 98%-ban főkarsztvíz eredetű. 2% egy kiskiterjedésű eocén rétegkarsztvíz-rendszerből fakad. Egyelőre bizonytalan, hogy a Móri-árok haránttórésvonalait megcsapoló bányavágatok a Rákhegy és Bitó II. telep feltárása során milyen földtani vízgyűjtőterületet vonnak majd be a lecsapolásba. Feltehető, hogy a Móri-árok mentén hosszan elnyúló depresszió alakul ki és a Vértes hegység DNy-i peremvidéke felől is az említett megcsapolási helyek felé fordul a főkarsztvíz áramlási iránya. Ezért ezekben a bányákban nagy, 60—100 m

3/p-t kitevő vízmennyiségekkel kell számolni. A kiemelt bányavizet az Iszka II. és József III. aknákból a Gaja-pataknak közvetlenül a Vaskapu alatti folyásába vezetik. A Rákhegy és Bitó II. bányák megnyitása előtt a Gaja-patak két ágát a művelés alá vont területekről a bányák határpillérén kívülre kell elterelni az elárasztás veszélyének elkerülése céljából. A bányák vizét ezután vagy nyílt árokban vezetik a Kisgát-patakba, vagy — hasznosítás esetén — csővezetékben továbbítják a felhasználási helyek felé. Ezen a területen van a Bitó II. teleppel átfedésben a fehérvár—csurgói üveghomok-előfordidás,