Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

6. szám - Pohl Károly: A bányavízkitermelés jelenlegi helyzete és várható alakulása a Közép-Dunántúlon

252 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Pohl K.: A bányavíz kitermelés helyzete és alakulása melynek művelése vízszint, alatt i mélységekben fog folyni, azonban mire erre sor kerül, a Rákhegy és Bitó II. bányák vízének megcsapolásával a víztükör minden bizonnyal a homokelőfordulás szintje alá süllyed, tehát itt nagyobb tartós vízemeléssel nem kell számolni. Az iszkaszentgyörgyi bauxitelőfordulásoktól É-ra, mintegy 10 km-re, a Bakony-hegység ÉK-i peremén művelik a közép-dunántúli szénbányák közül jelenleg a legtöbb vizet emelő Balinkai bányát. A bánya összvízhozama a +84. szinti nagy vízbetöréssel kb. 30 m

3/p. Ebből napjainkban a —33. szinti szivattyúteleppel 25 m

3/p vizet emelnek. A vízbetörést megkísérlik elzárni. Ha a fúrólyukon át történő cementezés eredményes lesz, a vízhozam lecsökken, ellenkező esetben a jövőben a teljes vízmennyiséget fogják emelni. A víz az eddigi megállapítások szerint túlnyomó többségében a főkarsztvíz rendszerből ered és csak mintegy 10%-a kréta rétegkarsztvíz. A szomszédos kisgyóni szénbánya 2,5 m

3/perces vízemelésével 10 éves távlatban már nem lehet számolni. A Sárvíz vízgyűjtőterületéhez tartozik még a Dudari szénbánya, melynek 17 m

3/percnyi vízemelését nem lehet tartósnak tekinteni, mert kísérleteket tesznek a víz elzárására. Ezen a bányavidéken távlatban egy új vizet kitermelő szénbánya jöhet számításba: a Balinka II., melynek állandó vízhozama az üzemben levő balinkai bánya analógiája alapján 10—20 m

3/p-re tehető. A felsorolt szénbányák vizét kivétel nélkül a Gaja-patak továbbítja a Sárvíz felé. Ezek összvízhozama napjainkban 44,5 m

3/p. A távlatban a vízelzárások eredményétől függően ez lehet 15 m

3/p és átmenetileg — az új balinkai bányával együtt — esetleg 60—70 m

3/p is. Az Északi Bakonynak a Kisalföld felé lejtő peremvidékén, Bakony szentlászló községtől 1—2 km-re DNy-ra 1968-ban kezdik meg egy új, ,,Fenyőfő" néven ismert bauxitelőfordulás feltárását. A bányaművelés kezdetben a főkarsztvízszint fölött és kis mélységben alatta fog folyni. A területről hidrogeológiai ismereteink még nem kielégítőek, így a várható vízhozamot csak becsülni tudjuk. Távlatban itt 20, átmenetileg30 m

3/p vízhozammal lehet számolni. Bár a vízemelésre berendezendő akna helye még nincs kijelölve, valószínű, hogy a víz elvezetésének útja a Bakony-patak lesz. Az ismertetett bányák várható távlati minimális vízhozamait, a befogadó felszíni vizek szerinti csoportosításban a bemutatott táblázat foglalja össze (1. táblázat). 4. A bányavízvédelem műszaki megoldásai és gazdaságosságuk A bányák vízvédelmét — mint már említettem— kétféleképpen oldják meg; preventív (vagy passzív) és aktív rendszerrel. A preventív, vagy passzív vízvédelmi rendszerek esetében általában a feltáró, szállító, lég-, zsomp- és egyéb vágatok szolgálnak a víz leveze100 50 BALATON Wá BALATON Hf Wi Hf VV/S, y/// 11 n H ú 1965 1970 1975 1980 1985 [m'/nap] 1M-10

5 0,72-W

5 [m'/nin] [m'/nap] 200 [m

3/min] 1965 1170 1975 1980 1985 7. ábra. A középdunántúli vízrendszerekbe juttatott bányavizek időbeli alakulása (1965—1985) Abb. 7. Zeitlicher VerlauJ der Bergwasserförderung in die \Vassersysteme Mittel-Transdanubiens tésére, összegyűjtésére és tárolására. Ebben az esetben a víz szennyezett, magas hordaléktartalmú. Aktív vízszintsüllyesztés esetében a lencsés településeknél célszerű lenne — bár ez nem minden esetben gazdaságos — a víznek a bánya feltárórendszerétől teljesen, vagy részben függetlenített lecsapolása. Telepes kifejlődésű bauxitelőfordulások esetében, különösen ha azok dőlése 15° körül van, vagy annál nagyobb, a független vízlecsapolás nem indokolt aktív vízszintsülíyesztés esetében sem. A független megcsapolás történhet vízaknával és ebből kiinduló, a szállítószinteknél mélyebben a főkarsztvíztárolóban kihajtott lecsapolóvágatrendszerrel, vagy a külszínről lemélyített, vízvezető vetőkre, vagy vetőesomópontokra irányított fúrt kutak, illetve kisszelvényű aknák segítségével. Ezek