Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
6. szám - Pohl Károly: A bányavízkitermelés jelenlegi helyzete és várható alakulása a Közép-Dunántúlon
250 Hidrológiai Közlöny 1966. 6. sz. Pohl K.: A bányavíz kitermelés helyzete és alakulása MP] [ti^m'/nap] 19S5 1970 1975 19S0 1985 5. ábra. Az iszkaszentgyör gyi bauxitbányák várható vízhozama Abb. 5. Voraussichtliche Wasserförderung der Bauxitgruben i>i Iszkaszent györgy [l0 3m 3/nop] •100 HP] 50FENY0F0 X Qn 1965 1970 1975 1980 1985 6. ábra. A fenyőfői bauxitbányák várható vízhozama Abb. 6. Voraussichtliche Wasserförderung der Bauxitgruben in Fenyőfő km-es körzetben 10—12 m, és 3—4 km távolságban, a darvastói előfordulás területén 4—5 m vízszintsüllyedés lépett fel. Az egymásrahatás figyelembevétele mellett a várható vízemelés maximuma 1973-ban lesz: 350 m 3/p, de legalább 200 m 3/p. Az 1964—1981. évek között kitermelésre kerülő statikus vízkészlet mennyisége több, mint 1 milliárd m 3. Ez a szám arányos a diagram azon területével, amit az összvízhozamot ábrázoló folyamatos és a dinamikus vizet ábrázoló szaggatott görbe határol. A statikus vízkészletet 5% átlagos hézagtérfogat, 15 km-es hatósugár és a központi területeken 100 m-es vízszintsüllyedés figyelembevételével számoltam. A területen 1965—1975-ig 130— 150 m 3/p és 1975—1985-ig 60—80 m 3/p víz folyamatos hasznosításával feltétlenül számolni lehet. A nyirádi körzet nyílt karszt jellegű. A víztároló fődolomit rendkívüli mértékben összetört, tektonikailag erősen igénybevett terület. A triász alaphegységre sok helyen a. későbbi földtani korokban keletkezett omladékok, hordalékkúpok települnek. A dolomit magas kaloiumkarbonát-tartalmú, tehát karsztosodásra is jobban hajlamos, mint a dolomitok általában. Ezeknek a körülményeknek tulajdonítható, hogy nagy víztárolóképességű és nagymennyiségű víz leadására képes. A bauxitelőfordulás területén és attól D-re a tapolcai medencében a mélyebbre süllyedt dolomitképződményeket is vízáteresztő eocén és miocén képződmények takarják. Ez a körülmény bizonyos mértékben módosítja a karsztvidék földtani vízgyűjtőterületéről alkotott korábbi elképzeléseinket. A hctlimbai bányakörzetben jelenleg két bauxitbánya van üzemben és egy harmadik megnyitását 1965-ben kezdik. Mindhárom bánya egyetlen nagy telepszerű bauxitelőfordulás leművelését célozza, amely közvetlenül Halimba községtől Ny—ÉNy-ra fekszik. Az eddig megnyitott Halimba I. és II. bányák együttes vízhozama átlagosan 4 m 3/perc. Egyelőre kizárólag csak a bauxit fedőjében levő eocén rétegkarszt vizét csapolják. A dolomit és dachsteini (jura?) mészkő-fekü üregeit 30—50 m mélységig olyan tökéletesen kitöltötte a felsőkréta korú bauxitos agyagképződmény, hogy eddig 10—• 13 at piezometrikus nyomás mellett sem volt egyetlen triászvízbetörés sem. Feltehető, hogy a karsztosodásnak kevésbé kitett mélyebb triász övezetekben sincs lehetőség a nyírádihoz hasonló nagyságrendű vízmennyiségek tárolására, tehát itt a legmélyebbre telepített Halimba III. bánya feltárása esetén is maximálisan csak mintegy 15 m 3/p triászvíz és 5 m 3/p eocénvíz tartós emelésével számolunk. A megcsapolás legmélyebb szintje 1985ig a -—20 m-en lesz. A mélyebb szintek feltárására (—90 és 130-as szintek) 1985 után kerül sor. A Halimba III. bányában a tervek szerint 2005-ig lesz termelés és vízemelés. A Halimba I. és II. bányák által kiemelt vizet nyílt csatornában, a Balaton-hegy megkerülésével, a Kígyós-patakba vezetik el. Halimba III. bánya esetében erre nem lesz lehetőség, mert attól a helytől, ahol a víz felszínre jut, a természetes esés irányában omlasztás alá kerülő bányaterületek lesznek. Függetlenül ettől, az új ajkai timföldgyár ipari vízellátása érdekében célszerűbb a közeli bányák vizét a Padrag-patak vízével egyesítve a Lőrinte mellett tervezett tározóban összegyűjteni. Ezért a Halimba III. aknán keresztül a + 235 m-es szintre kiemelt vizet a Gyürhegytől DNy-ra levő +145 mes kis nyergen nyomóvezetékben átemelik és innen nyílt árokban a Padrag-patak folyásába jut.
