Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)
4. szám - Dr. Diviš Jiri: Az esőszerű öntözés Csehszlovákiában
156 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Tóth A.: Az ivóvízfluorozás gazdasági és stomatológiai vonatkozásairól 4. ábra Abb. 4 más bizonyos értékre való lecsökkenése esetén mindig bekapcsolódik egy-egy szivattyú, előre meghatározott sorrendben. Fordítva, a nyomásnak egy bizonyos előre beállítható értékre való megnövekedése esetén (max. 90 m), kikapcsolódnak. Ezeket a szivattyútelepeket könnyűszerkezetű gépházzal fedik le, melyet azonban megfelelő körülmények esetén az építési részből teljesen ki lehet hagyni. Ilyen esetben a többszörösen impregnált tekercseléssel készült elektromotorokat a közvetlen éghajlati hatások elleni védelem céljából acéllemezekből vagv műanyagból készült védő sapkával látják el és az áttelelés időtartamára igényesebb ápolásban részesül az egész gépi berendezés. A transzformátorok és magasfeszültségíí kapcsolók minden változatban szabadtériek. Csupán az érzékenyebb vezérlő, automatikus, esetleg jelző berendezések és a karbantartó felszerelés nyer elhelyezést fedett térben, vagy a nyomáskiegyenlítő berendezések (légüstök) alatt, melyek vízszintes helyzetben vannak felszerelve. Ezek a nyomásfenntartó szivattyúkkal együtt hidroforos berendezésként működnek, illetve a fő szivattyúk üzemelése alatt védőberendezésként a víz lökések ellen. Esetleg külön kis üzemi épületben helyezik őket el. A tervezés során meg kell különböztetni : a) kisnyomású átemelő szivattyútelepeket (manometrikus magasság kb. 30 m-ig), melyek a vizet magasabban fekvő öntözőcsatornákba, vagy tároló, vagy esetleg energiatörő medencébe szállítják, |S) nagynyomású szivattyútelepeket'^ 100 m-ig terjedő manometrikus magassággal), melyek nyomócsővezetéken át szállítják a vizet közvetlenül az esőztető szerelvényekhez (hordozhatókhoz vagy mozgókhoz), vagy magasan fekvő tárolómedencébe. A szivattyútelepek összteljesítménye nemcsak a helyi és a mezőgazdasági termelés adottságaitól függ, hanem a napi csúcsüzem feltételezett időtartamától és lefolyásától is, mely rendszerint adott a szivattyútelep és az öntözőrendszer többi berendezésének (pl. tározómedence, esőztető szerelvények stb.) rendeltetésszerű együttműködéséből. Az összteljesítmény maximumát a valószínűleg szükséges legnagyobb öntözési vízmennyiség határozza meg, mely mennyiség még gazdaságosan megengedhető. Általában 16—18 órás napi üzemeltetéssel kell számolni, ha a vizet közvetlenül az öntöző csővezetékbe szállítják. Ha a szivattyútelep kiegyenlítő medencével dolgozik, 24 órás napi üzemeléssel is számolni kell. Az építési költségek csökkentése vezette a tervezőket ahhoz a megoldáshoz, hogy a szivattyútelepeket gépház nélkül tervezzék (3. és 4. ábra) ; a szivattyús gépcsoportokat autódaruval szerelik fel és le. Amennyiben a szivattyútelepek üzeme teljesen automatikus, nélkülözhető bárminemű kezelő berendezés létesítése. Az első szivattyútelepeink tervezési és építési tapasztalatai alapján került kidolgozásra a szivattyútelep mintaterve. E mintaterv alapegységének teljesítménye Q = 100 l/sec 65 m vízoszlopnak megfelelő kapcsoló nyomás mellett. A vízmennyiség fokozatosan Q = = 620 l/sec teljesítményre növelhető. E szivattyútelep sorozat maximális (kapcsoló) nyomásai 150 1/sec-nál nagyobb kapacitás esetén 70 m-re növekednek. Az üzemeltetés teljesen automatizált, a nyomásváltozások szerint vezérelve. A manométerek a vízlökést kiegyenlítő berendezés (légüst) levegőtartalmú teréhez csatlakoznak. A csőhálózati nvo3. ábra Abb. 3