Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

4. szám - Lesenyei Gábor: Olaj-zsírtartalmú szennyvizek vizsgálata

Lesenyei G.: Olaj-zsírtartalmú szennyvizek vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1966. 4. sz. 147 legyen. Amikor a felhúzott állapotú mintavevőt leeresztettük a csatornafenékre a kioldó-ravasz nyitható, -és az alumínium vezetőcső által vezérelt plexicső a dugóra esve, a mintavevőt lezárja. Mélységi mintavevőt tüntet fel a 3. ábra. A légzőcső egyúttal a tartórúd is, több csőszakaszból összeszerelhető. Ez a mintavevő úgy van beállítva, hogy a mintavevő palack teljes térfogatának csak 85%-áig teljen meg. Szivattyús mintavevőt ábrázol a 4. ábra. A vízfolyás, csatorna vagy olajfogó kívánt pontjára behelyezett szívócsövön a mintavevő furatait a folyásiránnyal szembe kell állítani. A légszivattyú működtetésével a szenny vízmintát a kívánt nagyságú mintagyűjtő edénybe szívatjuk. Az így vett minták a felúszási sebesség megállapítására nem alkalmasak. Mélységi mintavevő látható az 5. ábrán is, amely •oldott oxigéntartalom meghatározására szolgáló minta vételéhez alkalmazható. A mintavevő kellő mélységbe való leeresztése után, a bevezetőcső dugójának zsineggel való kihúzása után úgy telik meg vízzel, hogy az üveg tartalma 3—4-szer kicserélődik. Rendkívül fontos, hogy a mintavevők mindig teljesen tiszták legyenek. Ezért minden használat után acetonnal le kell mosni azokat, és levegőn megszárítani. 3. A minta tárolása, tartósítása A szenny vízminta feldolgozásának ideális megoldása, melyre minden esetben törekedni kell, hogy az elemzést azonnal, a mintavételt követően a helyszínen végezzék el. Ha ez, bármi okból nem lehetséges, és a szennyvízmintát tárolni kell, jelentős hibalehetőségként számolni kell bizonyos komponensek időbeli megváltozásával. A szennyvízminta tartósításának az a célja, hogy a vízre jellemző tulajdonságokat és az egyes meghatározásra kerülő komponenseket ugyanolyan állapotban •őrizzük meg, mint amelyben azok a mintavétel pillanatában voltak. A tárolás ideje alatt a különböző alkatrészek, különféleképpen változhatnak meg. Igen rövid időtartam alatt megváltozik a víz hőmérséklete és pH értéke. Az oxigén, kénhidrogén vagy klór stb. gázok elillanhatnak a mintából vagy keletkezhetnek a mintában. A pH, a szabadszénsav és a karbonátok egyensúlyi helyzetének változása, megváltoztathatja a mintában levő egyéb komponenseket is •(kiválás, oldódás). A mikroorganizmusok, vagy a plankton-szervezetek hatására biokémiai folyamatok mehetnek végbe. A metabolikus tevékenység következtében a mintában levő alkatrészek redukálódhatnak vagy oxidálódhatnak. Közismert a szennyvíz orgánóleptikus tulajdonságainak gyors megváltozása. Egyes ionok a tárolóedény falán adszorbeálódnak, bizonyos anyagok a falra rátapadnak stb. Lehetetlen általános szabályokat lerögzíteni a lehetséges tárolási időtartamra vagy a tartósítás alkalmas módszereire vonatkozóan. Ez nyilvánvalóan függ a vizsgálat céljától, a minták jellegétől, a szennyezőanyagok természetétől, a vizsgálat módszerétől, a tárolás lehetséges körülményeitől stb. Jelentősen lassítható — elsősorban a biokémiai folyamatok okozta bomlás — a szennyvízminták 3—4°C-ra való hűtésével. A kémiai oxigénigény, zsírok, kátrányos anyagok meghatározására szolgáló minták rövid ideig tárolhahatók, tartósításukra 2—5 ml kénsavval való savanyítás alkalmazható. A fenolok tartósítására nátriumhidroxiddal pH = = 12 értékre lúgosítunk, majd 1 g/l rézszulfáttal stabilizálunk. Szulfidok, merkaptán meghatározásánál alkalmazható tartósítószer : 22 g cinkacetát + 40 g nátriumkarbonát 200 ml vizes oldatából 5 ml képes 56 mg szulfid-ként stabilizálni. A mintavétel után rögtön fel kell dolgozni az illóolajat tartalmazó szennyvizet, továbbá az agresszív szénsav, oldott oxigén, savasság, lúgosság, biokémiai oxigénigény stb. meghatározására szolgáló mintákat. Az olajtartalmú szennyvízminták tárolásának időtartamát a minimálisra kell leszorítai, a mintákat sötét, hűvös helyen kell tartani. A párolgásból, oxidálásból és fotokatalitikus folyamatokból eredő változások nagyságrendi hibák forrásai lehetnek. Különösen lúgok, fémek vagy szervesanyag jelenlétében a szennyvíz olajtartalmának könnyen oxidálható kénhidrogénei, kátrányos jellegű anyagok kiválása mellett igen gyorsan oxidálódnak. Ugyancsak a mintavétel helyén, azonnal meg kell határozni az olajok, zsírok felúszási sebességét, a lebegőanyagok ülepedési sebességét. 4. Olajtartalom meghatározása A szennyvízvizsgálati módszerek bizonyos értelemben jelentősen eltérnek a szokásos kémiai elemzések módszereitől, mivel általában nincs lehetőség egyrészt a koncentráció viszonyok, másrészt az analitikai eljárások hiánya miatt az egyes elemek vagy elemcsoportok mennyiségének megállapítására, hanem csak a szennyvíztechnikai eljárásokat befolyásoló vegyületcsoportok meghatározására. Olajtartalmú szennyvizek vizsgálatánál, az olajtartalom mellett a kémiai és biokémiai oxigénigény a szennyvíz lebegőalkotórészeinek mennyisége, ezek ásványi és szervesanyagának aránya, a lúgosság, a savasság, a kén- és nitrogéntartalmú vegyületek, a fenolok meghatározása az elsődleges. Természetesen még számos fizikai (hőmérséklet, pH, viszkozitás, a lebegőanyag szemeloszlása, súrlódási szöge stb.), kémiai (oldott oxigén, kénhidrogén, ammónia, merkaptán, szárazanyagtartalom stb.) és biológiai (rothadóképesség stb.) jellemző megállapítására kerülhet sor. A továbbiakban csak az olaj-, zsírjellegű anyagok vizsgálatával foglalkozunk. 4.1 Irodalmi módszerek A hazai, víz-, szenny vízvizsgálati szabványaink [1] közül az MSZ 448. nem közöl olajmeghatározásra alkalmas módszert, míg az MSZ 260. és 5200. által előírt eljárások lényeges kiegészítésre szorulnak. 4.11. A minőségi kimutatás egyrészt az olajat tartalmazó víz opalizálásán, a zsírt tartalmazó víz fehéres-zavarosságán alapul. A zsír jelenlétére mutat, ha a víz éterrel összerázva megvilágosodik. Ha a víz fehéres-zavaros maradt és savas hidrolízis következtében kitisztul, szappan jelenlétét mutatja. Minőségi kimutatásra szolgál másrészt a kámfor (vagy parafenilén-diamin) próba. A kámforkristály olajmentes víz felületén élénken keringve mozog, már nyomokban jelenlevő zsír-olajtartalomnál a kámfordarabka a víz felszínén mozdulatlan marad. 4.12. Térfogatos meghatározás legegyszerűbben a szennyvízminta ülepítésével és a felúszott réteg mérésével történik. Ha a kivált olajat 2 —- vagy 24 — órás ülepítés után elválasztják és kiszárítás után mérik, az eredmény súly%-ban is kifejezhető. Ez a módszer csak nagy mennyiségű olajszennye-