Hidrológiai Közlöny 1966 (46. évfolyam)

3. szám - Matyi-Szabó Ferenc: Az észak-bakonyi szénbányák vízemelésének hatása a Gaja-patak vízháztartására és a karsztvízszín alakulására

132 Hidrológiai Közlöny 1966. 3. sz. Matyi-Szabó F.: A vízemelés hatása a Gaja-patak vízháztartására A dudari üzem 1955 előtti vízemelési adatok­kal nem rendelkezik. A víz hozamértékek megálla­pítása a szivattyúk üzemórái alapján, illetve a nagy vízbetörés után bukógáttal történt. A kisgyóni bányák 1957 előtti vízemeléséről nincs nyilvántartás A vízhozam számítása a szivattyúk üzemóráiból történt. Balinka-akna 1957 előtti vízemelése szintén nincs nyilvántartva. A vízhozam meghatározása részben a szivattyúk üzemóráiból, részben bukó­gátas mérésből történt. A nyilvántartás kezdete előtti időszak víz­hozamadatait — a bányaműveletek kiterjedésének, mélységének, fekürétegsorának és az ismert víz­fakasztásoknak figyelembevételével — becsülni tudjuk. Dudaron 1951—54. években az átlagos víz­emelés 3,0 m 3/p-re becsülhető, a kisgyóni bányák­nál 1951—56. években 2,0 m 3/p-re tehető. Balinka­aknán 1951-ben 0,2 m 3/p, 1952-ben 0,4 m 3/p, 1953-ban 5,0 m 3/p, 1954—56. években 2,3 m 3/p körüli átlagos vízemeléssel számolhatunk. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a jövőben kb. milyen nagyságú és milyen eredetű vízemelés vár­ható. Dudaron — ha a főkarsztvíz-betörést sikerül végleg elgátolni, csak az 1,5 m 3/p körüli össz­hozamú rétegvizeket szükséges emelni. Kisgyónban 1967-ig 2,5—3,0 m 3/p, 1967— 1970-ig 2,1 m 3/p, 1970—72-ig 0,3 m 3/p átlagos víz­emelés várható. Ebből a rétegvizek mennyisége végig 0,3 m 3/p-re tehető, a többi főkarsztvíz. 1972-ben a kisgyóni aknák mindegyike kimerül, ezzel a vízemelés is megszűnik. A főkarsztvíz öreg műveleteken tör át, így szennyezett. Ivóvízként való hasznosítása tekin­télyes beruházást igényelne. Mivel a bánya rövid életű és a kisgyóni település a bánya kimerülésével csaknem teljes egészében megszűnik, a vízhaszno­sításra nagy összeget nem célszerű fordítani. Balinka-aknán jelenleg 25,8 m 3/p vízmennyi­séget emelünk. Ebből átlagban kb. 0,2 m 3/p réteg­víz, kb. 1,8 m 3/p réteg-karsztvíz, a többi főkarszt­víz. A réteg-karsztvíz mennyiségét bukógáttal mértük, a rétegvizet a szivárgásokból becsültük. Az összes vízemelést szintén bukógáttal mér­tük. Amennyiben a cementálás nem jár sikerrel, úgy fenti vízmennyiséget a bánya kimerüléséig állandóan emelni kell. Ez vízfelhasználás szem­pontjából igen nagy jelentőségű lehet, mivel biz­tos vízhozamot jelent és a tervezésnek megbízható alapját képezheti. A terület típusvizeinek elemzési adatait az 5. táblázat tartalmazza. A kémiai összetételben mutatkozó legjellemzőbb különbségek a táblázat­ból leolvashatók. A főkarsztvízszín alakulása A nyugalmi vízszint alakulásának vizsgálatá­hoz igen kevés az adat, így csak tájékoztató jel­legű szerkesztéseket lehet végezni. Jellemző az 1959-es év. Ekkor a terület bányái még nem csapolták meg a főkarsztkőzetet. A nyu­galmi vízszint alakulását az inotai karsztkút, Iszka­Q) ~ d. -5 C f ^ J 3 g X g a ói -a o k o o c s o; e K í ° 2­^ £ « ín Cc £ "8 * 8. o ös 5 5 2 ^ a .o

Next

/
Oldalképek
Tartalom