Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
2. szám - Szászhegyi Pál: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában
Szászhelyi P.: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában Hidrológiai Közlöny 1965. 2. sz. 59 9. ábra. A kalocsai, esőztető öntözőrendszer egyrésze üzemben (Foto : MTI, Jármai Béla) <t>uiypa 9. Icicmb dojicdeeaAbHoü opocumejibnoü cucmeMbi e paöome e Kánona Abb. 9. Ein Teil des Beregnungssystems Kalocsa im Betrieb Az öntözés gazdaságosságát vizsgálva az eddigi, túlnyomórészt extenzív fejlesztés helyett a továbbiakban az öntözött területek kiterjesztését fokozottabban össze kell kapcsolni az öntözés belterjességének, gazdasági hatékonyságának növelésével. Arra kell törekedni, hogy az öntözés jövedelmező legyen, tehát az öntözéssel előállított többlettermés értéke meghaladja a ráfordítást. Sajnos, az öntözőüzemek nagyrésze ma még nem folytat rendszeres öntözést, hanem csak tartósan aszályos időszakokban, amikor az öntözés bár jelentős haszonnal jár, mégis eredményességében jóval elmarad az időben és rendszeresen alkalmazott öntözés eredményétől. Ehhez járul sok esetben az üzemi feltételek (talajerő, termelési színvonal, szakértelem stb.) hiánya. E hiányosságok megszüntetése és az öntözés további megalapozása érdekében elsődleges célul kell kitűzni, hogy a területi fejlesztéssel egyidejűleg az egységnyi öntözött területen a lehető legnagyobb terméshozamokat érjük el a legkedvezőbb gazdasági eredményt adó munka és eszközráfordítással. Az öntözéshez szükséges vízkészletek biztosítását tekintve megállapítható, hogy az öntözés eddigi nagyarányú fejlesztésének eredményeként az öntözés céljaira rendelkezésre álló vízkészletek a Tisza-völgyében, valamint a Dunántúl és az északi peremvidék egyes körzeteiben kimerültek. Ezért a továbbfejlesztés érdekében a természetes vízhozamokat e körzetekben már csak víztározás útján lehet növelni. Ennek érdekében ugrásszerűen jelentkeztek a hegy- és dombvidéken a kisebb és közepes térfogati! (0,3-től 2 millió m 3-es) víztározók létesítésére vonatkozó igények. Ezek építése ma már erőteljes mértékben folyik, az előzőkben már ismertetett méretekben. Súlyosbodik a helyzet a Tisza-völgyében is, ahol már 1962-ben is vízhiány (vízkorlátozás szükségessége) jelentkezett volna, ha az üzemek az összes öntözőtelepen az előírt normával kellő számú rendszeres öntözést folytatnak. 1963-ban pedig július 26-án (a nagyobb nyári esőzések megindulása előtt) a Tiszapalkonyai Hőerőmű hűtővizének biztosításánál és a tiszai öntöző fővízkivételeknél is jelentkeztek zavarok. Ezért a Tisza vízpótló műveinek építése halaszhatatlanná vált. Egyetlen ilyen vízpótló mű építési munkái azonban legalább 4—5 évet vesznek igénybe, ezért az építés időtartama alatt összes tartalék vízkészletünket (holtágak és medrek, felszínalatti vizek, helyi víztározási lehetőségek stb.) fel kell kutatnunk és igénybe kell vennünk. Egyidejűleg nagyobbszabású víztározó létesítési munkák indultak meg a Dunántúlon, a Mátrában és a Bükkben. (A kisebb helyi víztározókon kívül a berhidai, a vaskapui, a szajlai, a mónosbéli, a laskóvölgyi, a szerencsi állami víztározók előkészítése folyik.) Megállapítható, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás lépést tart a mezőgazdaság fejlődésével és lényegében kialakult a termelő és a vízügyi szervek helyes együttműködése. A fejlődés azonban még nagyobb igényeket támaszt, amelyeket kielégíteni egyrészt csak a mezőgazdasági és népgazdasági fejlődéssel arányos vízgazdálkodási beruházásokkal, másrészt mind a mezőgazdasági termelést irányító, mind a vízügyi szervezet minden szinten történő fejlesztésével lehet. Ha az öntözés egyoldalú, mennyiségi fejlesztéséből szármáz ó hibák, elkerülésével, az öntözés belterjesebbé tételével haladunk tovább, ha az eddiginél sokszorta nagyobb figyelmet fordítunk a talajvédelmi munkák, a sík és hegyvidéken egyaránt a komplex vízgyűjtőberendezések megvalósítására, úgy országszerte jelentősen növekedhet a mezőgazdasági termelés, e téren is kidomborodhat a szocialista gazdálkodás fölénye. Ezt az utat kell követnünk, mert a mezőgazdaságnak éppen ezekben a vonatkozásokban nyújt a vízgazdálkodás segítséget ós lehetőséget egyrészt az aránytalanságok és elmaradottság megszüntetésére, másrészt a világszínvonal leggyorsabban történő elérésére. BOJJHOE X03HHCTB0 B CJiy>KEE CEJlbCKOFO X03HHCTBA FI. Cacxenu HepBue Tpy/iHocTM peopraHn3annn coiuiajincTiiMeci<nx KpynHbix XO35IHCTB y>Ke npeo,nojieHbi B BeHrepCKOM eejibCKOM xo3HHCTBe. Cero/IHH rjiaBHofi 3a/iaMeií pa3BMTiiji B cejn.cKOM X03HHCTBG íiBjiHercH AajibHeíímee pacmnpeHHe HHTeHCiiBHoro nponsBoacTBa, B.wecTe c reM co3«aHne B nepBoií OHEPEAN Hafle>i<H0ÍÍ KOPMOBOH 6a.3bi II HenpepuBHoe noBbiineHne njioaopoflnn no^Bbi. OAHHM H3 rjiaBHbix cpeacTB flocmjKemiH STHX nejien HBJiaeTCH NPUBEJIEHHE B fleíicTBHe jionmHoro BOAHOIO X03HÍiCTBa B COOTBeTCTBIIH C ApyrHMH Mep0npHHTH5IMII KOMnjieKCHOH MejinopauHH. Co3«aHHeM KpynHbix xo3511ICTB He TOJibKO CnOCOÖCTByeTCfl AOCTH>KeHHe OnTHMANBHBIX BOFLOXO3HIÍCTBEHHBIX ycjiOBHÍi, HO H Tpe6yeTc*i B CHJiy HeOÖXOflHMOCTIl H B03HHL<aiOT HOBbie TpeÖOBaHHH OTHOCHTejlbHO BOAHOTO X03flfiCTBa. B cTaTbe He TOJibKO noAiepKHBaioTCH, HO H aHajni3iipyioTca ocHOBHbie nojio»<eHHH, npeAHa^iepTaHHH no pa3BHTHIO H opraHH3aunoHHbie MepoiipnsiTHH, K0T0pue cjiy>KaT yflonjieTBopeHHio HOBMX NOTPEÖHOCTETT, npe/rbflBJlJieMblX CejlbCKHM X03HÍÍCTB0M no OTHOUieHHIO BOFLHOIO xo3HHCTBa. OHII no cyinecTBy HBJIHIOTCH cjieziyiomiiMH : 1. CocTaBjieHne '06IHHX reHepajibHbix njiaHOB ajih OTflejibHbix TEPPNTOPNN H AJIH Bcen cTpaHbi, uejieBbix njiaHOB H CTaTbeíí no pa3BHTHio c uejibio e/niHoro peiueHHH Bcex BQAOXO3JIHCTBEHHBIX BonpocoB. napajijiejibHO
