Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

60 Hidrológiai Közlöny 1965. 2. sz. Szászhelyi P.: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában c HX ocymecTBJieHne.M TPEÖYETCH NOFLHHTB YPOBEHB BO«Horo X03HÍÍCTBa B np0H3B0flCTBeHH0H >KH3HH, 0praHH30BaTb np0H3B0flCTBeHH0r0 H MOKnpOH3BOACTBeHHOrO BOFLHoro xo3HficTBa H COMACOBATB ero c BORHUM XO3HÍICTBOM KpynHOii TeppHTOpHH. , 2. OcymecTBjreHiie coBpeMenHoft wejiHopanHH no Sopböe c noflTonjiemieM 3eMejib Ha paBiiimHbix BoaocSopax, a BMecro BHyrpeHHHx BOA HYWHO 3a,nep>KaTb H 3aperyjiwpoBaTb HX HeKOTopyio nacTb. 3. BBefleHHe KOMnjieKCHoro peryjntpoBaHHji BOAOcöopa B ropHCTbix h xonMHCTbix paiíoHax, c yiieTOM n0Tpe6H0CTetí 3amHTbi no*IB B KpynHbix xosjiíícTBax. 4. TeppiiTopiia^bHoe pacimipenne opoinemifl npn yflOBjieTBopeHim noTpeönocTefi no 3KOHOMHMHOCTH, C ,M0FLEPHH3AUHEFÍ H C PA3BHTNEIVI OT/iejibHbix CITOCO6OB nojiHBa, aajiee c o6ecneneHneM 3anacoB BORÚ, HeoOxoanMwx AJIJI AajibHeíiuiero pa3BHTiiíi. B nepeMHCJieHHbix TeiwarHMeCKHx rpynnax B cTaTbe AaeTcsi H HHCjiCHHan flOKyMeHTamiíi o HacrojimeM nojioHceHim H H3JiaraioTc$I ocHOBHbie npeAHaMepTaHiiji pa3BHTHH. HAKOHEU, ycTaHaBjiMBaeTcn, HTO MejiHopamin PA3BIIBAETCA BMECTE c ce.nbCKHM XO3HHCTBOM. 3T0My cnocoGcTByeT H TecHoe coTpyflHHiecrBO Me>Kfly opraHaMH eejibCKoro II Bo,HHoro X03HÍICTB. Die Wasserwirtsehaft im Dienste der Landwirtschaft P. Szászhelyi Dic ungarische Landwirtschaft hat die anfánglichen Schwierigkeiten der Aufstellung der sozialistischen landwirtschaftlichen Grossbetriebe bereits überwunden. In unseren Tagén besteht die hauptsachliche Richtung in der intensiven Weiterentwicklung der landwirtschaftlichen Produktion und auch hier vorwiegend in derSchaffung einer sicheren Futtergrundlage nnd in der stándigen Steigerung der Bodenkraft. Zur Erreichung dieser Zielsetzungen stellt das Durohdringen der zielbewussten Wasserbewirtschaftung im Zusammenliang mit den übrigen Eingriffen der komplexen Melioration eines der wirksamsten Mittel dar. Die optimalen wasserhaushaltlichen Bedingungen werden durch das Aufstellen landwirtschaftlicher Grossbetriebe nicht nur gefördert, sondern auch notgemass erzwungen, woraus sich neue Anforderungen für die Wasserwirtsehaft ergeben. Der Beitrag betont und analysiert jene wichtigeren Gesichtspunkte, Entwicklungsziele und organisatorische Massnahmen, die der Erfüllung der neueren wasserwirtscliafthchen Ansprüche der Landwirtschaft dienlich sind. Im wesentlichen handelt es sich um Folgendes : 1. Ausarbeiten grosszügiger Landes- und GebietsRahmenplane, Richtpláne, Entwicklungsstudien zur einheitlichen Lösung sámtlicher wasserwirtscliaftlicher Fragen. Mit ihrer Verwirklichung gelit ein Heben der Betriebswasserwirtschaft auf ein liöheres Niveau, die Organisierung der innerbetrieblichen und zwischenbetrieblichen (genossenschaftlichen) Wasserbewirtschaftung und deren Abstimmung auf die GrossraumWasserwirtschaft einher. 2. Durchführung einer zeitgemássen Polderwasserwirtschaft in den Flachland-Einzugsgebieten, die anstatt der früheren raschen Abführung der Polderwasser in der Speiclierung und im Rückhalt eines Teils des Polderwassers besteht. 8. Einführung einer Mehrzweck-Begradigung der Einzugsgebiete in Gebirgs- und Hügellandschaften unter gleichzeitiger Berücksiclitigung der Erfordernisse für einen bodenschonenden landwirtschaftlichen Grossbetrieb. 4. GebietHche Ausdehnung der Bewásserung unter Zugrundelegung der Erfordernisse der Wirtschaftlichkeit, verbunden mit der Modernisierung und Weiterentwicklung der einzelnen Bewásserungsverfahren, sowie mit der Bereitstellung der für einen weiteren Ausbau erforderlichen Wasserdargebote. Der Beitrag dokumentiert die derzeitige Lage der erwahnten Themenkreise auch zahlenmássig und behandelt auch die Hauptzielsetzungen der Entwicklung. Abschliessend wird festgestellt, dass die landwirtschaft liche Wasserbewirtschaftung mit der Entwicklung der Landwirtschaft Schritt hált, was auch durch eine gute Zusammenarbeit zwischen den Fachkreisen der Landwirtschaft und Wasserwirtsehaft gefördert worden ist. Köny vism ertetés G. F. Makkink : Vijí Jaren Lysimetcoronderzoek. (Öt év liziméteres vizsgálatai). (Istituut voor Biologisch en Scheikundig Onderzoek van Landbouwgewassen, Wageningen, 1962. XII. + 241 old. 134 ábra. 4 old. angol és 11 old. eszperantó nyelvű kivonat, 10 old. irodalomjegyzék.) A holland kutató a szép kiállítású könyvben 1952 és 56 között végzett liziméteres vizsgálatait ismerteti. A vizsgálatokat 32 db 1 m- alapterületű 1, illetve 1,5 m mély liziméterrel végezte. A talajok természetes állapotban kerültek a liziméterekbe olymódon, hogy a liziméterek köpenyét körülásott földoszlopokra rásüllyesztették, majd a földoszlop alját az ideiglenes fenék szerepét játszó lemezzel elvágták. Az ország három különböző részén megtöltött tartályokat, amelyek utrechti erdei tőzegtalaj, frieslandi tengeri agyagtalajt és wageningeni pleisztocén homoktalaj tartalmaztak, a wageningeni lizimétertelepre szállították. Ott az ideiglenes fenéklemez helyére szivárgó réteget tartalmazó kádat szereltek. Valamennyi talajmintát idős, összefüggő gyepszőnyeggel borították. A lizimétereket úgy helyezték el, hogy tetejük egy szintben legyen a tereppel, növényzetük pedig (a tartályok peremét és a megfigyelőpince tetejét leszámítva) a környező nagykiterjedésű rét növényzetével olvadjon egybe. A liziméterek mérlegelhetők voltak, és bennük tetszőleges talajvízszintet lehetett biztosítani. A vizsgálatok öt év folyamán többféle műtrágyaadagolást, talaj vízszintingadozást ós a természetes csapadékon felül különféle öntözési módokat próbáltak ki. Egy-egy vizsgálat több (legfeljebb hat) liziméteren folyt párhuzamosan. A telepen többféle módon rendszeres csapadék- és párolgásmérés folyt, kiegészítve az elszivárgó, a beszivárgó és az öntözővíz mérésével. Mérték a talaj duzzadását, összehúzódását, a humusz szaporodását, a kapilláris emelkedést, a szárazanyagtermést és ennek viszonyát a mm-ben kifejezett vízfogyasztáshoz. Vizsgálták a talajvízszint befolyását a gyep botanikai és az egyes növények kémiai összetételére. A végzett vizsgálatok alapján általában megállapítható, hogy bizonyos agronómiai kezelési módoknak milyen a hatása a rétek és szántók vízfogyasztására. A vizsgálatok során megmutatkoztak a liziméteres mérési módszer különféle, gyakorlatilag át nem hágható korlátainak, azaz a környezettel való összefüggés tökéletlenségeinek, illetve hiányának következményei is. A szerző a lizimétereket az időjárás, a növényzet és a talaj közti kapcsolatra vonatkozóan rövid időtartamú kísérletre tartja alkalmasnak. A könyv végén levő terjedelmes — 1961-gyel záródó — irodalomjegyzék holland, angol, német, francia, eszperantó és spanyol nyelvű irodalmat sorol fel, köztük Dr. JJbell Károly egy tanulmányát, és megjelöl három forrást, amelyben további irodalom található. Haszpra Ottó