Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
12. szám - Reményi Péter–dr. Szabó László–Szalay Éva: A Pécsi medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása
548 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Reményi P.—Szabó L.—Szalay É.: A Pécsi-medence belső, viszonylag sík része a 110 és 125 m-es szintek között húzódik. A legmélyebb fekvést a medence DNy-i sarkában, Gerde községtől délre a 104 m-es szinten találjuk. A Mecsek-hegység közismerten hazánk földtani szempontból egyik legzavartabb településű tájegysége. Így a Dr. Salamin Pál szerint értelmezett „földtani vízgyűjtőtér" [2] meghatározása különösen gondos földtani feldolgozást követelt. A földtani viszonyok tisztázásához Böckli János [3], Pálfy Mór [4], Ferenczy István [5], Vadász Elemér [6, 7] és Wein György [8] munkáit, valamint a Pécs környéki bányák üzemi földtani térképeit véve alapul, kereken 110 mélyfúrás és 350 geoelektromos mérőállás adatait használtuk fel. Az előzők alapján megállapítható volt, hogy a fiatal üledékekkel feltöltött medence aljzatát vízzáró kristályos palák, gránit és permi időszaki agyagpala képezi. Ezek térbeli helyzete egyúttal a medence vízháztartásának mélységi határát is megszabja, mert ezeken keresztül sem alulról jövő vízpótlódással, sem lefelé tartó elszivárgással nem számolhatunk. A további vizsgálatok a vízgyűjtőtér oldalirányú lehatározását célozták. Énnek alapján tisztázódott, hogy a Pécsi-medence viszonylag zárt földtani vízgyűjtőteret lcépez. A medence földtani és földrajzi vízválasztója — az 1. ábrán vázoltak szerint — számottevően csak két helyen tér el egymástól. A vizsgált terület ÉK-i sarkában elhelyezkedő jura időszaki rétegek, valamint az itt kialakult miocén-pliocén szinklinális vízföldtanilag önálló szerkezeti egységet alkotnak. A rétegdőlés, valamint a bányászat leszívó hatása következtében is ennek a területnek nincs mélységbeli hidrológiai kapcsolata a Pécsi-medencével. A medence Ny-i határán viszont a földtani vízgyűjtőt jelentős szakaszon a felszíni vízválasztón túl határoltuk le. Ezen a területen — a Tortyogói-kútcsoport tágabb térségében — a medence mélyterületét kitöltő pannóniai rétegösszlet három vízadó homokszintet tartalmaz (2. ábra). A legalsó szint (melyet a földtani szelvényeken ,,A"val jelöltünk) még a felszíni vízválasztón belül Ny felé kiékelődik. A középső („B"-vel jelzett) szint ugyancsak kivékonyodik Ny felé, a kiékelődés azonban csak a felszíni vízválasztón kívül következik be. Ez a réteg a szentlőrinci fúrásokba már nem található. A legfelső ,,C" szintre ezideig még kutat nem telepítettek. Ez közvetlenül a felszínen, vagy csak egészen kis mélységben helyezkedik el és a felszíni vízválasztón ugyancsak túlnyúlik. A ,,B" szintet a Tortvogói-kútcsoporttól Ny-ra egyetlen kút sem csapolja meg, tehát leszívással nem kell számolnunk. Vízpótlást a ,,B" szint ezen a részen földtani helyzetét tekintve ugyancsak nem kaphat. Ezzel szemben a ,,C" szint a felszíni vizek beszivárgásából jelentős vízpótlódáshoz juthat. A Pécsi-medence ÉNy-i részén a permi kéződményekben a vizek mozgása a kőzet repedésrendszereiben és a tektonikai vonalak morzsolt övében jelentkezik [8]. Ennek megfelelően a földtani vízválasztó a domborzati vízválasztóvál egyezik meg. Hasonló a helyzet a keletebbre húzódó anisusi mészkő és a triász időszaki rétegösszlet elterjedési területén is. A medence K-i és D-i határa felé a medence közepét kitöltő pannóniai rétegösszlet fokozatosan elagyagosodik. Ezen a területen 600 m mély, víznyerés szempontjából meddő fúrás is ismeretes. Az előzők szerint lehatárolható, zárt földtani vízgyűjtőtérből a felszíni, talaj- és rétegvizek csupán egy helyen, a medence DNy-i sarkában, a gerdei „kapun" lépnek ki. Ezek szerint a felszínen kijelölt vízgyűjtőterület közelítésként a földtani vízgyűjtőtér felszíni határaként is elfogadható. A továbbiakban — csupán a vízszerzés lehetőségeinek szempontjából — röviden tekintsük át a Pécsi-medence földtani képződményeit. A medence aljzatát képező kristályos alaphegység vízzáró képződmény. A földtani szelvényeken (2. ábra) jól látható, hogy az egyes rögök, tektonikai egységek egymáshoz képest jelentős magasságkülönbséget mutatnak. A víznyerés szempontjából legkedvezőbb pannóniai homokszintek Keresztes-psz. NY® Tortyogii kútcsoport Hecsekaljo <° r u,(b K Hun-u. JEL MA B Y A R AZ A T; pga Y777\ Kristályos . iránit Agyag Homokká Hámok Mészkő Homok Tektonikai Vízadó pala • (perm) f,pannóniai ) fszarmata) (pannóniai) vonal szintek Vízzáró Kisvizvezetö Közepesviz- JÓ vizvezetó képességű képződmények. képessigil . vezető képes-, ' képződmény képződmény ségü képződmény 2. ábra. Földtani szelvények Puc. 2. re0A0zmecKue cenenuH Fig. '2. Geological profiles
