Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Reményi Péter–dr. Szabó László–Szalay Éva: A Pécsi medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása

Reményi P.—Szabó L.—Szalay É.: A Pécsi-medence Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. 549 rétegfejeikkel nekitámaszkodnak az alaphegységnek. Ez egyrészt meggátolja a rétegvizek felszín alatti távozását a medencéből, másrészt a víz visszaduzzasztásával fokozza a rétegvíz hidrosztatikus nyomását, kedvezőbb feltételeket biztosítva a víznyerés számára. A vizsgált terület ÉNv-i részén húzódó perm időszaki képződményeket vízföldtanilag két csoportra osztottuk, összehasonlító vegyvizsgálatok nyomán kimutatható volt [9], hogy Bakonya vonalától Ny-ra a perm és a harmad-negyedkori medenceüledékek között nem beszélhetünk hidrológiai összefüggésről. Ezzel szemben Bakonya és Cserkút között a permi homokkövekben csapadék beszivárgásból származó talaj- és mélységi vizek áramlanak le a Tortyogói-kútcsoport által megcsapolt pannóniai rétegekbe. Ez a vízpótlódás igen számottevő mennyiségű, amit a homokkő jelentős felszíni elterjedése, valamint a perm és pannon összletek kereken 550 000 m

2-es (csak a tényleges feltárások alapján számított) érintkezési felülete és a Tortyogói-kútcsoport leszívó hatása tesz lehetővé. A perm időszaki képződményeket ÉK—K és részben D felől is vízzáró werfeni palák ölelik körül. Az anisusi mészkőben a karsztvíz felhalmozódását is az azt körülvevő vízzáró palaburok tette lehetővé [10, 11]. A hegységszerkezeti mozgások ezt a palaburkot összetörték. A szerkezeti vonalak mentén a morzsolt kőzetövekben bizonyos mennyiségű karsztvíz a mészkőből megszökik. Magyarürögtől É-ra a vegyvizsgálatok több forrásban karsztvízbehatásra utaló komponenseket mutattak ki. A Mecsek D-i határát képező rátolódási vonalban a különböző vízzáró képződmények (gránit, werfeni és liász agyagpalák) folytonossága megszakad. Az így kialakult tektonikai kapukon át a karsztvíz jelentős része a talajvizet dúsítva a medence középső mélyterülete felé áramlik. Ezt a jelenséget a vizek vegyvizsgálati adatai és a később ismertetendő talajvízszintek elhelyezkedése egyaránt bizonyítja. A Pécs-térségében nyomozható szarmata mészkő igen kedvező vízvezető és víztároló képessége ellenére is csak helyi jele?itőségű a medence vízháztartásában. Vízpótlását elsősorban a Tettye alatti tektonikai kapun át karsztvízből és a beszivárgó csapadékvízből kapja. Más víztartó képződményekkel a földtani adottságok következtében nincs hidrológiai összefüggésben. A vizsgált terület vízháztartásában kulcshelyzetet foglal el a medence középső és D-i részét kitöltő pliocén rétegösszlet. Ennek D-i sávja (Kozármislény—Gyód—Velény vonalkában) — mint már említettük — túlnyomóan agyagos kifejlődésű. A Pécsi-medence közepén, Pécs—Málom—Pellérd és a halastavak között kifejlődés szempontjából önálló pliocén területegység helyezkedik el. Itt a Pellérdi-kútcsoport egy 100 m-t is meghaladó vastagságú sárga homokréteget csapol meg, melyet a földtani szelvényeken (2. ábra) 1. számmal jelöltünk. A homok szemcseátmérője 0,12—0,40 mm között változik, uralkodó szemcseátmérője pedig 0,17 mm. Vízáteresztő képessége k = 2-10 ~

2 cm/s. A sárga homok több km

2-es területen a felszínre bukkan (1. ábra) ; s legfeljebb vékony vízáteresztő pleisztocén-holocén takaró fedi. Ezek szerint a homokréteg közvetlenül a felszínről beszivárgó csapadékból és felszíni vizekből, valamint a domboldalakról leáramló talajvizekből nyeri vízpótlódását. A vegyvizsgálatok kimutatták, hogy ezen a területen a talajvíz és a kutak által termelt rétegvíz közvetlenül összefüggésben vannak egymással. A sárga homok K felé, kúttelepítésre nem alkalmas vastagságban, a felszínen kiterjed a nagyobb mélységben lévő szarmata mészkő kifejlődési területére is, de azzal nincs hidrológiai összefüggésben. Pellérdtől Ny-ra ez a honokkifejlődés tektonikailag érintkezésben van a tortyogói vízadó homokszintekkel. A két kútcsoport területének hidrológiai egymásra hatása vizsgálati adataink birtokában még nem volt valószínűsíthető. A pliocén rétegeknek az előzőkből lényegesen eltérő jellegzetes kifejlődését találjuk a Tortyogóikútcsoport területén, mint arra már rámutattunk. A legalsó, ,,A" szint szemcseátmérője 0,14—0,33 mm között változik, vízáteresztő képessége pedig & = 6-10~

2 cm/s. A középső, ,,B" szint adja a Tortyogói-kútcsoport termelésének zömét. A réteg homokszemcséinek átmérője 0,15—0,40 mm között mozog, az uralkodó szemcseátmérő 0,25 mm. Vízáteresztő képessége k = 1,5-10 ~ 2 cm/s. A tortyogói pliocén összletet a hegységszerkezeti mozgások egymáshoz viszonyítva magassági értelemben eltolódott rögökre darabolják. Ez a körülmény a rétegek vízpótlódása szempontjából kedvező, mert beszivárgás nemcsak a réteg felszínre bukkanásának területén, hanem a tektonikai vonalak mentén jelentkező új hidrológiai kapcsolatok útján is lehetséges. Vízpótlódás tehát helyi csapadék beszivárgásból É-on — mint már említettük — a perm időszaki képződményekből leáramló vízből és a felszíni vizek mérésekkel is igazolt elszikkadásából származik. Itt említjük meg, hogy a bányaművelések során kitermelt vizek csökkentik ugyan a permi képződményekből átadódó vízhozamot, de növelik a felszíni vizekből elszikkadó vízmennyiséget. Az elszikkadó többékevésbé szennyezett felszíni vizek a talajban átszűrődnek és vegyvizsgálati adataink szerint káros mértékben nem fertőzik a vízadó rétegeket. összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a szerkezeti mozgások következtében a különböző korú és eltérő vízföldtani tulajdonságokkal rendelkező képződmények között olyan hidrológiai kapcsolatok alakultak ki, melyek révén a felszíni-, talaj-, rétegés karsztvizek egymással keverednek. A domborzati és vízföldtani adottságok következtében minden vízféleség végeredményben a pliocén (pannóniai) víztartó szintek vízutánpótlását szolgálhatja. Vízpótlódási vizsgálatok A vizsgálati módszerek ismertetése A Pécsi-medence vízháztartási vizsgálatainak keretében az évenként átlagosan utánpótlódó (dinamikai) talajvízmennyiség meghatározására három módszert alkalmaztunk. Ezek a módszerek : a) egyes — átlagos viszonyokkal rendelkező—