Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
12. szám - Reményi Péter–dr. Szabó László–Szalay Éva: A Pécsi medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása
547 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. HÍDROGEOLÓGIA A Pécsi-medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása REMÉNYI PÉTEB — Dr. SZABÓ LÁSZLÓ a műszaki tudományok kandidátusa — SZALAY ÉVA Bevezetés Valamely területről a kutakkal kitermelhető vízmennyiség hozama a vízadó rétegek vízpótlódási lehetőségeitől függ. Pécs város és a környező ipartelepek vízellátása érdekében helyi vízszerzéssel : a Tortyogói- és a Pellérdi-lcútcsoportokból, a Tettye-forrásból, továbbá az előbbiekhez viszonyítva csak kisebb jelentőségű egyedi kutakból az utóbbi évek során átlagosan 25—32 ezer m*\nap vízmennyiséget termeltek Jci. A fejlesztési tervek szerint a már meglevő és 40 ezer m 3/nap vízhozamot szállító mohács— pécsi vezetéken [1] kívül egy második, hasonló vízszállítási lehetőségeket biztosító távvezeték megépítése szükséges. Az utóbbira vonatkozóan vízszerzési változatként a második dunai vízmű építése, vagy a Karasica-patak völgyében létesítendő tározó, esetleg a Drávára telepítendő vízkivétel, továbbá a Duna, illetve a Dráva kavics teraszai nyújthatnak számításba vehető lehetőségeket. Az említett változatok bármelyikének kivitelezése több évre elhúzódhat. Ezért az időközben is fokozatosan növekvő vízigények biztosítása érdekében a helyi, még gazdaságosan kihasználható vízszerzési lehetőségek gondos felmérése indokolt. Az előzőkre való tekintettel röviden ismertetjük az 1958—60 évek során a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat keretében a helyi vízszerzések vízgyűjtőterületeit felölelő Pécsi-medencében végzett vízháztartási vizsgálatok fontosabb eredményeit, elsősorban a vízpótlódás lehetőségeit. A Pécsi-medence domborzata és vízföldtani adottságai A vizsgálat területét úgy kellett lehatárolnunk, hogy abban a Tettye-forrásnak, a Tortyogói és Pellérdi-kútcsoportoknak a vízgyűjtő területe is benne foglaltassák. így a 278,9 km 2 területű teljes Pécsi-medence (1. ábra) vízháztartási vizsgálata vált szükségessé. A Pécsi-medence természetes felszíni vízválasztókkal övezett földrajzi egység. É-i határán a Mecsek-hegység 400 m feletti szinteket elérő gerince húzódik. Itt, illetve ennek közelében vannak a terület legmagasabb csúcsai: a Jakabhegy (602 m), a Tubes (612 m) és a Misina (514 m). Ezek viszonylag meredeken emelkednek ki a területünkön átlagosan D-i lejtésű hegyoldalból. A terület síksági része nagyjából a Szentlőrinc—Pécs vonalától (illetve a 6. főközlekedési úttól) D-re kezdődik. A medence D-i határát a Kozármislény— Gyód—Velény községek térségében az alacsony dombsor vízválasztója képezi. A medencét K-ről és Ny-ról egy-egy alacsony dombhát zárja le. Az utóbbi csupán 130—150 m magas, míg a többi dombok a 20Q—250 m-t is meghaladják. A medence 1. ábra. A Pécsi-medence vízföldtani térképe Puc. 1. rudpozeoAoeutecKüH Kapma Gacceüna nei Fig. 1. Hydrogeological map of the Pécs Basin BMONrA 'csmmri . Pellérdi kútcsoport J MGYÁRPAD Í.' Halastavad A kESZÜ •PELIFRD MALOM SlAtADSZímiUir fi SFSOF PFCSBASOTA viunr J £ L M A GYA RÁZAT: Vizzáró képződmények Kis vizmető képességűképződmények Jó mvezetó képességű képződmények Fórt tót telepítésére alkalmas, jó vizvezeti képességű képződmények a felszín alatt I I V/z/Stdtanitag nem kellően feltöri területek ^áttelepítésre alkalmas szarmata mészkő § "\./' v— Földrajzi vízválasztó —X— Földtani vavólaszló Tektonikai vonal " ® ® Fötdtoni Szelvény Felszínalatti vízáramlás iránya ^ Tubes. Lj%Étó-/j«I itjtJl
