Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata

Rétháti L.: A talajvízjárást befolyásoló tényezők Nem lesz közömbös az építőipar számára, hogy a III. ötéves terv nagy lakásépítési programját az 1940—44, vagy az Í948—52 közötti időszaknak megfelelő talaj vízállások mellett kell megvalósítani ; hasonlóképpen van érdekelve ebben a kérdésben a vízépítés (belvízvédelem, az öntözőhálózatok stb.) is. Az 1959-es száraz, mély talajvízállású év — mint arról ScJilüter [6] beszámol -— súlyos károkat okozott Közép-Európa legelőin. Andreae [1] azt bizonyítja, hogy mély talajvízállás esetében — különösen homokos altalajon — a termés bizonytalan és csekély, mint azt a Spree folyó középső szakaszán tett megfigyelések is alátámasztják, ahol a talajvízszinteket 1896 óta mérik. Az Alföld talaj vízjárását befolyásoló két meteorológiai tényező, a csapadék és a párolgás — hosszabb időszak átlagában — az Alföld egész területén azonos nagyságrendű (eltekintve olyan szélsőséges esettől, mint pl. az Ubell [8] által említett 1955/56-os téli időszak). Ebből az következik, hogy az alföldi kutak sokévi menetgörbéje konform; Juhász [4] még tovább megy, megállapítva, hogv a meteorológiai hasonlóság folytán ez a tétel az alföldi talajvizek és a Tisza vízállásának viszonylatára is elmondható. Mint azt Bogárdi [3] megállapítja, a mindenkori talajvízállás hosszabb időszak alatt lejátszódó jelenségek halmozódási folyamatának eredménye, így pl. magas talajvízállás nem akkor jelentkezik, mikor rövidebb ideig tartó nagy mennyiségű csapadék hullott le, hanem sorozatos nedves évek esetében, a nedves évek végén. A hidrológiai periódusok változását a ,,szabályos vízjárású'' megfigyelőkutak adatsora segítségével mutathatjuk ki. Az átlagképzésbe a többi kutat nem szabad bevonnunk, mert ez meghamisítaná a sokévi átlagos menetgörbét (utalok itt ismét a 150. sz. kútra, melynek 1960—63 között 81—84% volt az átlagos évi relatív vízállása, szemben a kiválasztott 10 kút 44—50%-ps átlagával). Hogy a kutak valóban az átlagos alföldi talaj vízjárásra jellemzőek, azt a kutak helvét feltüntető 4. ábra igazolja. A következőkben a mérnököt legjobban érdeklő négy jellemző : az évi KOV, NV és KV, valamint az évi maximum és minimum közötti vízszintkülönbségek (A) alakulását mutatom be. Az évi relatív KÖV-ek alakulása A szabályos vízjárású 10 kút évi relatív KOV-einek átlagát az 1. táblázat utolsó előtti sora tünteti fel, a változást grafikusan az 5. ábra érzékelteti. A talaj vízállás évi KÖV-eit tekintve az egyes naptári évekre (1936 és 63 között) a következő sorrend adódott : (1) 1941 (8) 1958 (15) 1960 (22) 1939 1942 1946 1947 1952 1945 1953 1959 1938 1944 1943 1962 1949 1940 1961 1954 1950 1956 1955 1951 1937 1957 1963 1948 1936 (a vízállások csökkenő sorrendjében). Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. 533 4. ábra. A tanulmányban Jelhasznált megfigyelőkutak helye és sorszáma <t>uaypa 4. Mecmo u nopndKoeuü HOMep HaöAwdameAbiibix cKeaoicuH, yiumbieaeMbix e cmambe Abb. 4. Ort und Nummer der im Beitrag benützten fíeobachtu n gsbrunnen 100 .5. ábra. A ,,szabályos vízjárású'' kutak 1936—63 közötti évi relatív kis-, közép- és nagyvizeinek átlaga, valamint a kutak KÖV-einek az átlagostól való eltérésátlaga Ouaypa 5. Cpednue eeAUWHbi aodoebix omHocumeAbHux MUHUMaAbHbtX, CpeÖHUX U MaKCUMÜAbHblX ypOBHeÜ 60dbl 3a nepuod 1936—63. az. e CKeaoKüiiax c npaeuAbHbiM peMCUMOM apynmoebix eod u cpeÖHee pacxoyicdeuue cpedHux ypoeneü eodbi e ciceajKUHax om ocpedneHHoil eeAUHUHbi Abb. 5. Durchschnittswerte der Niedrig-, Mittel- und Hochwasser standé der Brunnen mit „regelmássigem Régimé" für die Jahrreihe 1936—63, sowie durchschnittliche Abweichung der Brunnen-Mittelwasserstánde vom Mittelwert