Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

2. szám - Szászhegyi Pál: A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 45. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49—96 oldal Budapest, 1965 február VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás a mezőgazdaság szolgálatában SZÁSZHELYI PÁL az Országos Vízügyi Főigazgatóság helyettes vezetője A magyar mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezésének kezdeti nehézségein túljutva, ma a fejlesztés főfeladata a mezőgazdasági termelés belterjes irányban való továbbfejlesztése és ennek keretében elsősorban a biztonságos takarmányalapok megteremtése és a talaj termékenységének állandó fokozása. Ezen célok elérésének főbb eszközei : a tápanyagellátás, a szerves- és műtrágyázással párosult korszerű talajművelés, a mezőgazdasági vízgazdálkodás (belvízrendezés, lecsapolás, öntözés stb.), a talajjavítás, vagyis a komplex melioráció. Az utóbbi évek nagyarányú gépesítése és kemizálása mellett a vízgazdálkodás területén is jelentős változások és intézkedések történtek a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. A mezőgazdasági vízgazdálkodás jelentőségét és célját vizsgálva azt a mezőgazdaság alapvető termelőeszközének kell tekinteni, amely a talaj termőképessége fenntartásának és növelésének egyik legfőbb eszközeként szervesen beilleszkedik a mezőgazdasági termelés egészébe. A tápanyagellátás és a talajművelés hatalmas tartaléka a termelés fokozásának, azonban ezek hatása is csak az okszerű vízgazdálkodással érvényesülhet. A vízgazdálkodás növeli a közvetlenül ható termelési ráfordítások hatékonyságát és fordítva a termelési ráfordítások (agrotechnika) előnyösen befolyásolhatják a vízgazdálkodást. A mezőgazdasági vízgazdálkodás szemléletében és gyakorlatában a korábbiakhoz képest ma a leglényegesebb változás, hogy a műszaki, agrotechnikai és biológiai tényezők együttes alkalmazásával kívánja a növény számára a legkedvezőbb életkörülményeket kialakítani. Mivel az időjárás alapvetően meghatározza a mezőgazdasági termelés eredményeit, a felsorolt beavatkozásokkal a termelés érdekében a mezőgazdasági vízgazdálkodás a természet vízháztartásában is be kell, hogy avatkozzon. Tehát ma a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttével a fejlesztés érdekében a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyfelől a hidrológiai, műszaki, másfelől a termelési és közgazdasági feltételeket és lehetőségeket együttesen vizsgálja az optimális feltételek elérése érdekében. A talaj optimális vízállapotát biztosító különböző vízgazdálkodási beavatkozások között éles határvonalat húzni nem lehet, mert a megvalósítást szolgáló eljárások, módszerek és eszközök egyaránt azt célozzák, hogy kiegyenlítsék a menynyiségben kevés vagv sok és eloszlásban pedig gyakran kedvezőtlen csapadék hatását. A tartós, biztonságos magas terméshozamok elérése érdekében szükséges vízgazdálkodási beavatkozásokat, illetve azok mértékét az átlagcsapadékok nem jellemzik, mert azok természetben ritkán fordulnak elő és az egyes évek termelési nehézségeire nem jellemzők. A rendkívüli hazai csapadékingadozásokra jellemző néhány meteorológiai állomás adatsorát az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat 50 év alatt 50 éves évi átlag egy évi maximum egy évi minimum | mm] Békéscsaba 560 857 341 Túrkeve 547 821 343 Szeged 565 867 348 Székesfehérvár 569 818 367 721 1161 458 Az adatokból látható, hogy milyen nagyarányú eltérések mutatkoznak a sokévi átlagtól és a növényeknek ezeket a szélsőségeket el kell tűrni, ami természetesen mindkét irányban terméscsökkenést okoz. A csapadéktól függően változnak a talaj jellemzői, változik a növény fejlődése, a szár hosszúsága és vastagsága, összetétele, vagyis minden olyan tulajdonsága, ami a terméseredményeket, de művelés közben is a termelői munkát még a gépi munkát is befolyásolja. A csapadékos és aszályos évek csapadékmennyiségének jellemzésére kiragadok néhánv közelmúltbeli esetet (2. táblázat). Ezek az adatok is bizonyítják, hogy korszerűen belterjes mezőgazdasági termelés csak sokoldalú, magasszínvonalú vízgazdálkodással valósítható meg, mely rugalmasan alkalmazkodik a mező-